Legutóbbi csínytevésének kiötlésekor sem ment a szomszédba, mindössze Odin szobájába, ahol a főisten épp harci botjának tökéletesítésével van elfoglalva. Mivel Loki úgy érzi, hogy mondandójának nem szentelnek kellő figyelmet, hirtelen ötlettől és bohóságtól vezérelve megszabadítja Odint maradék szemétől is, majd, mint aki jól végezte dolgát, magára is hagyja a világot alkotó istent. Az efféle problémák megoldására szakosodott Thor sajnos épp nem ér rá, így csupán pár legény van a gáton és Asgardon, akik megtorolhatnák ezt a szemtelenséget és visszaszerezhetnék a látószervet.
Díszes, ám kissé megviselt társaság
A minden bizonnyal legendás csatákban elesett harcosok feltámasztása után Odin sárkányhajóján kelünk útra, hogy a környező, fenevadaktól hemzsegő területeket bejárva fülön csípjük a huncut tolvajt. Az alapvető mozgásokon kívül mind a négy új életre kelt hős rendelkezik egy-egy csak rá jellemző speciális képességgel. Amellett tehát, hogy kardélre hányjuk a közelünkbe merészkedő szörnyetegeket, vagy éppenséggel jó ütemben blokkolunk egy érkező támadást, lehetőség van felugorva a magasból lecsapni az áldozatra vagy éppenséggel elgurulni a fenyegetés elől. Ezenkívül a termetes méretű, férfiakat megszégyenítő erővel rendelkező Gunborg mellfegyverével tartja távol magától a szörnyeket, míg Seagurd a tengerek mélyéről magával cipelt csápos jószágot veti be szorult helyzetben. Rajtuk kívül választható még a sündisznószerű Hedgy, aki eldobható csontvázakkal támogatja a csatákat, végül pedig a copfos Caw-kaa egy ügyes lökéssel tolja el a rémségeket. Kalandjaink során a rejtélyes Idegen is csatlakozik a társasághoz ötödikként, hogy soklövetű fegyverével már a messzeségből kilyuggassa a bestiák bőrét – később persze róla is lehull a lepel (vagy inkább a poncsó), és kiderül, ki rejtőzik a viseltes fejfedő alatt.
Szemet szemért, fegyvert aranyért
Egy ízig-vérig ügyességi-platformjátékhoz méltóan feladatunk meglehetősen egyszerű: az időnként falkában felbukkanó hordákat felnyársalva kell eljutni a szint végére úgy, hogy közben minél több ládikót törünk darabokra, ezek ugyanis egyrészt életet jelentő lila agyat rejthetnek, vagy pedig több-kevesebb aranyat. Az összegyűjtött csillogó érmékből minden pálya végén (illetve az utunk során fellelhető boltokban) újabb felszerelést vásárolhatunk. Jó néhány eszközzel gazdagíthatjuk arzenálunkat, ezek eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek: a botra erősített macska karma például valódi halálos fegyver, de bevethetünk többek között pusztító gombát vagy éppenséggel életerő-lopó kardot is. Egy magára valamit is adó élőhalott északi vitéz tarsolyából nem hiányozhatnak a szerencsehozó rúnák sem, melyeket szintén némi anyagi ellenszolgáltatásért cserébe vehetjük magunkhoz: egy-egy ilyen kő viselése aztán növelheti az energiánkat, gyorsabb mozgást biztosíthat, egy másik pedig folyamatosan gyógyítja a megviselt harcost. Az árak mindazonáltal igencsak borsosak, egy jóképű kardért akár 1000 aranyat is elkérhetnek a mohó árusok.
