Retrocsmányság
A játék lényege: förtelmes vírus pusztít Amerikában (hol máshol? XD), a túlélők száma egyre csökken, nekünk négy ilyen szerencsés (?) közül kell irányítanunk egyet, és el kell jutnunk menedékről menedékre, mígnem az egyes helyszínekről egy jármű segítségével sikerül végleg meglépnünk. Egyszerű mi? Ki gondolná, hogy ebből tényleg egy JÓ játék sülhet ki (a fanatikus "Romerosokon" és zombiirtókon kívül)? Már pedig a Valve csinálja, a Source hajtja, olyan rossz csak nem lehet. Mert nem is az! Az L4D zseniális! Kezdem rögtön a négy túlélővel, akik közül egytől egyig mindenki rendkívül karakteres és szimpatikus. A kis "sereg" legtapasztaltabb tagja s egyben vezetője az öreg veterán Bill, aki fellengzősen és tök lazán osztja a csapatot, de itt van Francis, a komor, talpig tetovált motoros csóka, aki a nehéz fegyverekre szakosodva durrantgatja a fertőzött egyedek koponyáját. Louis, a folyton parázó, irodai melós néger arc is, aki alapjában véve szimpi figura, de mikor minden egyes moccanástól elkezd nyavalyogni, akkor egy kanál vízbe is bele tudnám fojtani. De még egy valaki kimaradt, nem más, mint "osztagunk" egyetlen nőstény tagja (XD), egyik személyes kedvencem, az aranyos egyetemista csajszi, aki ugyan jobban fest kezében egy sniperrel, vagy két kilencmilissel, de a sörétest és a géppisztolyt sem veti meg. De, mivel a játék a többjátékos módra szakosodott, így a kedves fejlesztők, az alapvetően szegényes (ugyan is egy X360-as gépen, csak két játékos játszhat) kooperatív módon kívül egy stílusos versus módot is kevertek a programba...
Zombulj csak!
...aminek köszönhetően mi magunk is irányíthatjuk a speciális zombikat, ugyanis igen, vannak ilyenek is a játékban. Gyorsan fel is sorolnám őket: kezdem a smokerrel, talán ő az, akit a legjobban kedvelek. Képessége, hogy több száz méterre bírja kiölteni ocsmány nyelvét, ezt kihasználva kapja el az ellenfeleit, akiket ha elég közel húz magához, elkezdi szétszaggatni, ráadásul halála után mérgező füstöt is hagy, amivel tovább sebezheti a túlélőket. Másodiknak említeném meg a huntert, aki sajnos elég keveset sebez, sőt elég hamar likvidálható, de rendkívül gyors, és tök poén, mikor rávetődhetünk vele a számunkra legunszimpatikusabb hús vér emberre. A boomer is rendkívül érdekes, egy nagy, hájas zombi, akinek legfőbb támadása, hogy pofán hányja az ellenfelét. Testét óriási tumorok díszítik. Ha öklendező, slejmes hangot hallunk, biztos egy boomer van a közelven, vigyázat, ha meglőjük felrobban és mindenfelé a tumorait kitöltő genny fog szállni. Fujj, ezt rendkívül gusztustalan volt még leírni is. A tankot akkor vehetjük irányításunk alá, ha viszonylag sok sebzést okozunk a túlélőknek, a vastag bőrű, megrendíthetetlen óriás, rendkívül erős és gyors, azonban csak korlátozott ideig vehetjük irányításunk alá. Természetesen direkt hagytam utoljára a witchet, egyrészt őt nem irányíthatjuk a versus módban, valamint ő a legerősebb. Egy kifehéredett, vörös szemű kislányról van szó, aki teljesen antiszociális, ha tíz méternél közelebb megyünk hozzá ész nélkül ránk támad és azonnal leterít. Ha zokogó, visszhangzó sikolyokat hallunk, akkor witch van a közelben. Szerencsére minden zombinak rendkívül jellegzetes a hangja: a smoker a köhécselő, krákogó, a hunter a suhanó, süvítő, a boomber a böfögő, a tank dühöng (valamint ha földrengést tapasztalunk, akkor vigyázat, JÖÖÖN! XD) a witch pedig keservesen sír. Az egyetlen negatívum, hogy a fertőzöttek csak a versus módban irányíthatunk, valamint, hogy nagyon könnyen eliminálhatók, de ezt a negatívumot ellensúlyozza az, hogy rendkívül élvezetes irányításunk alá venni ezeket az undorító ocsmányságokat.
Egyedül nem az igazi?
Egy elsősorban multiplayerre fókuszáló játéknál mindig felmerül a kérdés, hogy egyedül is élvezetes-e? A kérdés alól a Left 4 Dead sem menekülhet. Tulajdonképp két fajta egyjátékos mód található a Valve zombis mókájában. Az egyik a kampány, a másik pedig csak simán singlenek nevezték el. A baj ezzel az, hogy a kettő szinte semmiben sem különbözik, valamint az, hogy csak négy fejezet van, öt-öt pályával, amik sajnos elég rövidek, és repetitívek is, valamint egy kis játék után a kihívás is megszűnik. Persze, szó mi szó, egy jó ideig tényleg szórakoztató a fertőzöttek hentelése a játékban, és a rendkívül király achievementek megszerzéséért is küzdeni kell, ami jó, de ezeknek fele kizárólag a többjátékosmódban szerezhető meg, úgyhogy summa summarum azt kell mondanom, hogy a L4D egyedül tényleg nem az igazi, de mindent összevetve egy rendkívül jó játék, igazi multis unikum, úgyhogy aki teheti, az mindenképp próbálja ki. Az én értékelésem:
