Hogy miért is voltam olyan nagyképű, hogy képesnek éreztem magam elmélet írásra, az két okra vezethető vissza: Az első és legfontosabb, hogy idestova 5 éve már, hogy játékok iránti szerelmem a designer-i pályára való elhivatottsággá érett. A második, hogy már 3. éve gyűröm a filmelmélet szakirányt, minek köszönhetően gyakran már csak ál-szakszöveg stílusban vagyok képes bármiről is értekezni.... bah!

Bár egyenlőre most úgy tűnik, hogy a fantasztikus, hihetetlenül emészthetetlen köntösbe öltöztetett (ti.:száraz és szegényes fogalmazásmódban prezentált) teóriáimmal csak a tanáraimat fogom boldogítani, ennek ellenére néha eszembe ötlik egy s más érdekesség az aktuálisan átélt (vagy épp pont hogy át nem élt) játékélmények hatására, amiket kötetlen és bosszantóan szubjektív formában kívánok itt levezetni a jövőben...

Majdani első kirohanásom pedig a Crysis nevezetű techdemo ellen fog intéztetni, valamikor a nem túl távoli jövőben, a következő bejegyzésben...