- Műfaj: Kaland, fantasy
- Rendező: Carl Rinsch
- Forgatókönyv: Hossein Amini, Chris Morgan
- Szereplők: Keanu Reeves, Hiroyuki Sanada, Ko Shibasaki
Idei első bejegyzésem a blogon, meglehetősen későn érkezett. Ennek több oka is van. Egyrészt lett volna, egy nagy, 2013-as évösszegző bejegyzésem. Amit meg is írtam, már csak a videók hiányoztak, amikor is a PGO úgy döntött, hogy mentéskor, inkább kiléptet a profilomból, így gyakorlatilag, a bejegyzésem fele elveszett. Ezután nem voltam hajlandó, a dolgot folytatni és töröltem az egészet a fenébe. Ez elég hosszú időre elvette a kedvem a firkálástól.
A másik dolog, ami miatt nem készítettem filmes beszámolót, az az volt, hogy nem találtam megfelelő alapanyagot. Ezeket a sok díjra jelölt filmeket, már dacból sem vagyok hajlandó megnézni. Az elmúlt pár évben, értetlenül álltam az Oscar gála, és választottjai előtt. Majd ha megjelennek DVD-n, pótolom azokat, amik igazán érdekelnek (Wall Street Farkasa, 12 év rabszolgaság, és nagyjából ki is fújt).
A legújabb áldozatom, egy tavaly mozikba került film, a 47 ronin. Nem azért választottam, mert erről annyira jó lenne írni, vagy, mert jobbnak tartom, mint az Oscar szezon várományosait, szó sincs ilyesmiről. Csak ez a legfrissebb film, amit mostanában láttam, és már tényleg itt volt az ideje, hogy írjak ide valamit.
Amit elöljáróban a filmről tudni érdemes:
Már 2012-ben bemutatták volna a filmet, de egy évet csúsztatták. A stúdió nem volt megelégedve, az első filmes rendező munkájával, mocskosul összerúgták a port. Elküldték pótjeleneteket forgatni, aztán a rendezőt el is zavarták. A filmet végül a stúdióemberek vágták össze. Hogy melyik verzióval jártunk volna jobban, nem tudom, de a tavaly mozikba került alkotás, meglehetősen felemásra sikeredett.
Nem hinném, hogy nagyon magyaráznom kellene a sztorit, eléggé ismert. Valós történelmi esemény, a 47 ronin története. Csak valakinek eszébe jutott, hogy egy történelmi kaland film, már nem eladható (ez egy jó nagy baromság, ha engem kérdeztek), így végül fantasyt faragtak belőle, és telepakolták, mindenféle misztikummal. Nagyjából a 300-hoz hasonlóan. Csak míg ott ez remekül működött, itt sokkal inkább megfolytja a filmet és az eredeti sztori ereje, igazából elveszik. Emlékszem mekkora csalódás volt számomra az első trailer, akkor még úgy tudtam, hogy egy történelmi film lesz, aztán megjelentek a kedvcsinálóban a sárkányok, repkedő emberek, meg a fene tudja mik. Ott igazából meg is halt bennem valami, a filmmel kapcsolatban. A mai napig nem értem, miért kellett ezt csinálni a filmmel. Igazából ezzel a fantasy töltettel is lehetett volna, a 47 ronin egy magával ragadó produkció, de mégsem lett az.
A filmet ugye, egy első filmes rendező készítette. Ez sajnos meg is látszik az alkotáson. De ne legyünk túlságosan negatívak. Vannak a filmnek vitathatatlan érdemei. A látvány például elképesztő! A CGI igazából nem kiemelkedően jó, de az égvilágon semmi probléma nincs vele. A lények jól néznek ki, és elég egyedi kinézetük van. A jelmezek fantasztikusak, a páncélok, a fegyverek gyönyörűek. Döbbenetes, mennyire jól néznek ki. A díszletek is meggyőzőek. Japán mániások el lesznek kényeztetve a látványvilágtól. A harcok látványosak, pörgősek, dinamikusak. Jók a harci koreográfiák. Kár, hogy elég kevés az akciójelenet. A fényképezés is kitűnő. A zene fülbemászó, és jellegzetes "japános" hangulata van a filmnek, ami könnyen eltereli a figyelmünket, a film hiányosságairól, időről időre.
