Az elmúlt modjuk egy évben nagyon-nagyon rákaptam a klasszikus zene ízére, eszméletlenül közel kerültek hozzám Chopin noktürnjei, Shostakovich keringői vagy épp Liszt rapszódiái.
Noktürnök:
A noktürn olyan darab, amelyet az éjszaka ihletett meg. többnyire nyomasztó, borús hangulatú. Ajánlom esős, villámokkal tarkított estékre.
Azthiszem senkinek sem kell meséljek Lisztről, legalábbis nagyon remélem. Hogy miért szeretem Lisztet? Nem tudom a választ. De talán ő az egyetlen magyar zeneszerző akit kedvelek. Bartók darabjai túl disszonánsak, Kodály darabjai meg egyszerűen csak nem nyerték el a tetszésem.
Rapszódia
A rapszódia olyan szeszélyes, ingadozó hangulatú kompozíció amely általában népi motívumokra épül. Könnyen észrevehetőek a kicsit alább belinkelt, Liszt második rapszódiájában is az ellentétek, a változások: halk-hangos, gyors-lassú, szomorú-vidám, stb.
A fentebb felsorolt három zeneszerző műveit szoktam leginkább hallgatni, de ugyanúgy megemlíthettem volna Bachot, Beethovent, Mozartot vagy épp Brahmst.
Áttérve a bluesra kötelességemnek érzem megemlíteni B. B. King nevét, aki méltán a világ legnagyobb bluesgitárosa.
Zárásképp annyit mondanék el, hogy nem egy-egy számot emeltem ki, hanem egy-egy előadót akit nagyon kedvelek ezen két műfaj képviselői közül. Lesz még vagy két-három ilyen bejegyzésem az biztos, de valamilyen módon változtatni fogok az összetételen. Lehet, hogy a következő részben csak egyetlen műfajról fogok beszélni, de arról részletesen. Meglátjuk.
És végül, a Hesitation Blues egy újabb feldolgozása
Köszönöm, hogy benéztél, és legalább leforgattál a lap végéig!
További szép napot.
