Gothic 2: Soma kalandjai - írta: blarskerin

Néhány évvel ezelőtt a Piranha Bytes és a JoWooD jóvoltából Khorinis szigetén találkoztam egy névtelennek tűnő hőssel. Nem volt valami jó bőrben. Sápadtnak és elgyötörtnek tűnt, mint aki sok időt töltött valami sötét helyen. Pedig azt mondta, csak Xardas tornyából jön. Mire az első goblinokat agyonvertük, össze is barátkoztunk. Újdonsült barátom elmondta, hogy Somának hívják és tévedésből, elítéltként került a Bányavölgybe, a mágikus kupola alá. A tábortűz mellett, egy üveg bor elfogyasztása után azt is kibökte, hogy nem tett ő semmi rosszat Myrtanában, csak egy átmulatott este után eltévesztette az ajtót és nem a saját házában tért nyugovóra. Az valahogy fel sem tűnt neki, hogy egy csinos fiatalasszony is „alszik” az ágyban, amíg a feldühödött férj haza nem tért.

Csak fatális véletlen volt, hogy menekülés közben a fáklyával a fél falut felgyújtotta, meg három embernek is beverte a fejét. Ő csak védekezett, mikor a felbőszült falusiak mind neki akartak esni. Pedig nem is ő verte fel az üvöltözésével a falut, hanem az az ember, akinek betévedt a házába! Ahogy elálmosodott, Soma még motyogott valamit egy várról, táborokról, orkokról, Xardasról, meg valakiről, aki folyton csak aludt. És végül valami templomról, ami ráomlott.

Másnap Soma megpróbált bejutni Khorinis városába, de az őrök visszafordították a kapuból. Így aztán néhány napot egy gazdánál dolgozott, míg kiötlötte, hogyan csaphatná be az őröket.
Munkája jutalmául kapott Lobarttól, így hívták a gazdát, egy öltözet ruhát, de a kisördög még mindig nem hagyta nyugodni Somát! Nem csak a ruhát vette ki Lobart ládájából, hanem ki is fosztotta a gazdát. Új ruhájában, egy foghíjas gereblyével a vállán Soma könnyedén besétált a városba, de azonnal az útját is állta egy Lothar nevű lovag. Kiderült, hogy a Khorinisben átvették a hatalmat a király lovagjai, akik még a Bányavölgyet is megszállták. Soma minden szabályra rábólintott, amit Lothar mondott, pedig igazából csak két dolog érdekelte. Egy kis vagyonra akart szert tenni, meg szeretett volna családot alapítani. De valahogy semmi sem akart úgy sikerülni, ahogyan Soma szerette volna. Minden munkát elvállalt, amiért pár aranyat kaphatott. Egyik munkája éppen egy ifjú özvegy adósságának behajtása volt. Megsajnálta az asszonykát és kifizette helyette a 200 aranyat. Egy darabig úgy tűnt, ezzel a családalapítás is megoldódott Soma számára, mert beköltözhetett Gritta „házába”. De egy kis kocsmázást követően, a kikötőben kóborolva betévedt a helyi bordélyba, mire Gritta kitette a szűrét.

Később egy Canthar nevű kereskedő megbízta, hogy hamis bizonyítékkal buktassa le Sarah-t, akinek a standját Canthar szerette volna megszerezni. Soma azt hitte, elég lesz kiszabadítania Sarah-t a börtönből, hogy új szálláshoz és barátnőhöz jusson, de tévedett! Hiába akarta megszöktetni a lányt, Sarah szóba sem állt vele. És persze nem volt nagyobb szerencséje Somának Cassiával sem, aki a csatornarendszer egyik zugában lakott és a khorinisi tolvaj céhet vezette. Eleinte kedvesen fogadta Somát. Meg is tanította a tolvajlás egy-két mesterfogására, de hiába lopott a kedvéért a barátom egy alkimistától, meg a Felsőváros polgáraitól is, hiába rohangált csempészáruk után, Cassia csak kinevette szegény barátomat!
Bánatában Soma el is hagyta a várost. Vadászgatni kezdett, előbb csak a környéken, majd mind messzebbre merészkedett. Végül eljutott Onar tanyájára is, ahol régi ismerőse, Lee szervezett egy zsoldos csapatot a tanya védelmére, a gazda pénzével fizetve harcosainak. Soma rögtön el is határozta, hogy beáll Onar zsoldosai közé. Persze ez nem is ment olyan egyszerűen, mert Soma sehogyan sem bírt a vérével. Volt képe azzal bizonyítani a harci tudását, hogy a zsoldosok egy részét jó elagyabugyálta!

