Az első, ami szembetűnik a játéknál, a grafika. Ahogy elindítjuk rá kell jönnünk, hogy: feleslegesen féltünk a Doom 3 motor (Id Tech 4) elavultságától. Itt-ott láthatóan kevesebb poligonból állnak a karakterek, homályosabb egy-egy textúra, de modern effektekkel az összkép kimondottan szépre sikeredett. Ami viszont kimondottan hibátlan, az az animációk és hangok. A torkon lőtt katona undorító bugyborékolás közepette kap a nyakához és vergődik a saját vérének tengerében. Egy keményebb fegyvertől letépett fejű test szaltózva zuhan a földre. Ez nem egyszerű rongybaba fizika, ez valami intelligensebb. A szinkronhangok is el vannak találva. Már ha sikerül elvonatkoztatni attól, hogy a náci katonák miért beszélnek még egymás közt is angolul... Mindenkinek kellően barátságos illetve ellenszenves hangja van, néha már-már vicces akcentussal. A zenék... hát azok... vannak. Beleolvadnak a játékba, semmi kirívó és semmi megjegyezhető.
Most, hogy túl vagyunk a külsőségeken, jöhet a lényegi része a játéknak. Alapvetően ez egy hagyományos FPS lenne. Mész és lősz. A lényeg nagyjából maradt, de (nem is annyira) apró újdonságokkal ezt sikerült feldobni. Vegyük most ezeket sorba. Kaptunk ugye egy medált, amivel egy "Veil" nevű létsíkba tehetünk látogatást, ami a "Black Sun" nevű dimenzióból táplálkozik. Ennek a történet előrehaladásán kívül annyi szerepe van, hogy mindenféle - összesen négy - képességet használhatunk fel. Van ugye nekünk időlassítás, ezen nem nagyon van mit magyarázni. Van még erősebb lövést biztosító, amivel átüthetjük a pajzsokat ; saját pajzsot tudunk létrehozni és átléphetünk a Veil-be. Itt gyorsabban mozgunk és rejtett átjárókat fedezhetünk fel. Minden képesség energiát fogyaszt, ami magától is visszatöltődik ugyan, de "kutak" vagy tartályok segítségével felgyorsíthatjuk ezt a folyamatot. Ennyit a képességekről.
A legjobb újítás, a fegyvereink és a képességeink fejlesztése. Black Market-ekben vehetünk mindenféle kiegészítőt a felszerelésünkre. Fegyvereknél csupa ismert dolog van: több lőszer, távcső, nagyobb sebzés, gyorsabb újratöltés stb.. A medálba viszont igazi ínyencségeket vásárohatunk, a szokásos több energia tárolása mellett. Lesz nekünk olyan pajzsunk, ami az ellenfélre visszalövi a golyót, olyan erőnk, amivel a lövedékeink átütik a falakat stb.. Ezeket a fejlesztéseket a küldetésekért kapott, illetve a pályán elrejtett aranyakból vehetjük meg. A játék is figyelmeztet erre, de én is szólok, hogy nem lesz pénzed mindenre. Válogatni kell, mit veszel meg. Én úgy vettem észre, hogy vagy a fegyverekre vagy a medálra tápolsz. Párhuzamosan is lehet mindkettőre, de akkor egyikből sem leszel olyan szinten, hogy esélyed legyen a vége felé, így akaratlanul is kasztot kell választanod. Persze ha csak a fegyverekre gyúrsz rá akkor sem tudsz mindent megvenni, de tapasztalatom szerint 3-4 maxra felhúzott fegyver elég minden helyzetre.
A másik nagy újítás, a szabadság. Adott Isenstadt városa, ahol oda mész ahova akarsz. Különböző szervezetekhez mehetsz küldetésért, az utcán véletlenszerűen vehetsz fel mellékes melókat, vagy csak poénból kifoszthatsz náci bázisokat. Ha kedved van átküzdheted magad a járőrökön (akik a történet előrehaladtával egyre keményebbek) két küldetés között, ha akarod sunyulhatsz a csatornában vagy a háztetőkön. Bármennyire is féltem ettől a játék első pár percében, a végére annyira bejött.
Maga a lövöldözés és változott egy kicsit. Eltűnt az életerő, helyette a szokásos "bevérzik a szemed vonulj fedezékbe" metódus van. Ez alkalommal nem kell mindig egyedül lennünk. Akadnak bajtársaink, akik a felkelők közül kerülnek ki. Ők legtöbbször csak golyófogónak jók. Na nem az eszük miatt, csak hát egy géppisztolyos emberke nem tud mit kezdeni egy röpködő bombázóval. Amikor viszont egyedül vagyunk akad lehetőségünk egy kis taktikázásra is. Hangtompítós mesterlövészpuskával például le tudjuk szedni a fél csapatot, mire a többi észreveszi, hogy baj van. Nekem többször sikerült úgy kiírtanom egy egész őrjáratot, hogy senki nem vett észre semmit. Ezekről a jelenetekről rögtön az Ellenség a kapuknál c. film szökőkutas jelenete ugrott be. Meg kellett várni, hogy valakire seni ne figyeljen oda és a magányos álldozatot leszedni. Ha már az ellennél tartunk, itt aztán kitettek magukért a fejlesztők. Van belőlük sok és garantált, hogy egy újabb típussal való első találkozás megemeli az adrenalinszintet.
Így a végefelé kicsit talán túlságosan is dicsértem. De akárhogy gondolkozok nem találok rajta fogást. A történet csavaros, de kiszámítható. B.J. karaktere lassan Duke Nukem-et is übereli lazaságban. Rövid is, de a fejlesztések miatt adott az újrajátszás lehetősége. Ennyi negatívumot tudtam felsorolni. Ezt is csak így, ömlesztve.
Összességében elmondható, hogy egy minden tekintetben szórekoztató játékot kaptunk. Kérek még!
Wolfenstein
Fejlesztő: Raven Software
Kiadó: Activision
Audió: 8/10
látvány: 7/10
élmény: 10/10
9/10
Én nagyot csalódtam a játékban (bár az elvárásaim se voltak nagyok).