A film legnagyobb problémája, még így sem az, hogy fantasy lett. Nem, a legnagyobb baj az, hogy a 47 ronin, egyszerűen unalmas! A filmet csak ezzel a felpimpelt látvánnyal, és misztikus körítéssel kavarták meg, és azt hitték, hogy mindez elegendő lesz ahhoz, hogy a film működjön. Ez pedig tévedés! A sztori ismerete nélkül is, minden kiszámítható, nincs semmi meglepő fordulat, vagy bármilyen egyediség, ami kicsit felrázná a filmet és kirángatná, az átlagos látvány mozik, szürke tömegéből. Beleerőszakoltak, egy szerelmi szálat, ami súlytalan és teljesen érdektelen. Valahogy nem találja a film, a saját stílusát és hangját, ami elég nagy kár. Mert tényleg több erő lenne benne, amit az alkotók valamiért képtelenek voltak kiaknázni.
A színészekkel és a karakterekkel is baj van. Keanu Reeves, szerintem egy korrekt színész, de amit itt művelt az iszonyatos. Olyan, mintha azt se tudná, hol van, az alakítása teljesen erőtlen, a karaktere is semmilyen. A hős megmentő, akit éveken át kitaszítottként, megtűrtként kezeltek, ennyi. Biztos a tízóraiját is elvették. A múltjában viszont sötét tikok vannak. Ujjujjujj! Nem láttunk még ilyet. A többi szereplő sincs a helyzet magaslatán, a roninok közül, csak a vezérüket tudjuk megkülönböztetni a többitől, azért, mert ő beszél a legtöbbet. A többiek meg csak úgy elvannak, de senkit sem ismerünk meg. Senkinek nincs igazán személyisége. Ezért amikor valaki meghal, annak semmiféle hatása nincs a nézőre. "Óh, meghalt az egyik ronin. Szegény. Ühüm. Amúgy ki volt ez?" A főgonosz teljesen jellegtelen, az őt szolgáló boszorkány is sótlan. A motivációja pedig érthetetlen. Aki ekkora hatalommal rendelkezik, miért szolgál egy átlagembert?
Nem tudom mennyire érdemes logikátlanságokat felhozni, egy filmben, amiben repkedő, suhogó kezű emberek, meg mindenféle rémek aprítják egymást, de volt jó pár dolog, ami engem még így is zavart. Fentebb már írtam, hogy a boszorkány motivációja, számomra örök rejtély maradt, de van még ott, ahonnan ez jött. A roninok vezérét tömlöcbe vetik, majd egy év után, csak úgy szabadon engedik. Ha tudták, hogy ennyire veszélyes, miért nem ölték meg inkább? Ugyanez a férfi, pillanatok alatt összetrombitálja, volt társait és az addig gyűlölt, "fehér gyereket" is besorozza maga mellé. Most már jól jön a srác? Öngyilkos küldetésre, mindig jók a külföldiek vagy mi? Keanu Reeves karaktere egyébként, egy félig brit, félig japán. Ennek amúgy semmi értelmét nem láttam. Sztori szempontjából teljesen fölösleges volt, gondolom a film eladhatósága végett, kellett egy ismertebb fehér arc.
A 47 ronin, egy látványfilm, és kész. Sokkal több lehetőség rejlene benne, amit ez a film, sajnos nem volt képes szállítani. Mivel én, már az előzetest látva, visszavettem az elvárásaimból, nem okozott a film akkora csalódást. Egyszer elvoltam vele, egy erősebb közepest szerintem megérdemel. Voltak részek, amik nagyon bejöttek, voltak, amik nagyon nem.
Aki viszont ettől a filmtől, valami megindító, eposzi élményt vár, az egészen biztosan utálni fogja, a 47 ronint. Én bízom benne, hogy lesz egy történelmi feldolgozása még, ennek a történetnek, amiben a karakterek érdekes. Ahol az egésznek súlya van, és nem reked meg, a látványos kardozások szintjén. Ahol fontosabb a dráma.
Tény, hogy nem egy jó film, de azért egyszer, ha tényleg unja magát az ember, meglehet nézni.
Az Én Frankenstein meg... Hát nem tudom, engem már az előzetesnél a sírás kerülgetett.
Ezt a word-ös dolgot már azóta úgy csinálom