Azt hittem, ebből majd balhé lesz, de tévedtem. Lee nem csak felvette zsoldosai közé Somát, de még egy levelet is rábízott, amiben szövetséget ajánlott lord Hagennek, a Khorinisba érkezett lovagok vezérének. Soma el is talpalt a levéllel a városba, de lord Hagen nem fogadta el Lee szövetségi ajánlatát. Lehetővé tette viszont, hogy a barátom bejuthasson a Bányavölgybe (ahová Xardas is küldte). Persze nem ingyen! A belépési engedélyért cserébe arra kérte Somát, hogy derítse ki, miért nem érkezett még mindig érc a Bányavölgybe küldött lovagoktól és igaz-e a szóbeszéd, hogy sárkányokat láttak a völgyben. A Bányavölgyben azonban egy igazán fejre állt világ fogadta Somát. Már a bejárati szorosban egy csapat ork támadta meg, holott amikor még állt a mágikus kupola, az orkok sosem merészkedtek el idáig. De most valami egészen mást is merészkedtek! A tenger felőli oldalon masszív cölöpkerítéssel zárták le a völgyet és ostrom alá vették a várat, mozdulni sem engedve a lovagokat. Soma körbe óvakodta az ostromgyűrűt és végül egy faltörő kos roncsán felmászva sikerült bejutnia a várba.

Csakhogy hiába fáradt. A várban nemhogy érc, de még étel sem nagyon volt. Így aztán Soma egy darabig vadászni járt, hogy a hős lovagoknak legyen mit enniük. Közben persze a vagyonkáját is gyarapítgatta, ami viszont cseppet sem tetszett lord Garondnak, mert Soma szorgalmasan végigjárta a kastély minden szobáját, magához véve (szigorúan csak megőrzésre!) a gazdátlannak tűnő tárgyakat. Hogy minél kevesebb bajt okozzon a várban, lord Garond egy üzletet ajánlott a barátomnak. Ha Soma kideríti, mi történt a három ércbányászatra induló csapatával, akkor ő bizonyítékot ad Somának a sárkányok létezésére.
Soma tehát megint nekivághatott az orkoktól hemzsegő Bányavölgynek. Először a régi bányába ment, ahol Grimes-től megtudta, hogy a csapat vezetője napokkal korábban elment a kibányászott érccel a várba. Soma a ládákat cipelő lovagok nyomába eredt, de már csak a kis csapat vezetőjét találta meg Cavalorn elárvult háza mögött, a barlangban. A magára maradt lovag nem boldogult a ládákkal, azt kérte Somától, hogy hozzon erősítést.
A kérés teljesítése után a barátom a középső bányához indult, melyet Fajeth csapata nyitott. Itt talán még rosszabb volt a helyzet. A lovagok és a bányászok munkájuk közben egy hevenyészett palánk mögött védekeztek a vérszagtól megvadulva támadó ragadozóktól. Soma két napig hadakozott a hüllőkkel, sorra megölve mindet, végül még a falka vezérét is levadászva.

A harmadik bányát aztán már nem is ostrom alatt találta Soma, hanem üresen. Egyetlen bányász, vagy lovag sem élt a táborban. Nagy szerencséje volt Somának, hogy egyik kezében fáklyával, a másikban karddal ment be a vágatba, különben vele is elbántak volna a bányát birtokba vevő tárnarákok. Szerencsére egy a vágat falára tűzött levélke elárulta, hogy a túlélők merre menekültek el a kibányászott érccel. Soma azonnal a nyomukba is eredt, de mire utolérte a szállítmányt, már csak régi ismerőse, Diego ücsörgött a ládák mellett, társai elestek útközben az orkok és a völgyet ellepő vadállatok támadásaiban. Lord Garond ugyan cseppet sem örült a Soma által hozott híreknek, de szavának állt és adott egy levelet a barátomnak, melyben igazolta, hogy a bányavölgyet orkok és sárkányok támadták meg. De ha szegény Soma azt hitte, visszamehet Khorinis városába, vagy Onar tanyájára pihenni egy kicsit, hát nagyobbat aligha tévedhetett! A hágónál előbb egy fekete csuhás mágus támadott rá, mindenféle átkokat, meg tűzlabdákat szórva. Mivel az udvarias békítés nem hatott az idegenre, Soma nemes egyszerűséggel elvágta a fekete csuhás nyakát. De alig pár lépéssel távolabb ismét kellemetlen meglepetésben volt része. Valaki megölte a hágó bejáratát őrző két lovagot. Ráadásul a patak túlsó partján Lester várta Somát egy teleport rúnával, mely azonnal Xardashoz repítette a barátomat.