Ám mielőtt belekezdenék a legújabb post fő témájába, kezdésnek hadd ajánljak egy AMV-t azoknak akik valami nagyon profi animés videóra vágynak. Aki nem lenne otthona témában: az AMV egy olyan zenés videó, amik valamilyen animét vesznek alapul, illetve anime jeleneteket használnak fel. Innen a  név: Anime Music Video. A most bemutatott darab, mely a Death Note című animéhez készült az egyik legjobb amit az elmúlt években láttam, nemhiába nyert meg számos díjat is ha jól olvastam. Profi effektek, vágás és remek zeneválasztás. Ez utóbbi különösen jól sikerült, mivel a felhasznált (mixelt) zenék pont illenek egy ilyen stílusú animéhez.





Most pedig vágjunk is bele a lecsóba, azaz a Metal Gear Solid 3: Snake Eater beszámolómba. Jelzem, hogy kicsit spoilerezni fogok, tehát aki még tervezi, hogy játszik a játékkal, az csak a saját felelősségére olvasson tovább. :) Ez az első játékom, amit végigjátszottam a Playstation 2-n, és úgy érzem nem is választhattam volna jobban. Az elmúlt hónapok alatt teljesen belebolondultam a sorozatba, lassan nem is játszom mással csak MGS játékokkal (persze a Devil May Cry 4-et ki nem hagytam volna). Köszönhető ez a remekül kitalált szereplőknek, a csavaros, újra és újra megdöbbentő történetnek. De említhetném a Harry Gregson-Williams (ld. bal oldali kép) által megkomponált zenéket is, melyek részről részre egyre jobbak. Az említett úriember nem csak a MGS-ben alakít nagyot a zenéjével, hiszen többek közt ő szerezte a Szikla, az Armageddon, a Közellenség, a Shrek, a Narnia és a Mennyei Királyság zenéjét is, hogy csak a legismertebbek említsem. Mondhatni a Metal Gear Solid 2 óta ő a sorozat egyik hivatalos zeneszerzője. Csak a PSP-s játék zenéjét nem ő szerezte. Ez utóbbi zenéje Norihiko Hibino nevéhez kötődik, aki szintén "hivatalos" MGS zeneszerzőnek tekinthető, hiszen ugyancsak részt vett a többi játék zenéjének készítésében. A minőségre nála sem lehet panasz.

Visszatérve a harmadik részre, ennek története még a MGS 1 előtt játszódik, főszereplője pedig nem az a Snake aki az első, második és negyedik részben szerepel, hanem az ő (mondjuk úgy) genetikai apjuk, aki a hidegháború idején volt az Egyesült Államok ügynöke. Az ő génjeit felhasználva fogják később "létrehozni" Solid Snake-et és testvéreit. A háromban szereplő Snakeből lesz Big Boss. Ha a játékmenetet kellene bemutatnom, azt mondanám teljesen olyan mint az előző részekben, mégis teljesen más. A játék még mindig a jól hangzó "Tactical Espionage Action" stílusba tartozik, tehát lehetőleg lopakodva, az őröket kijátszva kell teljesítenünk a küldetéseket (azokat a küldetéseket melyek egy lebilincselő, érzelemdús történet köré lettek felépítve). Más lopakodós játékkal ellentétben itt tényleg javasolt nem Rambó módra rárontani az ellenre, ellenkező esetben túlélési esélyeink eléggé lecsökkennek. Hacsak nem tesszük egy pillanat alatt harcképtelenné ellenfelünket, ő azonnal erősítést fog hívni, ami egy kisebb osztag képében pillanatok alatt megérkezik. Ők pedig nem nyeretlen kétévesek, hanem profi katonák, akik nem adják könnyen magukat.



