A címre alapozva könnyen csapdába sétálhat az ember, mint például mostani tesztalanyuknál, ami ebből kiindulva akár egy könnyed, mókás, cicás lövölde is lehetne, de az elképzelés nem is állhatna távolabb a valóságtól. A Wildcat Gun Machine keretében ugyanis egy szemfedős vadóc felett vehetjük át az irányítást, akit, mondjuk, akár vadmacskának is becézhetnénk, bár a promóciós grafikák ellenére a játékban leginkább az egy megmaradt szemével folyton hunyorgó, dzsekije miatt pedig kissé pufók hatást keltő kissrácra emlékeztet.
Szokásomhoz híven a menüben szörfözéssel indítottam az ismerkedést, ahol rövidesen kellemes meglepetés ért, ugyanis a választható nyelvek listáját görgetve a magyar is szerepelt a kínálatban, amiért jár a pirospont a Crunkybox Game csapatának. Persze ez inkább csak egy szívmelengető, a törődés illúzióját keltő plusz, mivel a játékban alapvetően nincs túl sok szöveg, legfeljebb a pályák nevei és a különböző fegyverek leírásai. A beállítások kellő alapossággal történő átböngészése után aztán ráböktem az Új Játék menüpontra, és vártam a rövidke felvezetőt, de hiába.
A játék ugyanis egy „Szia!” nélkül a kezembe nyomott egy mordályt, majd – a cicás vonalat folytatva – kivágott, mint macskát sz-…válaszolni a természet hívó szavára, bármiféle rövid előszó vagy körítés nélkül. Az űrállomásra/földalatti létesítményre emlékeztető kezdőpályán rögtön zárt ajtók fogadtak, bármerre is néztem, melyek kinyitásához kézenfekvő módon meg kellett szereznem a színben hozzájuk passzoló kulcsokat. Az egész nagyon a Doom színkódos belépőkártyavadászatára emlékeztetett, ráadásul nem ez volt az egyetlen hasonlóság, ugyanis a zombiszerű katonák, lebegő és lángoló koponyák, és más elemek is az id Software klasszikusát idézték.
Maga a pályadizájn roppant egyszerű, zsákutcákkal tarkított útvonalakkal, itt-ott felrobbantható hordókkal, tereptárgyakkal, páncéldarabokkal, élettöltőkkel, lőszerrel, csapdákkal, valutaként szolgáló csontjaiktól megfosztható tetemekkel és más finomságokkal, valamint természetesen szinte minden teremben ellenfelek újabb hullámával. Eleinte egy szerény, de legalább kifogyhatatlan lőszerrel rendelkező pisztollyal kell beérnünk a szörnyek ellen, azonban ezt idővel lecserélhetjük erősebb variációkra, plusz egy már véges tárral felszerelt mordályt, gránátot és feltölthető végső csapást is zsebre vághatunk mellé.
Műfaját tekintve a Wildcat Gun Machine egy bullet hell/dungeon crawler, tehát gyakorlatilag nincs más dolgunk, mint a folyosókon lavírozva a kulcsvadászat közepette mindenre lőni, ami csak mozog – és arra is, ami nem. Ez eleinte, a nagyobb, nyílt terepeken nem bizonyul túl nehéznek, de a kihívás persze fokozatosan fokozódik a kisebb termekkel, halálosztó környezeti tényezőkkel és más finomságokkal. Ezzel arányosan persze mi is kedvünkre vásárolgathatunk új mordályokat, eszközöket vagy fejlesztéseket, de ezek nem mindig bizonyulnak elégnek. Halál esetén szerencsére nem veszítünk el mindent, mint egy roguelike alkotásban, és még választhatunk is, hogy a pálya ellenőrzőpontjáról, vagy netán egy szellemcicust felhasználva az előző terem küszöbéről próbálkozunk újra.
A Wildcat Gun Machine alapvetően egy roppant egyszerű, azonban persze egyáltalán nem könnyű, és elég erősen Doom-ihletésű, mész-és-lősz alkotás. Látványvilága egész kellemes, de más tekintetben nem igazán kiemelkedő, és bosszantó hibáktól sem mentes. A nehézség is eléggé változó, de nem féltétlen jó értelemben. A pályarészek gyakran ismétlődnek, és egy „itt vagy és ezért” jellegű rövid felvezető is igazán elfért volna az elején. Összességében azonban maga módján érdekes és szórakoztató, így ha egy egyszerű, de azért kissé frusztráló címre vágysz, akkor nyugodtan nevezz be rá.
