Stratégiai nagyhatalmak alatt a Total War-sorozat képviselőit és az olyan Paradox-féle grand strategyket értem, mint az Europa Universalis 4. Ráadásul a Wars of Napoleon esetében ez a kihívás nem csak elméleti síkon áll fenn, hanem valóban szembe kell néznie a legújabb Total War-epizóddal, a Warhammerrel. Így az AGEod csapatának legújabb címe meglehetősen kemény helyzetben van, amikor be kell bizonyítania, hogy van olyan játékeleme, amivel kitűnik a műfaj két óriása közül, és nem csak az árnyékukban kullog. Míg a Total War-címek nagyméretű, valós idejű csatáikkal nyűgözik le a közönséget, addig Paradox Interactive alkotásai a gazdaság, illetve a kül- és belpolitikai folyamatok részletes irányításában remekelnek évek óta. Így a Wars of Napoleonnak eléggé korlátozott a mozgástere, mikor ki kell választani azt az egyedi fegyvernemet, vagyis játékelemet, amivel sikeresen elnyerheti a közönség tetszését.
PECSÉTES LETT A PORTRÉ
A Wars of Napoleon fejlesztőinek e szűkös korlátok ellenére is sikerült megtalálniuk azt a játékelemet, aminek a kellő kidolgozásával sokak érdeklődését kelthetik fel, ezen egyedi vonás pedig a végtelen részletekig elmenő történelmi hűség. Ennek megfelelően hat kampányon keresztül játszhatjuk végig a Bonaparte Napóleon uralkodásának ideje alatt lezajló nevezetes háborúkat, vagyis az eddigi leginkább korhű megjelenítésben követhetjük az 1805-től egészen 1815-ig tartó időszak történéseit Európában és a nagyhatalmak gyarmatain.
A végigjátszás során szinte minden jelentősebb történelmi eseményről napra pontosan, rövid összefoglalókat és számos hiteles feljegyzést is olvashatunk, így a csaták között teljesen átfogó képet kaphatunk a korszakról. Továbbá, ami talán a legfontosabb egy a napóleoni háborúkat feldolgozó címnél, hogy a harci egységek, a gyalogságtól kezdve, a tüzérségen át, egészen az ellátmányszállítókig teljesen autentikus felszerelésben kerülnek ábrázolásra a kampányokban feltűnő összes nemzet esetében.
Bár ez a megjelenítés korhű, de korántsem a legesztétikusabb, hacsaknem a ’90-es évek grafikai megoldásait akarta hűen elénk tárni az AGEod csapata. Ugyanis a mai elvárásokhoz viszonyítva a térképen mozgó parancsnokokat, illetve az egységeinket megjelenítő portrék, a kezelőfelület és a világtérkép sem éppen biedermeier olajfestmények. Ez egyébként arra vezethető vissza, hogy a Wars of Napoleont meghajtó grafikus motor idősödő koránál fogva meglehetősen korlátozott az általa kínált ábrázolási megoldások terén. Mindezek mellett, bármennyire is hihetetlenül hangzik, de annyira magas az erőforrás igénye, hogy zoomolásnál vagy képernyőgörgetésnél olyan elviselhetetlen szintre zuhan a képkockaszám, mintha egy mosógépen akarnánk 4K-s filmet nézni. Ezeket a teljesítménybéli problémákat pedig az tetézi igazán, hogy a nagyobb töltéseknél időnként teljesen kifagy a játék. Persze, tudom, hogy ebben a műfajban nem a látványon van a hangsúly, hanem a játékélményen, ezért talán lépjünk tovább a felszín kapargatásán, és nézzük meg közelebbről, mivel is van dolgunk!
JÖJJÖN A HADDELHADD
A korábban emlegetett kopottas kezelőfelület esetében nem igazán a grafikai kialakítással van gond, hanem inkább annak átláthatatlanságával, ami olyan távlatokig elmegy, hogy a tanítóvideók nélkül gyakorlatilag egy külön felderítőezredre lenne szükség ahhoz, hogy ki találjuk mi, hol és hogyan működik.
Kellemetlen kalandozásaink sora nem ér véget az interfész titkainak felderítésével, mert a körökre osztott játékmenetben is van egy kényelmetlen logikai csavar. Nevezetesen arról beszélek, hogyha kijelöltük a seregeink mozgásait, és elindítjuk az adott kört, akkor mindig az ellenséges csapatok lépnek először, majd a mi katonáink csak ezeket követően indulhatnak el azokra a célpontokra, amik addigra már teljesen aktualitásukat vesztik, a korábban lezajlott ellenséges lépések miatt. Ennek köszönhetően kedvére szívathat minket a mesterséges intelligencia, miközben mi minden erőnkkel azon vagyunk, hogy elhárítsuk váratlan támadásait. Persze erre az esetre az a jó megoldás, hogyha lépéseinknél az összes eshetőségre felkészülünk, de ez szerintem akkor sem semlegesíti azt az előnyt, amiből az MI indul.
A Wars of Napoleon a játékmenet tekintetében egyébként nem mutat fel sok újdonságot, vagyis a műfajtól megszokott módon megszabhatjuk seregeink összetételét, összevonhatjuk haderőinket, vagy el is bocsáthatjuk katonáinkat, illetve egy-egy csata után új egységekkel tölthetjük fel szellős sorainkat. A csatákat tekintve nem számíthatunk olyan grandiózus valós idejű harcokra, mint a Total War-játékok esetében, viszont az összecsapások előtt megtervezhetjük stratégiánkat, ami jelentős befolyással bír a csata végkimenetelére, azonban menet közben sajnos ezen már nem módosíthatunk. Alapesetben egyébként a parancsnokaink portréjánál jelzett haderőpontok mennyisége dönti el, hogy ki nyeri meg a harcot. Ezek számát több tényező határozza meg, kezdve azzal, hogy mennyi és milyen típusú egységek vannak regimentünkben, illetve, hogy ezen belül milyen arányban oszlanak el a gyalogosok, a lovasok, és a tüzérség. Végül pedig az sem elhanyagolható, hogy milyen állapotban vannak az osztagaink. Például ha nem gondoskodunk megfelelően az ellátmányokról, akkor egységeink állapota romlani kezd, és parancsnokunk haderőpontjai is jócskán megcsappannak. Ez az ellátmányozási rendszer egyébként ad némi egyedi színezetet a játékmenetnek, bár e téren sem tudott kiteljesülni az AGEod alkotása, mert a felszerelések anyagi hátterét biztosító gazdaságot már nem mi irányítjuk, hanem egyszerűen az uralmunk alatt levő földterületek határozzák meg.
KÁRTYAVÁR EGY LAPBÓL
A Wars of Napoleon esetében tehát a mélység hiánya okozza a legnagyobb gondot, ami abból következik, hogy a fejlesztők egyetlen lapból akartak kártyavárat építeni. Ez a kártyalap nem más, mint a történelemhűség, amit bár sikeresen játszottak ki, de sajnos ez közel sem elég ahhoz, hogy mindent taroljanak vele a játszmában. Továbbá a vénülő játékmotor is jócskán hozzájárult a végeredmény sekélyességéhez és kopottságához. Ezek tükrében viszonylag szűk az a tábor, amely egy nagyobb grand strategy cím helyett a Wars of Napoleont választaná, bár egy próbát azért mindenképp megér a napóleoni háborúk és az azt körülölelő korszak iránt érdeklődők számára.
