Elhatároztam, hogy a sok-sok felhalmozódott régi, félbehagyott vagy el sem kezdett játékaimat módszeresen végigjátszom - legalábbis a nagyját, ami nem túl hosszú, nem túl rossz. Az MMO-s létet egyelőre szüneteltetem, így van elég időm ezekre is. Újságmellékletek, amiket félreraktam, régi játékok, amiket valamiért félbehagytam. Erre a játékaim.hu-s profilom (Leon121 néven, micsoda meglepetés) rendezgetése közben jutottam: 215 játék, ebből 131 végigjátszott. Ez így nem járja, sok olyan melléklet van, ami egy végigjátszást megér, még ha javarészt nem is világmegváltók. Ráadásul a Steamen régóta fentlévő, videókártyához járt Half-Life epizódokból is csak az alapot vittem végig, a két kieget nem. Idáig.
Elsőként a Blue Shitften szaladtam végig. Szerencsére irtó rövid játék, összesen kb 4 óra alatt végeztem vele - bár meglehetősen gyorsan haladtam. Miért szerencsére? Azért, mert a játék mai szemmel nézve hihetetlen primitív. Nem csak a természetesen elavult látvány, hanem maga a játékmenet is: alig-történet, ostoba ellenfelek, csont lineáris és sokszor logikátlan pályatervezés. Bár, jobban belegondolva ez a mai FPS-ek zömére is igaz....
Na mindegy, nem akarok túl sokat szövegelni: a Half-Life első részének történéseivel párhuzamosan egy biztonsági őrt alakítunk, akivel végigjárjuk a Black Mesa nevű kutatóbázis folyosóit, eljutunk az idegen világba, leküzdjük az ellenünk törő kommandósokat, majd pár tudóssal sikeresen elmenekülünk. Ennyi. A Half-Life-hoz képest az egyetlen lényeges változás, hogy nincs speciális védőruhánk, amit lehetne a falakon elhelyezett állomáson tölteni, ehelyett golyóálló mellényeket és sapkákat vehetünk fel itt-ott. Poén, hogy időnként látni fogjuk Gordon Freemant és G-Mant is, bár az ő történetüket nem visszük tovább.
Végülis egynek jó, gyorsan végigszaladós FPS, ami kicsit visszahozza a régi időket, semmi több. De most már legalább elmondhatom: ezt is végigjátszottam. 132
Következik az Opposing Force.
HL-nek nem volt csúcs grafikája? Dehogynem!
Na de nem akarok már ebbe jobban belemenni, mert a végén még az jönne ki az egészből, hogy csak le akarom szólni a Half-life érdemeit, pedig dehogy! Pusztán annyi, hogy nekem ez a Blue Shift most, 2009-ben, első végigjátszáskor, nos, nem okozott katarzist, mondjuk így. Dehát ez az egyéni szoc. problémám.
Spike: Szép termés ez, nyugodtan büszke lehetsz rá! Van pár olyan név, amit szívesen látnék a saját gyűjteményemben is.
Ui.: Nem gondoltam volna, hogy az egyik leggyorsabban összeütött, legrövidebb bejegyzésem ekkora forgalmat fog produkálni. :-O Alábecsültem a Half-Life erejét.
A Crysis nem negatív példa, csupán egy olyan játék, amiben ezerszer több lehetőség volt. Ha már lineáris játékmenet.. hát ott aztán baromira változatos, hogy be kell mennem egy-egy helyre és meg is lehet kerülni..hű ha.. Azon a tényen nem változtat, hogy már pedig be kell mennem, ha tetszik, ha nem..de nekem nem ezért nem tetszik. Nem jön át a hangulata, hiába szép.
Ott van viszont a Gears of War, ami lineáris, mégis tetszik, mert hangulatos, szép, pörgős..
..csak a mentést ne törölné ki mindig
Vissza kanyarodva a HL-ra, akkoriban sem volt csúcs grafikája már, mert bizony a Quake 1-2 hibrid motort használta.. ami nem éppen volt új..
