Bár a sportjátékokat leszámítva mindenevőnek tartom magam a videojátékok világában, a számítógépes szerepjátékok (cRPG) mindig kiemelt helyen álltak a kedvenc játékok listámon. Ennek ellenére túlzás lenne azt állítani, hogy a stílus minden említésre méltó darabjával játszottam, hiszen a régi Ultimák, az Eye of the Beholder sorozat és más ősi klasszikusok is kimaradtak az életemből, lévén akkoriban még tartoztam a játékosok közé. Viszont úgy érzem az 1995 után készült meghatározó darabokat többnyire kipróbáltam, még ha végig nem is játszottam az összeset.



E röpke bevezető után lássuk mi is böki igazán az én csőrömet? Kinek mit mond az Obsidian Entertainment név? Akik abszolút nincsenek tisztában a játékokat fejlesztő stúdiók nevével, azoknak valószínűleg semmit. Mások csak annyit mondanak róluk, hogy ők azok a fejlesztők, akiknek minden játéka hemzseg a bugoktól. Megint mások arról ismerik őket, hogy a nagy RPG fejlesztőcsapatok játékaihoz készítenek folytatásokat. Valójában mindegyikben van valami igazság, talán ez az oka, hogy a cég sosem harcolt ki magának olyan státuszt a játékosok körében, mint mondjuk a Bioware, vagy a Bethesda, akiknek minden szavát isszák a rajongók. Hogy mit jelent számomra az Obsidian? Talán az egyetlen olyan RPG fejlesztő csapatot, aminek szerepjátékai izgalomba tudnak hozni manapság (a CD Projektet leszámítva), illetve aminek tűkön ülve várom a bejelentéseit. Most, hogy sikerült az olvasók felét elijesztenem a témához való hozzá nem értésemmel, lássuk miért is taksálom olyan nagyra őket?


Planescape: Torment

Bár egy külön cikket meg lehetne tölteni azzal, hogy miért nem tetszik az az irány, amelybe a Bioware viszi a sztoriközpontú szerepjátékok stílusát, most nem szeretnék ebbe túlságosan belemenni. Elnézést, hogy ezt a stúdiót szúrtam ki magamnak, de kétségtelen, hogy ez a cég van az egyik legnagyobb hatással a műfaj alakulására, minden alkotásukat nagy médiafelhajtás kíséri. Visszatérve az Obsidianra, sokan talán nem tudják, hogy ez a csapat annak a Black Isle-nak a romjaiból alakult, ami bátran mondhatom, hogy minden idők legjobb cRPG-it készítette. Hivatalosan még meg sem alakult a stúdió, de a fejlesztők az Interplay-nél már a legendás Fallouton dolgoztak, majd 1 évvel annak megjelenése után, immár Black Isle néven, elkészítették a folytatást is. Talán nem kell mondanom, hogy igazi klasszikusokról van szó, melyek a mai napig hatalmas rajongótáborral rendelkeznek. Majd következett a rengeteg Best of listán szereplő Planescape Torment, a maga páratlan történetmesélésével, és egyedi hangulatával. A Black Isle-hoz kötődnek az akkoriban igencsak kellemes akció-RPG-nek tartott Icewind Dale programok is (bár a mai sztenderdek alapján ezek kőkemény RPG-nek számítanának). Az Interplay pénzügyi gondjai következtében a stúdió 2003-ban bezárta kapuit, ezt követően alakult meg az Obsidian Entertainment a főbb tagok, Feargus Urquhart, Chris Avellone, Chris Parker és Dorran Monahan vezetésével. A felhozatalból csak Tim Cain, az első Fallout atyja hiányzott, ő azonban már korábban lelépett a stúdiótól, és 1998-ban saját céget hozott létre, Troika Games néven. (Talán a sors akarta így, de pár héttel ezelőtt Tim Cain is csatlakozott az Obsidianhoz, bár egyelőre csak 2012. márciusig tartó szerződést kötöttek vele.)


Fallout

Mivel nem szeretnék túl hosszú bejegyzést írni (tl;dr szindróma), itt most megszakítom a mesélést. Folytatása következik...