A VC már bőven bizonyított, hogy tud sportjátékot fejleszteni, hiszen hosszú évek óta a kaliforniai csapat felel az NBA 2K-sorozatért, amelynek legutóbbi részei is jól sikerültek, ha nem vesszük figyelembe a mikrotranzakció túlzott erőltetését. Amikor a 2K bejelentette, hogy a WWE idei felvonását a Visual Conceptsre bízza (a Yuke’s agusztusban szakított a 2K-vel és önálló pankrátor-játék fejlesztésébe kezdett), joggal lehetett bízni abban, hogy esetleg tovább fejlődik a széria, így még nagyobb sokként érte az újságírókat és a rajongókat az a játékként aposztrofált bughalmaz, ami az ősz első hónapjának végén teljes áron került a boltokba.
A WWE szégyene
A bevezető képsorok még nem sejtetik azt, hogy valójában milyen rossz programot készítettek a fejlesztők. A kedvcsináló videók tetszetősek, a menü előnyére változott, azonban csak a szokásos lehetőségeket tartalmazza. Minden van, amit már megszokhattunk: normál játék (1 on 1, 2 on 2, Royal Rumble, Hell Cell, Steel Cage és még kismillió lehetőség), Universe, Showcase, Online, Originals (a játék DLC-lelőhelye), valamint MyPlayer – ez utóbbi rejti a karriermódot. Két karaktert kell létrehozni, meghatározott minták felhasználásával (ezek előre megírt plusz tulajdonságokat adnak), de az egész sztori érdektelenebb, mint eddig bármikor. Két középiskolás elhatározza, hogy pankrátor lesz, ezt az utat mutatja be a játék, és leginkább itt vehető észre az, hogy a program mennyire nem sikerült jól.
A helyszínek, a karakterek, a textúrák másfél évtizeddel ezelőtti minőséget tükröznek, amit hihetetlenül rossz nézni, főleg azok után, hogy a tavalyi epizód ebből a szempontból egész jól teljesített. Sajnos a küzdelmek sem jobbak, mert a technikai háttér borzalmas: a legváratlanabb pillanatokban véget érő meccsek, a semmiért és a semmibe nyúlkáló küzdő felek, rossz animációk (egyik pankrátor úgy vonszolja a másikat, hogy hozzá sem ér), „fekete lyukakban” eltűnő karakterek színesítik a WWE-t, de a sort napestig lehetne folytatni. A meccsek meghatározott mintát követnek: a győzelemhez jó néhány feladatot kell teljesíteni, de a szereplőket nehezebb irányítani, mint tavaly.
Egyrészt azért, mert a vezérlés változott, másrészt azért, mert a gombnyomásra sok esetben nem is reagál a játék. Az oktatómód az, ami évek óta nagyon hiányzik a WWE-sorozatból, hiszen ez az a sport, amelyben a mozdulatok minél szebb kivitelezése a show meghatározó része, ezt pedig maguk a küzdő felek is rengeteget gyakorolják még a szorítóba lépés előtt. Vajon ezt a lehetőséget a játékosok miért nem kapják meg? A WWE 2K20 a megjelenése után olyan rossz kritikákat kapott, hogy a Sony elkezdte visszatéríteni a játék árát, de sajnos a premier után érkező foltok sem javítottak annyit az élményen, hogy megérje kifizetni érte az 50 eurós árat.
Így ne!
Egyszerűen érthetetlen, hogy a 2K fejesei hogyan engedhették meg azt, hogy a WWE 2K20 ilyen állapotban a boltokba kerülhessen, ahogy az is, hogy a fejlesztők hogyan tudták ennyire elszúrni a játékot. Két évvel ezelőtti tesztünkben azt írtuk, hogy a fejlesztőknek jó néhány dolgon kellene változtatniuk ahhoz, hogy a WWE kitörjön abból a középszerből, amibe a kritikusok taszították. Most, 2019 végén, nem a középszerből kell kitörnie, hanem a legmélyebb gödörből. A kiadónak és a fejlesztőnek most bőven van gondolkodni valója, hogy ezek után hogyan folytatódjon a WWE 2K sorsa, mert még egy ilyen játékot nem viselnek el sem a játékosok, sem a WWE sportolói. Egyszerűen az idei felvonás szégyen rájuk nézve, méghozzá a szó legteljesebb értelmében.
