A 2006-os Silent Hill filmre sok mindent lehet mondani, de
azt, hogy rossz, semmiképp. Még azoknak is ajánlható horrorfilm, akik életükben
nem találkoztak a játékokkal, a sorozat rajongói számára pedig maga a tökély,
hisz kiválóan ötvözi az első két Silent Hill eseményeit és nyomasztó
atmoszféráját a mozgóképben rejlő lehetőségekkel. Erre már csak ráadás a kiváló
színészi játék, a hiteles forgatókönyv, és a gondolkodtató befejezés, melynek
láttán az ember elképzelni sem tudja, hogy lehet folytatni ezt a nem mindennapi
történetet.
Nos, a mezei nézőnek talán nincs elég fantáziája hozzá, de azt már rég
megtanulhattuk, hogy Hollywoodban más törvények uralkodnak, és ha valamiből
pénzt lehet kisajtolni, akkor annak lesz folytatása, ha törik, ha szakad. Így
járt a Silent Hill is, bár nem mondhatnánk, hogy elkapkodták a dolgot, hisz több,
mint hat évet vártunk a Revelation 3D című második részre, mely eredetileg még
csak nem is folytatás, hanem önálló film lett volna. Nos, ez a terv az
előkészítési fázis és a ki tudja, hány kukában landolt forgatókönyv-vázlat után
végül füstbe ment, a Revelation (vagy hogy a tükörfordított, ostoba magyar
címet ízlelgessük, Kinyilatkoztatás) immár egy teljes értékű folytatás, melynek
története évekkel az első filmet követően veszi fel a fonalat. Az ott látott
befejezést nagyon gyorsan átugorják, nem magyaráznak meg semmit, igaz, nem is
kell, mert...
... ezt a filmet csak és kizárólag a Silent Hill 3 című játék rajongóinak
készítették. Pont. Ha nem játszottál a sorozat (szerintem) legjobb részével,
nem ismered a lore-t, fogalmad sincs róla, mi az a Rend, és mindez még csak nem
is érdekel, akkor kerüld el messzire a Revelationt, mert te is csak unnád és
utálnád, mint azok a kritikusok, akiknek "hála" a cikk írásának
pillanatában 6%-on áll a film a RottenTomatoeson. Félreértés ne essék, őket is
meg lehet érteni: mindenféle előzetes ismeret nélkül ez a film szimplán
élvezhetetlen, de erre magyarázatot adhat, hogy az alkotóknak eszük ágában sem
volt megfelelni a mainstream igényeknek. Ők csakis a játékosok vágyait
tartották szem előtt, ennek eredménye pedig egy zavaros, bonyolult film lett, mely
minden egyes másodperce a klasszikus Silent Hill trilógiára utal. Nem vicc:
komplett szobákat, jeleneteket, helyszíneket emeltek át, a látvány pedig egész
egyszerűen fenomenális. Egy rajongó szemével nézve képtelenség nem
felszisszenni minden pillanatban, és az ujjunkkal mutogatni a vászonra, hogy
"igen-igen, pont így történt a játékban is, emlékszünk" -- és bizony
ez az a tulajdonság, ami sok videojátékon alapuló filmből hiányzik. És akkor
még nem említettük, hogy a zene szinte teljes egészében Jamaoka Akira Silent
Hill 3 OST-jéről származik, az első másodperctől az utolsóig garantálva a
nosztalgia gerjesztette libabőrt.
Persze ez, mint filmen, még nem segít a Revelation 3D-n. A karakterek elég zavarba ejtők, és bár egytől egyig a játékból származnak, némelyikükön feleslegesen változtattak a forgatókönyvírók. Zavaros továbbá a helyszínek váltakozása, a sokszor inkább komikus, mintsem komolyan vehető színészi játék, na meg az ostoba, minden átgondoltságot nélkülöző dialógusok.
És mégis: a formula működik, imádjuk!
Aki Silent Hill fanatikusnak tartja magát, játszott a sorozat minden részével, és máig Heather a kedvenc karaktere, az azon nyomban nyomuljon a legközelebbi moziba, mert ezt neki találták ki! A többiek viszont nézzenek meg egy másik filmet, mert csak kidobnák a pénzt az ablakon.
