December 2-ától Macedónia látja vendégül az európai női kézilabda elitet. Egy dolgot már az elején leszögezek. Nem tudom és nem is tisztem kétségbe vonni a döntéshozókat, akik annak idején Macedóniának szavazták meg a rendezés jogát. Ugyanakkor azt nagyon nem szeretem, amikor elkezdik fikázni a rendezőket, hogy ilyen kosz van, a közlekedés nulla, a szállodák méltatlanok emberek elszállásolására stb. Uram bocsáss, egészen biztos vagyok benne, hogy nem direkt szervezik így a dolgokat a macedónok, hogy Európában ujjal mutogassanak rájuk. Nem voltam még ott, így én nem nyilatkozok, de elítélendő, hogy tele vannak az újságok a fent említett szövegekkel. Söprögessen inkább mindenki a saját portáján.

Ezután a kis kitekintés után, lássuk akkor az eddig történteket. Nem volt túl jó előjel, hogy a halálcsoportba került a magyar válogatott. Megkaptuk a románokat, a franciákat és az újjáépülő (mint mi) csinos dánokat (micsoda szép lányok játszanak ott). A lebonyolításból adódóan a négyesből az utolsó kiesik, így máris egy nagy csapattal kevesebb. Nos az első csoportmeccsen a románok adtak leckét, pontosabban visszavágtak az olimpiai sérelmeikért. A meccs katasztrófa volt és a régi hibákat lehetett felfedezni. Ismét a kapusunktól vártuk a csodát. Görbicz Anita lőtt mindenhonnan mindhiába. Azt hiszem, hogy mindent elmond az az adat, hogy 25 átlövésből 2! Gól lőttünk. Ha hozzávesszük, hogy a védekezésünk se volt tökéletes, akkor világossá válik, hogy aznap az esély halvány lila gőze is elpárolgott (a meccs megnyerését illetően). Érdekességként meg kell említenem, hogy a meccs előtt az oly fontos csapategységről fojt a diskurzus. Nagyon helyesen elmondták, hogy sok helyen igyekeznek csapatként kezelni az együtteseket és nem emelnek ki senkit, hogy neki kell mindent ellőnie. Nálunk ilyen téren még javulni kell, hisz nem olyan távoli még az a botrány, amikor fény derült a csapaton belüli ellenségeskedésre (egy-két játékos szinte nem is köszönt, kommunikált a társaival – a tipikus „ő kezdte” komédia). Elég rosszul kezdődött a torna.

Viszont annál jobb volt a folytatás. Két tini csapat találkozott. Az egykor (bár nem volt az olyan rég) legyőzhetetlen dánok voltak az esélyesek. Na nem csak azért, mert nagyobb sikereket értek el és a kihagyott Olimpia után a bizonyítási vágytól fűtve érkeztek az Eb-re, hanem azért, mert legyőzték a nyitányon a franciákat és egy győzelem mindig lendületet tud adni. Mi csak az „ennél jobb lehet” mellett ugyancsak a bizonyítási vágyunkban bízhattunk. Nem tudom, hogy mi történt, de a meccsen végig partiban voltunk és a románok elleni párharcon látott védelmi hibák sem voltak felfedezhetőek. Biztos megbeszélték egymás között a felek a barátságosnak nem mondható döntetlent, mi? Nem tudom, hogy mit gondoljak. Egyszer pocsék a játék, máskor meg mint a kisangyal úgy játszunk. Értem én, hogy formálódik a fiatal csapatunk és nem találta meg a kapitány a nyerő embereket, na de kérem, ezek a lányok nem kezdők és mindre lehet számítani, ha baj van (kivéve a sérülteket, de őket ugye nem számoljuk). Tessék vért itatni velük és azt sulykolni, hogy legyőzhetetlenek. Ha nem megy, nem megy, de legalább harapjanak.

Az utolsó fordulóban jöhettek a franciák. Inkább ne bolygassuk a múltat és ne tépjük fel a sebeket, ha nem muszáj. Koncentráljunk arra, hogy nekünk volt már egy pontunk, a franciáknak meg egy sem, hiszen kikaptak a románoktól. Így egy nagy ki-ki meccsé emelkedett, ez az amúgy is komoly találkozó. A kérdés az volt, hogy a románok elleni formát láthatjuk, vagy a dánok ellenit. Nem volt mindegy és hál istennek elmondható, hogy összeálltunk. Aki beállt a padról, hozzá tudott tenni valamit és ez a legfontosabb. Ugyan nem találtuk fel a spanyol viaszt, mert mint említettem, a válogatottban csak olyanok játszanak, akikre mindig lehet számítani és képesek ugyanolyan jó teljesítményt nyújtani, mint a „kezdők”. A várt továbbjutás tehát megvan, jöhet a középdöntő, ahol csoportonként az első két csapat megy az elődöntőbe, a harmadikok pedig helyosztót játszanak. Nem lesz könnyű, hisz jönnek majd az ukránok, a norvégok (a legjobbak) és a spanyolok (érdemes odafigyelni rájuk). Egy biztos, nagy harc lesz azért a második helyér, mert a románok a jelenlegi formájukban szinte biztos elődöntősök.

Magyarok meccsei:
December 9.: Magyarország-Ukrajna (kötelező)
December 10.: Magyarország-Norvégia (a főpróba – valószínűleg a továbbjutás lesz a tét)
December 11.: Magyarország-Spanyolország (kötelező)