Ami újdonság, hogy egy teljesen új környezetet kapunk, hiszen az eddigi zárt terek, épületek helyett itt többnyire a dzsungelben kell túlélnünk. És mi nincs a dzsungelben? Elsősegélycsomag, rendes élelem, tonnányi fegyver és lőszerkészlet. És mi van a dzsungelben? Rengeteg undorító mérges kígyó, mérges pók és skorpió, amik szépen megmarnak ha nem figyelünk. Ez esetben ajánlott gyorsan bevenni az ellenszert (ha még van nálunk) különben nem sok idő kell hozzá, hogy meghaljunk. Amire jó a kígyó és a többi állat, hogy csillapítsuk vele az éhségünket, hiszen Snake nem valami szuperkatona, időnként ennie kell, különben kimerül, egyre lassabban regenerálódik és rosszabbul is céloz. Nem véletlenül Snake Eater a játék alcíme, hiszen a kígyók a főhős kedvenc ételei közé tartoznak. Amit még gyakran találhatunk a dzsungelben azok a csapdák, amiket ha nem veszünk észre akkor bizony pórul járhatunk. A játékmenet szerves részévé vált tehát a túlélés. Ezt az érzetet erősíti, hogy a gyógyítás sem a más játékokban megszokott módon működik. Nincs varászütésre max életet adó medkit, se healing potion. Ha például Snaket egy mély vágás sebesíti meg, akkor szépen be kell mennünk egy menübe, ahol először fertőtlenítjük a sebet, majd összevarjuk, sebtapaszt teszünk rá, végül bekötözzük sebkötöző pólyával. De mást és mást kell tennünk ha teszem azt bekapunk egy súlyosabb lövést, vagy ha kificamodik egy izületünk.

Vizuális szempontból a játék kihasználja a PS2-ben rejlő lehetőségeket. A konzol képességeihez viszonyítva nagyon szép grafikája van, és ha a környezet megjelenítése már nem is, az egyes szereplők kidolgozottsága és animációja ma is bőven megállná a helyét. Apropó animáció. Újra és újra elájulok tőle, hogy milyen jól lett megvalósítva a szereplők animációja, elsősorban Snake harc közbeni mozgása. Mint minden kitalált ügynök, Snake is a harcművészet mestere. Egy CQC (Close Quarters Combat) nevű stílust használ, meglehetősen hatékonyan és látványosan. Főleg az átvezető videókban lehetünk ennek szemtanúi, melyekből rengeteg lesz ismét a játékban. A történetre nem szeretnék itt túl sok szót pazarolni, mivel az egészet leírni meglehetősen hosszú lenne, annak meg nem látom értelmét, hogy pár dolgot kiragadjak belőle, hiszen a sztori teljes egészében (és a sorozat többi részével együtt értelmezve) nyújtja a legnagyobb élvezetet.


Snake és Ocelot harca, remek animációval (sajnos kicsit halk hangú felvétel)

Végül visszatérnék a játék zenéjéhez, illetve azzal kapcsolatban szólnék pár szót egy zenekarról. Akikről szó van az az Eminence zenekar, akik számos játékzenét eljátszottak már. A honlapjuk szerint ez egy fiatal zenekar, első koncertjük 2004-ben volt Sydneyben, szerencsére azóta is sikeresen működnek. A leírtak szerint a céljuk az, hogy lehetőséget biztosítsan sok fiatal, tehetséges zenésznek, akik egyébként csak a tengerentúlon tudnának munkát találni. Emellett szeretnének új színt vinni a nagyzenekari zenébe, mely ma enyhén szólva nem a legnépszerűbb. Úgy gondolják, hogy ezúton a fiatalabb közönséget is közelebb tudják hozni ehhez a műfajhoz. Aztán aki jobban elmélyül az ilyesfajta zenében, később majd a komolyabb stílus iránt is érdeklődni kezd, eljutva az olyan klasszikusokhoz mint Bach és Mozart. Belegondolva azt hiszem sokkal egyszerűbb lenne ilyen módon megszerettetni a fiatalokkal a nagyzenekari műveket. Visszagondolva gyerekkoromra nem is értem, hogy gondolták azt az általános iskolás tanárok, hogy egy 9-12 éves gyereknél Beethoven műveivel kell kezdeni a klasszikus zene tanítását. És akkor még csodálkoztak, hogy utáltuk az ének órát. :)


Az Eminence zenekar előadja a Metal Gear Solid 2 és 3 zenéjét

Várhatóan a közeljövőben még jelentkezek egy Metal Gear Solid bejegyzéssel a blogban, mivel a 3. rész hatása alatt megrendeltem a PSP-re készült MGS játékot, a Portable Ops-t, mely történetben továbbviszi a Snake Eater-t. Aztán már legfeljebb csak jövőre írok a sorozatról, amikorra remélhetőleg sikerül szert tennem egy Playstation 3-ra, és kijátszanom a negyedik részt.