Mondjuk azért megszállott fanatikus horgász nem leszek, aki ha van egy kis ideje, vagy szabadnapja, már hajnaltól áztatja a zsinórt, az nem az én sportom. Azonban egykét alkalommal betársulni, és egy fél napot elüldögélni hangulatos beszélgetéssel a vízparton kellemes élmény, a többi már csak hal a tortán. Tegnap, a napos időre való tekintettel megint kiruccantam a tópartra, annyi különbséggel, hogy most a családom is velem tartott, aminek az lett a vége, hogy Zsuzsa egyfolytában a kisfiam után rohangált, Peti pedig jó gyerekhez illően mindenhol elesett, mindenhova beverte a fejét, minden sárba, tócsába belelépett, és a tópart szinte minden pontján majdnem beleesett a vízbe. Én eközben próbáltam kollégám utasításainak eleget téve csalizni és dobni, több kevesebb sikerrel. Kezdők szerencséje. Folyamatosan birizgálta valami a horgomat, de a kapásjelző az istennek sem akarta ellejteni a "Bekapta a hal a horgot!" című horgászok által közkedvelt vitustáncát. El is bambultam, a nap égette a hátam (jól le is égtem), és rövid gatyában, pohos hassal, kölcsön horgászkalapban (nagyon nem bírom a napot), idétlenül ücsörögtem a parton, mindenhova figyeltem, csak a botra nem. Ebből az eufórikus állapotból Peti barátom "...he - kapás b+ - nem figyelsz...?!!" suttogása (ordított mint a sakál) zökkentett ki, a kapásjelző táncolt, a hal pedig már a desszertnél járhatott. Hinnye no! Bevágtam, ahogy illik, és megkezdődött a titánok harca, csak ő és én, az ősi küzdelem ember és állat között, az életért, a túlélésért, és a napijegyért.

"...húzzad! várjál, engedd...lassan, be ne szakítsd!...megint! na!" csak ezt hallottam, és én húztam, és engedtem, a nadrágomba pisiltem, és izzadtam egyszerre, hiszen ott volt a hal a zsinórom végén, én fogtam, az enyém, győzött az intelligencia, a férfi élelmet szerzett a családjának, hogy faja, és vérvonala továbbra is fennmaradjon! Hatalmas élmény volt, ahogy lassan a szák felé irányítottam a halat, és meglepődtem, hogy mekkora....

Ennyi, a pillanat véget ért, kollégám kiemelte a szákot, és ott volt az első halam, egy három kilós ponty képében. Gyors fotó, a gyerek meg akarja etetni, bedug egy kukoricát a hal szájába, - csóri halacska - aztán szépen leviszem a vízhez, és óvatosan visszaengedem - most megúsztad a halászlékockát wazze. Úgysem szeretem a halat.