Kezdetnek annyit, hogy ez a beszámoló egy kicsit más lesz, mint a többi, ugyanis elsőszám egyes személyből osztom meg veletek személyes tapasztalataimat.
A háború nem tesz jót senkinek, ezt mindenki tudja, mégis egyes országok nem bírnak megülni a ükön. Ilyen ország Amerika is.
Gyermek-ként nem tudtam erről semmit, a Vault biztonságot nyújtott. Bent pedig semmit sem tudtam arról, hogy mi folyik odkint, de egy nap megváltozott minden. Nagyjából fél éve, mikor olyan szépet álmodtam, berontott a szobámba gyermek kori legjobb barátom Amata.
Amata levegő után kapkodva, rémült hangon, azt mondta, hogy el kell hagynom a vault-ot, ahol eddig biztonságban, és viszonylagos békében éltem. Nem értettem miről van szó, de ő felvilágosítot, miért kell eltűnnöm onnan. Apám, akit annyira becsültem, és tiszteltem, megszökött a vault-ból. Ez elindított egy lázadást, aminek sok áldozata volt, köztük Jonas is apám munkatársa, és a legjobb fej felnőtt, akit ismertem. Azt a napot sosem felejtem el. Az overseer-nek meg kellett bűnhődnie. Amata, a lánya, megpróbált visszatartani, de nem sikerült neki, megbosszúltam Jonas-t. Már majdnem kint voltam, elképzeltem mijen lesz a "kinti világ" ( mi csak így hívtuk bent ).
Kiérve a zöldellő mezők helyett kietlen pusztaság várt, megtöltve sugárzással, mocsokkal, furcsa mutálódott lényekkel, bűnözőkkel, és olyan dolgokkal amit ember ép ésszel fel nem foghat. Elég letört voltam, de meg kellett keresnem apámat, ezért körbenéztem egy kicsit. Nem messze a vault-tól ráleltem Megatonra, az atombomba köré épített városra. Ezután felgyorsultak az események. Sok emberrel találkoztam, bejártam sok helyet, apámat keresve, de mintha elnyelte volna a föld. Utam során sok barátot szereztem. Volt köztük pár vicces alak is mint például Moira Brown. A folyton nevetgélő, koszos kezeslábasban járó kereskedő, kutató, amolyan tudós alkat, a maga fura módján, mindig megtudott nevettetni. Aztán voltak kedves emberek is akikkel örök barátságot kötöttem. Ilyen volt Agatha is aki egy fabrikált hegedűvel is csodát tudott tenni. Viszont a pusztaságban sok ellenséget is szereztem, voltak akikkel nem is kellet összeveszni, Példának okáért a Raiderek ( szerintem az agyukra ment a sugárzás, de el ne mondjátok nekik ) Aztán ott voltak még a Talon bérencei, bérgyilkosok, csőcselék, akik talán még az anyjukat is eladnák, ha akadna rá vevő.
Sok tapasztalatot szereztem, nagyjából mindenben, nemhiába vagyok én a The best ( kösz Handromed ) Találkoztam érdekes technológiákkal is, mint például az energiafegyverek, power armorok ( nem értem, miért beszél mindenki anglul a wastelanden, bazz én vagyok az egyetlen magyar ? ) Aztán ott vannak a robotok is. Érdekes, hogy 2200 környékén járunk és még mindig a vaultban a vetítéseken látott háború előtti filmekből megismert robotok vannak még szolgálatban...


Mára ennyi volt fáradt fórumtársaim, de megígérem, hogy nemsokára folytatom, kb jövőhétre biztos kész lesz a második része is a beszámolómnak, azért bontom részletekre a beszámolómat, mert túl sok lenne egyszerre, és senki sem szeret sokat olvasni, ezt tudom...
Amíg kész nem leszek a következő résszel, addig nem valószínű, hogy csinálok egyéb postot, úgyhogy Pá !