Nemrég Belsovaltozas blogján olvastam egy postot, ami csak úgy spontán jött neki. Most én is egy ilyet írok. Semmi fennköld stíl, semmi megtervezettség, úgy fogok írni, mint ahogy MSN-en szoktam. Na jó, talán annyi, hogy ez már 15 perce eszembe jutott, és csak azért nem kezdtem el, mert éppen biciklin ültem. Szerintem senki nem írt még postot biciklin, aki igen, azt csókoltatom, a kivételeket el lehet képzelni.
Szóval, itt ülök a gép előtt, egy kicsit lapos, zöld szinű labdán. Azért labdán, mert ez jót tesz nekem. Gondoltuk mi, de nagy szart, már kényelmetlen, de ez van, meg kell szokni. Lehet néha rajta ugrálni, de semmi extra. Ha valakinek kedve lenne, az ki is rughatná alólam, de azt megbánná, mert elég kemény verbális agresszióval meg tudnám sérteni kicsi lelkét (bocs, ha a verbális nem azt jelenti, amire gondoltam).
Most lett vége a Linkin Parktól a New Divide-nak, jön az Indestructible, Disturbed. Oké, ezt nem tudom miért írtam le.
Mostanában nagyon nem jelentkeztem új posttal, kivéve ha nem nézzük az előzőt, ami kemény egy videót tartalmazott. Az ok egyszerű: nem látom, hogy miről kéne írnom. Jó, ott a novella, de a visszajelzésekből (amik nincsenek) az jön le, hogy van egy 10 fős keménymeg, aki elolvassa, oszt szia. Viszont, akkor miről is írjak.
Hát persze! Arról, hogy miről LEHETNE írni. Például lehetne.....
... magamról.
Szerintem itt a PGO communitin nem sokan ismernek jobban. Megkockáztatom, senki sem ismer annál jobban, hogy "höh, a hülye nevű". Ez jogos, nem nagyon szoktam jönni a mostanában divatos coming-out-okkal.
Akkor bemutatkozok, engedelmetekkel. Tóth Patrik vagyok, makói forradalmár és bárzongorista, mellékállásban pedig alszok és gépekez. Hobbim az van. Írás és gépezés. Sokszor a kettő összekötöm azzal, hogy gépen írok. Cseles!
Gimnazista vagyok. De előtte általános iskolába jártam. Meglepő fordulat.
Van lakásom. Nem a sajátom, nem én vettem, de nem vagyok hajléktalan. Remélem nem is leszek az.
A jövőről csak annyit, hogy nem titkolt vágyam az, hogy egyszer a Pc guruban (vagy más, hasonló lapban) megjelenjen az Ndk-turmixgép név, és nem a levelezési rovatban.
Oké, ennyi. Többet nem tudok írni, vagyis majd lejjebb. Pont emiatt gondba szoktam lenni, mikor önéletrajzot kell írni. Nincs miről.
... a mindennapokról.
[hangosan röhög] Erről tuti nem fogok írni, mert velem SEMMI NEM TÖRTÉNIK. Reggel felkelek, kajálok, gépezek/nézem hogy anyám gépezik. Aztuán délben abéd nagyapámnál, unalom/olvasás/alvás/úszás. Este zúzás haza, gép-Jóbarátok-bicikli-gép-alvás. AZTAAAAAAAA!!! Májer. Ezt néha megszakítja az, hogy elmegyek úszni és hétvégenként, ha valaki szól, akkor elmegyünk valamerre (bár ez mosanában ritkán fordul elő).
... kockulásról.
Szoktam gépen játszani, nem is keveset, de erről írni, külön, nem teszt keretén belül....hát, nem hiszem hogy lenne értelme. Nem vagyok semmiféle online RPG játékosa, főleg azért, mert időgyilkos, és gyűlölöm a fantasy világát. Egyszerűen megbolondulok a WoW-ről szóló postoktól. Mondjátok már meg, miért olyan hihetetlenül, elképesztően földöntúli élmény az, hogy furcsán megrajzolt, félelmetesen színes izék egymáshoz közel mennek, és villognak. Sörözzetek a haverokkal, vagy tököm tudja, de miért jó a fél napot ilyennel eltölteni?
Mondjuk nem leszek álszent, van a gépemen fent három online játék is, de ezek egytől-egyik FPS-ek. Beleugrok, szétlövetem magamat párszor, és távozok. Az ilyenek valamiért mindig is jobban vonzottak, mint a szörnyek mennek és gyepálnak stílus.