Csapatmunka
A végtelen és veszélyt jelentő hófödte hegyeknek vagy sötét barlangoknak egyedül is nekivághatunk, azonban többedmagunkkal jóval eredményesebben vehetjük fel a kesztyűt (és a bárdot) az ellenséggel szemben, egyszerre ugyanis akár négy zöldes bőrű viking is kutathat az ellopott szem után. A küzdelmek során két szablya hatásosabb, mint egy, emellett pedig társainkat kardra húzva magasban lévő kiszögelléseket, ládákat is elérhetünk – vagy pedig nemes egyszerűséggel hozzávághatjuk őket egy ellenfélhez. Az sem marad sokáig magányos, aki esetleg egymagában kelne útra, mert lépten-nyomon hozzánk szegődik Oink, a zöld malacka, aki azon kívül, hogy segít minél magasabbra szökellni, a hátára szerelt ágyúból folyamatosan szórja a rakétákat, ez pedig egy vérgőzösebb összecsapás során hasznos segítség. Rendszeresen belebotlunk kis fekete gnómokba is, akikkel eleinte igencsak meggyűlik majd a bajunk, azonban megszelídítésüket követően a szárnyakkal ellátott példányok átreptetnek majd egy-egy veszélyesebb szakadékon. Furmányos pallosainkon, oldalunkon küzdő bajtársainkon és persze ügyességünkön kívül jó szolgálatot tesz az a szerkezet, amely óriás méretű szeletelő géppé alakítja földből kikelt élőholtunkat: a megszerzett erőfölényt ugyan csak rövid ideig élvezhetjük, addig is azonban nem sok minden állhat az utunkba – vagy ha elénk is áll, akkor másodpercek alatt lekaszaboljuk.
A folyamatos aprítást és ugrándozást a rendszeresen előkerülő mellékküldetések teszik színessé. Nyitott szemmel barangolva ugyanis időről-időre megjelennek furábbnál furább alakok, akik különféle javakat szolgáltatnak nekünk, már amennyiben segítő kezet nyújtunk nekik. Ezek a feladatok roppant mókásak, egyik alkalommal például egy éppen sziesztázó lény bízott meg azzal, hogy szerezzek jeget az italába. Mindemellett némelyik pályán harc helyett a menekülés a cél: amikor ugyanis egy óriás-féreg lohol a hátunk mögött, nem sok idő marad bámészkodni.
Humör Heröld
A svéd fejlesztőcsapat szemmel láthatóan nincs híján a humornak, a Zombie Vikingsban ugyanis repkednek a poénok, amelyek gyakran ismert filmekre vagy éppen zenekarokra utalnak (egyes rockbandák példáját követve ugyanis az „o” betűket rendszeresen díszítik kétpöttyös ékezetek). A szereplők egyike sem mondható különösebben normálisnak, hiszen találkozunk többek között fejét vesztett jógival, Lokival romantikázni kívánó, zöld levében fürdő teremtménnyel, és folyamatosan a helyi csodaitalt vedelő sportolókkal. A látványvilághoz remekül illeszkedik a zenei aláfestés, és ugyan bonyolult rejtvényekre nem igen kell számítani, a változatosságnak jót tesznek azok a helyszínek, ahol ügyességünket csaták helyett más téren is kamatoztathatjuk (például a focipályán). Miután pedig végeztünk a fő küldetéssel, felebarátainkkal összemérhetjük erőnket egy-egy arénában is, bár ehhez sajnos online nem kereshetünk társakat.
Lehetőség van főhősünket billentyűzetről is irányítani, mindazonáltal egy strapabíró kontroller erősen ajánlott a kényelmes kezelés érdekében. Aki viszont rendelkezik egy jól bejáratott irányítóval, kellő humorérzékkel és szívesen töltene időt egy olyan alkotással, ami igencsak hasonlít a Castle Crashersre, netán másokat is rá tud venni egy könnyed kaszabolásra, valamint elnéző a helyenként felbukkanó bugokkal szemben (karakterünk olykor hajlamos elakadni a tereptárgyakban, máskor pedig egy-egy szörny eltűnik, és emiatt nem tudunk továbbhaladni), az alighanem kellemes órákat fog eltölteni a Zombie Vikings mellett is.
