A történet a Bosszúállók eseményei után játszódik természetesen, az ott átélt események pedig olyan mély nyomot hagytak Tony Stark lelkében, hogy azóta poszttraumás stresszben szenved, ami kóros álmatlansággal és súlyos pánikrohamokkal jár. Nincs azonban túl sok ideje rehabilitálódni, hisz egy bizonyos Mandarin nevezetű terroristavezér tartja rettegésben a várost, aki nem titkoltan magára az elnökre utazik, látszólag sikerrel. A vezér élő egyenes adásban történő videóüzenetei nagyon el lettek találva, mind szöveg, mind képi világ szempontjából, egy minden eddiginél veszélyesebb és kidolgozottabb ellenlábas rajzolódik ki a nézők szemében. A szokásos Bin Laden - es vonalat megfejelik egy új genetikai eljárással, melynek segítségével normál emberekből regenerálódó szuperkatonákat faragnak, akik fokozottan tűz és robbanásveszélyesek is. A sztori tehát, bár klisésen, de jól indul, később viszont teljesen értelmét veszti a kiszámítható, egy esetben pedig kiábrándító fordulat miatt.
No de ne szaladjunk ennyire előre, nézzük meg inkább mi az, ami jó a filmben. Ami mindenképp a Vasember 3 javára írható az a remekbe szabott forgatókönyv. Mandarin monológjai tényleg olyan ellenféllé teszik akitől lehet félni, Tony még mindig éppoly badass, ahogy azt megszokhattuk: beszél, beszól, és még a drámának is jut némi hely. Pepper okoskodik, de hát feminizmus van, nincs mit tenni. Mandarin mellett feltűnik egy másik főgonosz is, aki a fentebb taglalt géntechnológiáért felelős (A dolog ennél árnyaltabb, de az már spoiler lenne). A Guy Pearce alakította Aldrich Killian tipikusan a tenyérbemászó típus, különösebben nem kedveltem meg, de szerintem ezzel mindenki így lesz. A másik ütőkártya szintén a script - ből fakad, ez pedig a humor, mely a karakter velejárója, mondhatni kötelező elem. Ebből adódik viszont az egyik negatívum is, de erről később. A poénok jobban ütnek, mint eddig bármikor, és nem elcsépelt közhelyek, ami dicséretes. Színészi játékot tekintve is rendben van a film, Robert Downey Jr. már kisujjból hozza a szerepet, bár a pánikrohamos jeleneteknél tapasztaltam némi túljátszást. Gwyneth Paltrow - nak nincs túl sok jelentősége(a végjátékig legalábbis), Pepper megint csak megmentésre szorul a film 60% - ban, de azt legalább jól csinálja na. Továbbra is Don Cheadle alakítja a hű barát James Rhodes - t, de ahogy a kettőben, úgy itt is jellegtelen figurának hat, pedig szerep jut neki nem is kevés, lévén immáron ő a "Vas - hazafi" (A magyarok kreativitását névválasztás terén most inkább nem firtatnám). Ben Kingsley megeszi reggelire az eddigi antagonista szereplőket, kár, hogy relatíve kevés szerep jutott neki. A látványt dicsérni felesleges, hisz megszoktuk már, a zenék viszont talán még jobban illenek a filmhez, hiába nincs ACDC. A rendező kölcsönvette a Sötét lovag trilógiában alkalmazott narratívát is, - amolyan Tony Stark módra természetesen - ami ha nem is jelentősen, de hozzátesz az élményhez.
Nem minden szegmensben teljesít azonban ilyen jól a film, ez pedig jobbára a marketing számlájára írható. Az előzetesek ugyanis egy nagyon drámai, nagyon sötét, nagyon emo - s lezárást sejtettek, végül azonban pont az ellenkezőjét kaptuk, a filmben több a vicces jelenet, mint a dráma. Ez nem is lenne probléma, lévén egy milliárdos playboy - ról beszélünk, akkor viszont nem a könnyekben úszó lezárást kellett volna promózni minden egyes traileren. Sokszor szerintem át is estek a készítők a ló túloldalára a viccelődést tekintve, a téma ugyanis túl komoly, hogy így elbagatellizálják. Aztán mindenképp meg kell említenem a "sokat akar a szarka" effektust is, melybe a Felemelkedés is beleesett anno. A Vasember 3 ugyanis nagyon sok mindent akar beletuszkolni az amúgy sem kevés időbe, ez pedig ide-oda ugró jeleneteket eredményez, valamint kidolgozatlan konfliktusokat. Az, hogy megmutatkozik Tony Stark emberi és sebezhető oldala kimondottan jót tenne a filmnek, ha nem lennének mellette poénhalmok, a kettő valahogy nem kompatibilis, ekkora eltéréssel nem. Ott van még a "NAGY" fordulat is, ami egyrészt az egyik legviccesebb szituációt szüli, amit Marvel filmben valaha láttam, másrészt olyan mértékben kiábrándító, hogy el is ment a kedvem az egésztől, pedig még csak kb. a fele ment le a tekercsnek. De ugyancsak túllőttek a végjátéknál is, mert bár baromi látványos, az, hogy úgy esnek a páncélok az égből, mint az eső, még szuperhős vonatkozásban is hihetetlen. Okés, hogy Stark bácsi nem tudott aludni esténként, de hogy ezalatt összehozott egy zászlóaljnyi intelligens gépet, na az már túlzás. A lezárás túl művi lett, mely egyáltalán nem illik a karakterhez, persze attól nem kell tartanunk, hogy nem látjuk viszont. A 3D teljességgel felesleges, egyrészt nem túl jó, másrészt kevés jelenet használja ki igazán, de hát ez ugye egy olyan "kötelező" plusz lett a filmiparban, mint a multiplayer a játékokban.
Szó mi szó elég ambivalens érzéseim vannak a Vasember 3 - al kapcsolatban, hisz egyrészt ott van a sokszor könnyfakasztó humor, és a lehengerlő látvány, másrészt a sokszor könnyfakasztó humor, az illúzióromboló fordulat és az összeszedetlen jelenetek sora redukálják a végeredményt. A második résznél mindenképp jobb lett, de azt állítani, hogy a sorozat legjobbja elég nagy túlzás, arra ott van az első epizód, ahol még minden a megfelelő arányban volt jelen, és nem akart több lenni, mint ami. Csalódás lett tehát a film, de valahogy úgy, mint a Sötét Lovag - Felemelkedés: nem rossz nem rossz, de lehetett volna sokkal jobb is...