... filmről.
Nem igazán szeretek filmeket nézni. Nem is azért, mert nem kötnek le, vagy nem szórakoztatnak, hanem azért, mert olyan passzív dlog a filmnézés. Csorgatom a nyálamat, és ámulkodok, ez milyen jó, ez milyen ***. Már elég régóta végig akarom nézni a Bourne trilógiát, de sosem jutok el odáig, hogy nekiessek a második felvonásnak.
Viszont a legutóbb megtekintet Max Payne filmről pár szó, csak hogy elmondhassam, valami filmkritika-szerűséget írtam.
A Max Payne nagy kedvenc játéksorozat a harmadik részt már temetem). A második epizóddal még most is játszok, másodjára
pörgetem ki, egyszerűen megunhatatlan. Az atmoszféra, a történet és a játékmenet nagyon jó elegyet alkot. És a film? Hát....
Nagyon nem voltam vele megelégedve. Alapvetően nem tetszett. Figyelmeztettek, semmi köze nincs a játékhoz, de ez hülyeség. Az első rész történetét dolgozza fel, kicsit belevegyítve a második pár mozzanatát (Mona és a "nem ismerem" pillanat). A történettel kapcsolatban az egyetlen dolog ami szemet szúrt, az a vége. Lassítva lepuffantja a "tudomisénkicsodát", körülveszik a kommandósok, és kisüt a nap. Ettől nekem lassítva kihullt a kezemből a ceruza, melyet előtte lassítva rágtam, ami alapján egy pszihológus analizálni tudna, de ne tegye. Ezután az abszolúta nem epikus befejezés és stáblista után jött a külön döbbenet: Max bemegy a kocsmába, kér két sört, és leül Monával szemben (Mona mióta orosz, egyébként?). Öhm....ööö....ez a vége? HAPPY END EGY MAX PAYNE-EL KAPCSOLATOS TÖRTÉNETBEN? [válogatott szidások a rendezővel kapcsolatban]
A másik. A lövöldözések. Volt benne elég, az tény, bár többet is elviseltem volna, de a belassult jelenetek.....hát, hogy is mondjam, kicsit erőltetettek. Jól néz ki, oké, de például a Ragna Rockban nem érte, minek kellett annyira lelassítani az egészet. Inkább gyorsabban kellett volna, és több vetődél a shotgunnal, mert azzal engem meg lehet nyerni (például mikor bunyó után tökön lövi az őrt, aki ettől irreálisan elszáll, kifejezetten tetszett).
Egy dologba nem köthetek bele, az pedig a hangulata. Ugyanolyan szürke és nyomasztó, mint a játékban, ráadásul a metrós jelenetet csak dicséret érheti, tökéletes lett.
... zenéről.
Nagyon szeretek zenét hallhatni, ahogy írtam mindez elején. Persze most is szól, milyen meglepő.
De írni a zenéről? Valahogy az sosem ment. Szerintem meg kell hallgatni, nem papolni róla. Tény, írhatnék valamit a bandáról, de az annyi lenne, hogy "szeretem őket", amit feloldanék egy kis másolt szöveggel, amit nem szeretnék megtenni. Szóval, ez egy holt próbálkozás.
Volt VQ4-el egy fegyverszünetem, miszerint egyikünk sem fog politizálni. Mióta ő írt a holokauszt-tagadásról (ami nem politika, de mégis akkora hülyeség), ezt az egyezményt ha nem is semlegesnek, de megsértettnek érzem. De nem fogok pampogni és megindítani a stratégiai bombázókat.
Ez az egyik ok, hogy nem politizálok. A másik az, hogy nem látom értelmét. Marhaság. Magyarországon normális politika nincs. Itt csak idegbetegek tépkedik egymást, SS-ek masíroznak, megszorítanak és még tudom is én, de akárki akármit mond, hogy a mi érdekünk, meg hogy ez kurvára nagy magyarság, egyet mondok nektek, és ezt jól jegyezzétek meg: itt akárki lesz kormányon, mi szopni fogunk. Mindezek után miről is beszélünk?
Jó, ennyi volta mára. Ha van valakinek tippet, hogy miről írjak, az nyugodtan írjon, hátha együtt össze tudunk hozni valamit. Én nyitott vagyok, csak nem annyira. Köszönöm a figyelmet, én beszéltem.
