A lelkes bécsi srácok úgy gondolták, összedobnak egy kalandjátékot, ha már úgyis kezd vevő lenni rá a piac, ezért elővették a nagykönyvet, és annak alapján elkészítettek egy teljesen kommersz, hagyományos kalandot eme kijelentés negatív és pozitív felhangjait egyaránt kéretik figyelembe venni.
A fentiek értelmében tehát az UOW egy külső nézetes, point & click stílusú, 2D-s háttérbe helyezett 3D-s karakterekkel életre keltett kalandcím, melyben előírt arányban szerepelnek készletalapú (gyűjtögetés, kombinálás), dialógussal hajtott (gyakran kell visszatérni egy-egy NPC-hez, mert egy új információ birtokában új párbeszédelemek érhetők el nála), és mechanikus-logikai puzzlék. Utóbbiak igen kellemesek: nem túl nehezek, érthetőek, kellően megmozgatják az agyat széttépett levél rekonstruálása, fogaskerék-rendszer összerakása, tárcsaforgatás, és két egyedinek mondható rébusz a kínálat. Szintén régi trükk, hogy a környezet számos elemét megvizsgálhatjuk, de ezek kis hányada az, mely valóban segít az előrejutásban, sőt a felvehető cuccok egy része is csak zavaró tényező. Hálás dolog, hogy a beállításoknál van egy Novice Mode opció, melyet bekapcsolva a Backspace gomb lenyomására a helyszín interaktív pontjai láthatóvá válnak, ami a műfaj egyik rákfenéjét, a pixelvadászatot eliminálja, így aktiválása nem csak kezdőknek ajánlott...
A hol és miért kérdésköre már bicegősebb. Jó ötlet, hogy az alap az e stílusban viszonylag ritka II. világháború, és hogy bár kémtörténetről van szó, hősünk egy idevágó allegóriával nem James Bond, hanem Dr. Q. Magyarán: bár lesz két angol titkos ügynök segítőnk, főszereplőnk egy egyszerű fizikaprofesszor, akinek a nácik készülő atombombájának terveit kell kinyomoznia a harmadik birodalom területén. Ugyan van a forgatókönyvben egy-két csavar, de ezek kiszámíthatók és sablonosak, így tulajdonképpen a játék egyik negatívumának tekinthetjük a nem túl érdekes és csöppet unalmas sztorit, amelyben a nem tipikus főhős szerepeltetése az egyetlen erős pont.
A másik gyengébb láncszem a kivitelezés. A 2D-s hátterek gyönyörűek, a 3D-s modellek (és a motorral hajtott mozik) viszont elég siralmasak, és sajnos a belső terek kivitelezése olykor szintén szegényes. Ezért felemás érzése van az embernek bizony, nem elég, ha valaki megtanulja a műfaj alapvetéseit, nem árt a külsőségekre is jobban odafigyelni. Itt jegyzem meg, hogy nekem alig akart elindulni a játék: a videók nem látszottak (állítólag nem árt hozzá WMP 11), és a játékindításra összeomlás jelenséget csak akkor tudtam eliminálni, ha mind a hardveres, mind a szoftveres élsimítást (anti-aliasing) kikapcsoltam. A hangok dicsérhetők, bár nem kiemelkedők stílusos nagyzenekari muzsika, teljes, szájmozgásra igazított szinkron, átlagnál picivel jobb hangszínészi munkával.
Az Undercover: Operation Wintersun tehát néhány eredeti gondolattól, ötlettől eltekintve egy átlagos kalandcím, kb. 10 órás játékideje egy-két kellemes estét szerezhet a műfaj rajongói számára. A magam részéről örömmel látnék a srácoktól egy újabb picivel átgondoltabb, kiforrottabb és igényesebb próbálkozást, akár egy újabb Undercover címet, hiszen a főhős és a világháborús háttér szinte tálcán kínálja a lehetőséget.
A fentiek értelmében tehát az UOW egy külső nézetes, point & click stílusú, 2D-s háttérbe helyezett 3D-s karakterekkel életre keltett kalandcím, melyben előírt arányban szerepelnek készletalapú (gyűjtögetés, kombinálás), dialógussal hajtott (gyakran kell visszatérni egy-egy NPC-hez, mert egy új információ birtokában új párbeszédelemek érhetők el nála), és mechanikus-logikai puzzlék. Utóbbiak igen kellemesek: nem túl nehezek, érthetőek, kellően megmozgatják az agyat széttépett levél rekonstruálása, fogaskerék-rendszer összerakása, tárcsaforgatás, és két egyedinek mondható rébusz a kínálat. Szintén régi trükk, hogy a környezet számos elemét megvizsgálhatjuk, de ezek kis hányada az, mely valóban segít az előrejutásban, sőt a felvehető cuccok egy része is csak zavaró tényező. Hálás dolog, hogy a beállításoknál van egy Novice Mode opció, melyet bekapcsolva a Backspace gomb lenyomására a helyszín interaktív pontjai láthatóvá válnak, ami a műfaj egyik rákfenéjét, a pixelvadászatot eliminálja, így aktiválása nem csak kezdőknek ajánlott...
A hol és miért kérdésköre már bicegősebb. Jó ötlet, hogy az alap az e stílusban viszonylag ritka II. világháború, és hogy bár kémtörténetről van szó, hősünk egy idevágó allegóriával nem James Bond, hanem Dr. Q. Magyarán: bár lesz két angol titkos ügynök segítőnk, főszereplőnk egy egyszerű fizikaprofesszor, akinek a nácik készülő atombombájának terveit kell kinyomoznia a harmadik birodalom területén. Ugyan van a forgatókönyvben egy-két csavar, de ezek kiszámíthatók és sablonosak, így tulajdonképpen a játék egyik negatívumának tekinthetjük a nem túl érdekes és csöppet unalmas sztorit, amelyben a nem tipikus főhős szerepeltetése az egyetlen erős pont.
A másik gyengébb láncszem a kivitelezés. A 2D-s hátterek gyönyörűek, a 3D-s modellek (és a motorral hajtott mozik) viszont elég siralmasak, és sajnos a belső terek kivitelezése olykor szintén szegényes. Ezért felemás érzése van az embernek bizony, nem elég, ha valaki megtanulja a műfaj alapvetéseit, nem árt a külsőségekre is jobban odafigyelni. Itt jegyzem meg, hogy nekem alig akart elindulni a játék: a videók nem látszottak (állítólag nem árt hozzá WMP 11), és a játékindításra összeomlás jelenséget csak akkor tudtam eliminálni, ha mind a hardveres, mind a szoftveres élsimítást (anti-aliasing) kikapcsoltam. A hangok dicsérhetők, bár nem kiemelkedők stílusos nagyzenekari muzsika, teljes, szájmozgásra igazított szinkron, átlagnál picivel jobb hangszínészi munkával.
Az Undercover: Operation Wintersun tehát néhány eredeti gondolattól, ötlettől eltekintve egy átlagos kalandcím, kb. 10 órás játékideje egy-két kellemes estét szerezhet a műfaj rajongói számára. A magam részéről örömmel látnék a srácoktól egy újabb picivel átgondoltabb, kiforrottabb és igényesebb próbálkozást, akár egy újabb Undercover címet, hiszen a főhős és a világháborús háttér szinte tálcán kínálja a lehetőséget.
