Nem kertelek, hiszen nincs mit takargatni, a net már egy hete tele van a szomorú hírrel: aki azt várta, hogy a Battlegrounds majd kicsit gatyába rázza a sorozatot és annak hírnevét, annak csalódnia kell. Ezúttal már a profizmus látszatára sem sikerült adni, a jó kis “fizess még sokat” rendszert azonban megtartotta a kiadó, így ahelyett, hogy például a sokak által várt No Mercy-felélesztésen dolgozna a cég, még egy utolsót rúgott a ringben heverő, saját nyálában úszó pankrátorba, akit maga küldött egy esélytelen meccsre. Mert mindig van lejjebb...
Színház az izmokkal
A WWE 2K Battlegrounds játékmódok terén hozza a kötelezőt, avagy karaktert generálhatunk, személyre is szabhatunk, sokat vásárolgathatunk (hurrá!), mehetünk online harcokat vívni, de akár egy kisebb kampányba is beleugorhatunk. Utóbbi esetben mindig egy kitalált karakterrel esünk be egy visszafogott, állóképekkel, de legalább stílusos rajzok formájában prezentált sztoriba, aminél a csúcsra kell jutni, miközben a hagyományos helyszínektől és mocsaraktól kezdve jutunk el a kiképzőtelepen át a pankrációs királyságig, közben lezúzva a fél világot, akár ismertebb neveket is, egyedül vagy csapatosan csapatva a műmájer show-t.
Merthogy ugye mindenki tudja, hogy maga a WWE egy show, ami a szórakoztatásra épít, éppen ezért kell teátrikálisnak lennie, nagyszerű belépőkkel, hangulatos zenékkel, elképesztő imázzsal és előre megkoreografált, fájdalmasnak tűnő harcokkal. Amikor pedig a WWE-játéksorozat a Battlegrounds képében egy karikatúra jellegű játékot nyújt át a rajongóknak, lángoló karokkal és cikázó elektromossággal, akkor azért azt gondolnánk, hogy ezekre az alapokra építkezve várhatunk nagyon mutatós küzdelmeket és brutális összecsapásokat, ehelyett pedig lényegében a legötlettelenebb és leginkább kiforratlan epizód a jussunk, melynél a nagy gombnyomkodás alatt simán elalszunk.
Kombó és egyáltalán harcrendszer alig van, párgombos ütlegelés annál inkább, meg képességek szűk repertoárja, amik közül ugyanazokat állíthatjuk be a teljesen eltérő karaktereknek. Bár a helyszínek egy idő után azért változnak, néha mind a ring, mind az unalomig ismert belépő irritáló, és akkor ugye hiába megyünk másik karakterrel, ha a mozgásrepertoár nagyobb részt megegyezik. Az a paletta, ami eleve még kidolgozva sincs úgy igazán, mert hiányoznak animációk, elnagyolt az egész, és nagyjából 20-30 perc játék után semmi izgalmas nincs benne. Szóval a kampánnyal ki lehet húzni néhány órán át, de igazán komoly élményt nem ad, ahogy a kreálás sem. Még az online meccsek azok, amik megmenthetik a műsort, de azok sem a végtelenségig.
Mémeket ide!
Bármelyik kedvenc mém jöhet a belcímhez, aminél valaki meglepetten, szánakozva, elkeseredve néz a kamerába. A Battlegrounds egy rossz vicc, amit hosszabb távon egyik összetevője sem tart életben. És akkor mindehhez még vegyük hozzá azt a fizetős rendszert, amit sikerült megörökölnie, és amivel egy rakás karakter és ruha nyitható meg, amik megvásárlására lehetséges opcióként vagy a grind vagy a bankkártya regisztrálása marad. Ezzel azt sikerült elérni, hogy míg a Battlegrounds stílusa magában rejtette a szélesebb közönség elérését egy komolytalan, de nagyon szórakoztató játékkal, addig konkrétan az eredeti közeget, az egyébként is rétegnek mondható rajongói közösséget sikerült leszűkíteni, még mélyebbre juttatva a sorozatot az utóbbi években eleve nem túl rózsás megítélését követően. Szerintem itt az ideje elengedni a szériát, vagy az alapoktól újraépíteni, mert ebben a formában ez már inkább vicc, nem igazán komolyan vehető erőlködés.
