.....na, az voltam, vagyis vagyok még én. De ez most nem
lényeg, gőzöm nincs miért ezzel kezdem a bejegyzést. Vagyis tudtam, csak
véletlenül mellékattinto...
Szóval, újra itt vagyok, de most egy kicsit más a téma. Még a nyáron tervbe
vettem, hogy bizony ezen a blogon írni fogok valamiféle, nem játékokról szóló
kritikát. Filmről, könyvről, vagy fene tudja miről. Akaraterőmet jól mutatja,
hogy csak mostanra lett az elképzelésből valami. Ám sem a filmekről, sem a
könyvekről nem tudok semmit írni hirtelen, így egy egész más téma jön, ami
mostanában nekem nagyon bejön: online képregények.
Amerikában Comic. Japánban manga. Itt csak szimplán képregény. Most húzhatnám
az időt azzal, hogy a mai témám történetéről bevágok valami szöveget, de ad egy
ez senkit nem érdekel, ad kettő nincs kedvem ezt az egész blogot lejáratni
olyan hülyeséggel, hogy wikipédiás szöveget gyúrok át a nyelvezetemre (egyszer
más megtettem, azóta is bánom). Szóval, most a történelmet hagyjuk, de helyette
jön a már tőlem megszokott, 100%-ban szubjektív vélemény (ajajj).
Én eddig soha életembe nem mutattam egy fikarcnyi érdeklődért sem a képregények iránt. Amikor a PC Guruban megjelent pár cikk róluk, bár elolvastam őket, inkább csak a szememet forgattam, minthogy kicsit jobban utánanéztem volna a dolgoknak. Ám mint mondtam, idén megtört a jég, és, ha nem is rajongójuk, de az amatőr ingyenes képregények figyelője lettem. Jelen bejegyzésben 4 darabot fogok bemutatni, hátha valaki kedvet kap hozzájuk.
Gépember
Mivel infó szakra járok, heti négyszer van alkalmam az iskolai gépeken randalírozni. Ebből két alkalommal olyan helyen ülök, ahol kényelmesen rálátok egyik osztálytársam, Robi monitorára. Ez azért jó, mert ha neadjisten semmi dolgunk nem lenne órán, ő bombáz különböző marhaságokkal, amit a neten talál. Az egyik ilyen „szabadfoglalkozáson” [köhög], jó szokása szerint fölhívta a figyelmemet egy weblapra, a Gépember blogra. A honlap nem másról szól, minthogy egy Gépember álnéven futó honfitársunk különböző egyszerű, ámde poénos képsorokat készít, s ezeket teszi közszemlére. Első találkozásunkkor jót rötyögtem rajta, de valahogy kiesett a fejemből, és csak jó egy hónap múlva kattintottam rá újra, már otthon. És rájöttem, hogy ez egy baromi jó hely! A képregények viccesek szoktak lenni, és ha Gépembernek éppen nincs ihlete (vagy kedve), akkor egyéb érdekes dolgokat rak ki az oldalra. Ami pedig nekem külön szimpatikus, hogy nem küszködik frissítési problémákkal, így hetente többször kapunk bejegyzést. Érdemes rákattanni, főleg ha elmúltál tizennyolc, tudniillik azért a magyar nyelv szépségét eléggé kihasználja Gépember. Bár kit érdekel?
Ja, és nem, semmiféle anyagi juttatást nem kaptam ezért a kis szövegért.
Gone with the Blastwave
A Gone with the Blastwave nagy kedvencem. Az alapszituáció elég abszurd: adott egy poszt-apokaliptikus világ, ahol négy frakció háborúzik (piros, kék, sárga, zöld), hogy sikerüljön kijutniuk egy hatalmas romos városból. Elég idióta helyzet (persze a jó értelemben), és a szituációk sem gyengék. Ez a képregény tipikusan az, amit senkinek sem szabad kihagyni. Ezt a linket szintén Robi küldte nekem, és nagyon jól tette hogy ezt tette, mert számos más webcomic-ra innen kiindulva találtam rá (mondhatom, hogy minden innen indult ki). Bár a címből az okosabbak kikövetkeztethették, hogy ez bizony nem magyar (finn eredetű), de szerencsére létezik egy nem hivatalos fordítása. A címbe ezt érhetitek el.
A GWTB jól néz ki, eredeti, poénos, mégis van egy nagy gondja. Hogy halott. Hosszú hetekig vártam, hogy végre jöjjön egy új képsor, és nagy nehezen április elejére elkészült egy. Bár az aláírásból úgy tűnik, jó ideig kell még várni a következőre...
Post-Nuke Comic
A GWTB-en bukkantam rá a Post-Nuke-ra vezető hirdetésre. Az előzőekkel ellentétben ez egy „rendes” képregény, tehát mint a kezdetek-kezdetén a többiek, ez is egy komplett történetet mutat be. Mint ahogy a név is mutatja, ismét egy posztnukleáris világba csöppenünk, ahol egy kereskedő és kutyája kalandjait követhetjük nyomon. A világ nagyon hasonlít a Falloutra, a különbség talán annyi, hogy itt nem az elsivatagosodott föld a szintér, hanem a legkeményebb (nukleáris) tél, ami valaha is létezett, valamint hogy nincs annyi mutáns.
A cselekménnyel sok gond nincs, bár találtam pár olyan elemet/párbeszédet, ami elég klisés, és én kihagytam volna. A rajzok szépek, a fekete-fehér stílus pedig csak plusz hangulatot ad hozzá. Ami viszont nem jó benne, az a frissülés gyakorisága. Sajnos sokszor több hét telik el egy-egy oldal között, amit nem igazán értek, főleg abban a tudatban, hogy egy másik webcomic még szebben fest, színes, mégis frissül minden hétfőn (de erről majd egy másik alkalommal).
TGSA Comic
És jöjjön a mai utolsó alanyom, a TGSA. Erre szintén a GWTB-en át találtam rá. Bár ez szinte egyértelmű, hiszen ennek a képregénynek a két alkotója közül az egyik (Kimmo Lemetti) az előbbi atyja. A másikukról, Austin Throop-ról csak annyit tudni, hogy neki a GWTB-hez semmi köze, s hogy ő egy alien az Alfa Centurióról (ez a hülyeség magáért beszél).
Ehhez a webcomichoz sem árt egy kis angoltudás, de nem kell hozzá nyelvvizsga, nyelvezete nincs túlbonyolítva, így aki egy kicsit is ismeri az angolt, annak ajánlom. A képsorok általában két ember párbeszédét ábrázolják (nem a készítők!), akik „profi játékosok”. Ez ki is hat az egészre, kezdve attól, hogy néha előjönnek a játékok társalgás közben, a fejlécen általában a Final Fantasy, Crysis és egyéb logók tűnnek fel, valamint hogy van képsor kizárólag a Half-liferól és Gears of war-ról is.
Viszont most jön a már megszokott szöveg, vagyis hogy ennek a frissítési átlaga sem valami magas, amit főleg annak a tükrében furcsa, hogy csak három kocka az egész. Talán nincs ötlet? De legalább ez még él a GWTB-vel ellentétbe.
Ennyi lettem volna mára, ennek biztos lesz folytatása, mert jelenleg 9 képregény van a könyvjelzők között, és még hátra van a nagy kedvencem. Viszlát a legközelebbig.
