- Műfaj: Akció-vígjáték
- Rendező: Michael Bay
- Forgatókönyv: Christopher Markus, Stephen McFeely
- Szereplők: Mark Wahlberg, Dwayne Johnson, Anthony Mackie, Tony Shalhoub, Ed Harris
Nem kis botrány övezte, Michael Bay legújabb filmjének megjelenését. Az Izomagyak ugyanis, egy megtörtént eseményt dolgoz fel, meglehetősen szabadosan és sajátosan. Frank Griga-t, és barátnőjét különös kegyetlenséggel ölte meg, három testépítő, akik Sun Gym Gang néven híresültek el. Frank Griga testvére, Griga Zsuzsanna (bizony, egy külföldre szakadt honfitársunkról van szó) felháborodott (teljesen jogosan), mivel a robbanás, a csöcsök, a rasszista viccek "mestere", Michael Bay, egy bizarr komédiát faragott a történetből, melyben a gyilkosok a főszereplők, akikkel azonosulnunk kellene. Marc Schiller, akit szintén elrabolt ez a három kedves ember, elmondta, hogy Bay és a filmes csapata, teljesen elferdítették az igazságot. Ezek után, eléggé szkeptikusan ültem le a film elé.
Az Izomagyak története Miami-ban játszódik és egy bő fél évet ölel fel. Daniel, az amerikai álmot kergető testépítő, megelégeli "sanyarú" sorsát. Ezért úgy dönt, hogy két barátjával elrabolja az edzőtermükbe járó üzletembert, Victor Kershaw-t és egy ravasz húzással, átíratják magukra a teljes vagyonát. A terv többször is csütörtököt mond, hibát hibára halmoznak és végül gyilkosságig fajul az eset. A Sun Gym Gang-et pedig elkezdi üldözni a rendőrség és egy tapasztalt magánnyomozó is.
Azt hiszem rögtön Michael Bay-jel kellene kezdeni. Én nem utáltam ezt az embert. Legalábbis egy ideig. Tény, hogy eléggé hullámzó a teljesítménye (leginkább mostanság), és túlságosan is fent van a feje Amerika s*ggében, és hogy eléggé bunkó humora van. Viszont vannak, amikben vérprofi. Az akciókhoz például, valami hihetetlen érzéke van. Nagyon jól tudja ritmizálni őket, nagyon jól is néznek ki, pörgősek. Ha erről van szó, akkor bizony Michael Bay, igenis egy tehetséges szakember. Viszont, a már fentebb említett stílusjegyeit, nehezen veszi be, egy nem amerikai ember gyomra. Az Armageddon-ban még elviselhető volt, a Bad Boys filmekre, szerencsére nem volt jellemző ez a fajta elvakult patrióta szellem. A szikla, talán az egyik legjobb akció film, ami valaha is készült. Viszont azt vettem észre, hogy a Transformers óta, teljesen megőrült. Túlzásba viszi a tapló humort, dicsőíti a háborút és teljesen semmibe veszi azt, hogy mitől is Transformers a Transformers. Most pedig egy egészen új szintre sikerült lealacsonyítania magát. Most komolyan, egy ember halálából viccet csinálni? Az emberrablókat pedig főhősöknek megtenni? Ehhez azért pofa kell! Nem azzal van a baj, hogy bűnözők a főszereplők, de a film őket akarja kihozni, pozitív szereplőként. Ebből egy tehetségesebb rendező (értsd: nem csak a látványhoz meg a zenékhez konyít), egy megkapó drámát tudott volna kihozni. Bay viszont teljesen kifordította a történetet önmagából.
Az mindenképpen jó pont, hogy Bay, végre próbálkozik valami mást alkotni. Egy bizarr és meghökkentő történetet akar bemutatni, kicsit Tarantino, kicsit Guy Ritchie stílusban. Ez néha sikerül is neki, de legtöbbször inkább nem. Bay-nek nincs érzéke az ilyesmihez, annyira távol áll stílusban ettől a két embertől, akkora szakadék van közöttük, hogy azt művészet lenne nem kiszúrni. Egyébként van néhány tényleg jó poén, amiken lehet mosolyogni és akár még nevetni is. Vagy azért, mert tényleg vicces, vagy, mert annyira bizarr, hogy az ember tényleg nem tud hirtelen mit tenni, csak nevetni. Ilyenkor egyébként, egészen jó hangulata is van a filmnek, könnyen elkapja a nézőt. Sajnos ez sem működik mindig. A groteszk jelenetek sokszor túllőnek a célon és sem megdöbbenteni, sem nevetni nem tud rajta a néző. Inkább csak fogja az ember a fejét, és azon agyal, hogyan kerülhettek ekkora marhaságok a filmbe?! Ilyenkor, a hangulat is egy csapásra elszáll a moziból, mi meg szépen kizökkenünk, a film által nyújtott hatás alól és elkezdünk pislogni zavarodottan. A párbeszédek meglehetősen butára, és egysíkúra sikeredtek. Egyik sem igazán poénos. A viccesebb dolgok, inkább a helyzetekből alakulnak ki.