Ezzel a Crysis-szal viszont ne jöjjünk már... Sokszor pont sikerült vele átesni a ló másik oldalára: negatív példaként hozzák, csak mert nagyon szép, de a játékmenete meg nem tetszik nekik. Elmondanám, a Crysis-szal sokkal jobban szórakoztam, mint a Blue Shift-tel (legalábbis az űrhajós részig). Hogy miért? Nem, nem a grafika miatt. Hanem a jól eltalált sandbox játékmenet miatt. Sokkal szabadabb, sokkal több lehetőséget ad az ember kezébe, mint akármelyik Half-life - csak ezt ugye nem szokás számításba venni, mert könnyű rámondani, hogy "csak a látvánnyal hódít", pedig nem.
Én sokkal többre tartom, általában sokkal jobban élvezem a nem-lineáris játékmenetet, amit például a Crysis, vagy elődje a Far Cry kínál, mint a csont lineáris, emiatt számomra könnyedén unalmassá váló csőjátékokat. Dehát ez egyéni ízlés kérdése.
Visszakanyarodva: az alapjáték és a Blue Shift értékelése mind akkori cikkek alapján volt kiszámítva. Akkoriban márpedig igen látványosnak számított a Half-life és a Blue Shift is, sőt. Biztos vagyok benne, hogy ha akkoriban nem lett volna ilyen szép, ha egy akkoriban is elavult megjelenéssel jött volna a piacra, akkor bizony kevesebbre értékelték volna. Hány olyan FPS-t tudsz mondani, ami megjelenéskor kifejezetten elmaradott volt technológiailag, mégis óriási klasszikus vált belőle? Duke Nukem kb, és ennyi.
Remélem érted, mire akarok kilyukadni ezzel a sok rizsával.
Ez kb olyan mint ha azt mondanám, hogy a Crysis 100%, mert szép.. hát nekem nem.. nekem kb az 70 %.. Lehet hogy szép, de azon túl semmi több.
Sajnos a legtöbb emberben mára sikerült ezt a gondolatot elültetni.. mármint hogy "a régi klasszikusok látványvilága megkopik, márpedig egy FPS-nél ez egy kulcsfontosságú tényező"
Nem, nem az.. Mint látod ennek ellent mond az alapjáték 90 %-os értékelése is.
Egyébként ez most nem a Half-Life 1-ről szólt, hanem a Blue Shiftről, ami azért régi cikkeket olvasgatva se adott túl sokat az eredetihez. Metacritic-en 70%-on áll, GamerRanking-en 68,17% (szemben az alap HL1 90% fölötti értékével).
Egyébként azonban tényleg volt bennem egy "gyorsan túl leszek rajta"-gondolat, dehát az FPS műfaj már csak ilyen: ha telik az idő, a régi klasszikusok látványvilága megkopik, márpedig egy FPS-nél ez egy kulcsfontosságú tényező (szemben például a kalandjátékokkal vagy hardcore stratégiákkal). Ha én is a maga idejében játszottam volna vele, talán szebb emlékeket őriznék róla, mint amit most tapasztaltam.
Az a bizonyos biztonsági őr, ott val a HL2-ben is ugye..
Nekem az első rész jobban tetszik mint a második és nagyon úgy érzem, hogy te a grafika miatt húzod le.. bocs..
'93-'94 körül kaptam az első gépem, egy C64-et, amin szerencsére elég sok régi klasszikust ki tudtam próbálni. Onnantól pedig nem volt megállás, lassan de biztosan behoztam a lemaradásom.
A HL2 epizódok közül az első szerintem kifejezetten gyenge lett, a második viszont nagyon jó. Nem tudom, a Blue Shiftet hogyan ítéltem volna meg, ha a "maga idejében" játszottam volna vele.
Azért a HL2 Ep2 szerintem odaölelt, az Ep1 tényleg kicsit nehezen indult be, de a vége annak is jó volt.