Neonfényes metropolisz, cyberpunk világ, exoskeletonok, elképzelhetetlen hatalommal rendelkező nagyvállalatok. A Wormwood Studios legújabb játéka (az előző Primordia egy klikkelős kalandjáték volt) ismerős közeget szolgáltat a történet otthonául, ami pedig egy klasszikus szerelmi szálra épül. A hős visszavonulna, kegyetlen munkakörét befejezve, azonban megbízói emlékeztetik rá, hogy ez nem egy szimpla eladói állás, majd elrabolják kedvesét, Emilyt. Innentől a kliséknek megfelelően vissza kell szereznünk a lányt, addig pedig rengeteg holttestet hagyunk a hátunk mögött, a sikert ugyanis ezúttal sem adják ingyen.

Akció-platformer

Szimpla verekedős vagy lövöldözős programot várnál a felütésből? Nos, az Until I Have You mindegyik, és mégis, egyik sem. Sok a platformeres elem, a 2D-s terepeken rengeteget kell ugrálni, emellett minimális fejlesztés is bekerült a képbe (ez automatikusan megy), a missziók pedig meglepően sokfajta irányba kalandoznak, ráadásul egészen változatos helyszíneken. Eleinte lakásunkban nézelődünk körbe, kutatva az emlékek után, figyelve a tévében legördülő híradásokat, aztán a tréning során kapott lehetőségekkel élve adott idő alatt futunk le néhány kört (bizony, igen szűkös limiten belül kell a célba érnünk), majd jöhetnek a tényleges feladatok, amiknek teljesítése után még egy-egy főellenfél is vár ránk. A több mint tíz, meglehetősen veszélyes alak eltérő mozdulatokkal, stílussal rendelkezik, ezen kívül persze különböző támadásokkal próbálkoznak, más a legyőzésük metodikája, ami miatt érdemes először kifigyelni a stratégiájukat, majd utána lezúzni őket.

Érdekes, hangulatos

Maga a játékmenet egyébként teljesen rendben van, ráadásul a fejlesztők mindig nyújtanak valami újdonságot, amivel sikerül a felhasználó figyelmét megragadni a sokadik pálya után is. Már a történet elején is fel-feltűnnek elvontabb pillanatok, aztán ahogy haladunk előre (kerülve a spoilereket), már-már horroros vérengzések, brutális mészárlások jönnek. De a pályadizájn is többnyire eltérő, ami azt jelenti, hogy egyszer ideiglenesen megjelenő energianyalábon kell átrohannunk, mint platformhelyettesítő elem, máskor egy szilárd szakasz tűnik el lábunk alól, aztán van olyan is, hogy egy mozgó vonatszerelvény tetején kell szaladgálnunk. Van pajzsunk, lőfegyverünk és közelharci eszközünk, használhatunk lézert, de még az időt is belassíthatjuk, ha ugrás közben pont arra van szükségünk. Eredményeinket ezen kívül elemzi a rendszer, avagy a feladatok végeztével az sem mindegy, hányszor zuhantunk a semmibe, mennyiszer találtak el minket ellenfeleink, vagy éppen mennyire hívtuk fel magunkra a figyelmet. 

Galéria
Kattints a galéria megtekintéséhez!

Mintha a nyolcvanas éveket látnánk

Azonban az Until I Have You egyik legvarázslatosabb eleme az az esszencia, ami a nyolcvanas évekre volt jellemző. A zene, a képi világ, a hangulat egyaránt hozza a Blade Runner és a hasonló mozik atmoszféráját, ami tökéletesen illik a történethez. A koncepció így működik, az ügyességre és reflexekre építő mechanika pedig egészen kellemes egyensúlyt teremt az alkotóelemek között. A fejlesztők hallgatnak a visszajelzésekre is, így némileg kigyomlálták az első verzió frusztrálóbb jellemzőit, checkpointokat tettek a játékba, néhány bugot is javítottak, ami dicséretes, viszont a tökéletességhez további munkaórák szükségesek. Halál és újrakezdés esetén kisebb akadozásokat figyelhetünk meg, az irányítás nem mindig olajozott (kontrollerrel például a menüpontok közötti lépkedés körülményes), kisebb bugok pedig még mindig tetten érhetőek. Emellett bármennyire is próbálták változatossá tenni az összképet, a műfaj hatalmas szabadságot nem tesz lehetővé, ami miatt néha repetitívvé válik az élmény. Összességében mégis pozitív a kép – ez egy jó játék, mindössze csiszolgatni, fejlesztgetni kell, illetve talán az árát sem árt csökkenteni, persze csak minimálisan. Mondjuk a 9.99 euró lehetne az, ami a lélektani határ egy ilyen jellegű produkciónál. Ha azonban bírod a nyolcvanas éveket, a cyberpunk stílust, a klasszikus szintizenét, érdemes tenni vele egy próbát, mert vannak kifejezetten jó pillanatai. Persze nehézsége miatt nem árt a kitartás és türelem sem hozzá.