A narrációs stílus viszont nagyon jó ötlet volt. Néhány fontosabb karakter, szinte folyamatosan narrálja a filmet. Halljuk a gondolataikat, meg tudjuk, hogy mit gondolnak az adott helyzetről. Ezek a szövegek, már egészen szórakoztatóak és ez is mutatja, hogy Bay és a forgatókönyvírók próbálkoztak. Ilyesmivel még egyáltalán nem találkozhattunk, a rendező korábbi munkáiban. Nem azt mondom, hogy ezzel új dimenziókat nyitott, a filmforgatásban, de tőle, ez meglehetőse szokatlan és becsületére váló lépés. Bay azonban, nem hazudtolta meg önmagát itt sem. Jó és rossz értelemben egyaránt. Tele van a film, Amerika dicsőítésével, hogy az amerikai álom mennyire jó és USA fuck yeah... Tiszteletreméltó, ha egy ember szereti a hazáját, de ez már inkább majomkodás. Becsúszik pár rasszista és rettenetesen primitív vicc is és egy abszolút céltalan WC összef*sás is. Fogalmam sincs miért kellett bele. Egyáltalán nem volt vicces, sokkal inkább zavaró. Nem tudom... valami nagyon rossz humorérzéke van ennek az embernek.
Bár látványos akciókból túl sokat nem kapunk, azért gondoskodik a film arról, hogy a szemünk és a fülünk el legyen kényeztetve. A Pain & Gain képi világa elképesztően erős! Fogalmam sincs, hogy milyen szűrőket használtak, de egyszerűen lenyűgözőek a színek. A vágás vérprofi, az egész film remekül van felvéve. A zenei válogatások pedig félelmetesen jók! Eszméletlen jó zenék vannak a filmben, sokszor ezeknek az ütemeire vannak összevágva a jelenetmontázsok. Itt azért megmutatkozik, hogy mihez is ért leginkább Michael Bay. Olyan, mint egy nagyon nagy költségvetésű videoklip. Ami nem is véletlen, hiszen videoklip rendezőként kezdte pályafutását Bay. Egyetlen egy dologba tudok belekötni, a lassításokba. Nem értem, miért kellettek bele a filmbe. Rettenetesen zavart, az egész öncélúnak tűnt. Csak azért tették bele őket, hogy megmutathassák, hogy mi bizony ilyet is tudunk. Nem igazán kerülök extázisba attól, hogy egy ember szájából kifröccsenő nyálzuhatagot, lassítva, és hosszú másodpercekig kell néznem.
A film másik nagy hibája, hogy nagyjából egy óra után, teljesen unalomba fullad. Onnan már csak a szokásos dolgok vannak hátra. Elfogy a pénz, megint kitervelnek valamit, azt még jobban elszúrják, a rendőrök egyre közelebb kerülnek hozzájuk, majd mindent elrontanak, végül lebuknak. Innentől akár, már ki is kapcsolhatjuk a filmet, mert sok meglepetést nem fog okozni. Leszámítva egy-két bizarr jelenetet, amik hol több, hol kevesebb sikerrel működnek. Sok jelenet brutálisan túl van húzva. Egyébként is lehetett volna vágni a filmből, vagy harminc percet. Az Izomagyak játékideje ugyanis több mint két óra! Ennyi ideig pedig egyszerűen képtelen fenntartani, a néző érdeklődését. Kilencven-száz percben, egy sokkal feszesebb tempójú film is lehetett volna.
Mark Wahlberg, mint a főszereplő, eléggé komolyan vette magát. Minden mondatát úgy adja elő, mintha azokat magából, a Bibliából idézné. Szerintem azt se tudta, hogy milyen filmben szerepel. Dwayne Johnson viszont meglepően jó volt. Nagyon jól hozta a komikusabb és komoly formáját is. Ügyesen, felváltva, mindig azt húzta elő a kalapból, amelyiket éppen kellet. Anthony Mackie meg teljesen felesleges volt. A karaktere sem volt igazán fontos, keveset is beszélt. Nélküle sem lenne több, sem kevesebb a film. A figurákkal viszont már gondban voltam. Ugyanis képtelenség bárkivel is azonosulni. Mindenki antipatikus, még az elrabolt milliárdos is. Egyedül Ed Harris karaktere volt igazán pozitív, de ő meg alig szerepel a filmben. Az Izomagyak egyébként rettentően sztereotíp módon mutatja be a testépítőket. Bay szerint minden testépítő, egy kigyúrt idióta és semmi több. Nekem van néhány ismerősöm, aki foglalkozik ilyesmivel (persze nem ilyen szinten, mint ezek az arcok), de döbbenetes módon, egyikük sem ilyen.
Felemás, közepes film lett az Izomagyak. Minden jó dologra jut valami negatívum is. Alapból visszataszító az, hogy ártatlan emberek halálából űznek gúnyt. Az "igaz történet" feliratot, még annyira sem kell komolyan venni, mint a Gengszterosztagnál. Rengeteg dolgot kiszíneztek és megváltoztattak, hogy eladhatóbb legyen. A humor néha működik, néha egyáltalán nem, akárcsak a hangulat. Audiovizuálisan viszont kifogástalan alkotás. A színészek igazából nem rosszak, de egy emlékezetes alakítás sincsen. Az egész film teljesen felejtős, a körülötte kialakult balhé miatt fogunk rá emlékezni évek múltán, és nem a film teljesítménye miatt.
