A Total War Lords Pack-kategóriájú DLC-inek egyik fontos jellemzője, hogy hőseik olyanok, mint a Sith-ek: mindig kettő van belőlük, és a tematika mindig a szembenállásra épül – legutóbb a The Queen and the Crone például a dark elf boszit állította szembe a nemes elfek királynőjével. Most az azték vonásokkal felruházott gyík-kultusz lesz az egyik sarokban, a másikban pedig a patkány barkács-szakkör…
Elsőként ismerkedjük meg Tehenhauinnal, aki a nagy kígyó-istenség, Sotek legnagyobb profétája. Sotek egyébként a véráldozatokat kedvelő entitások közül való, úgyhogy a rá épülő kultusz egyik legfontosabb eleme a megnyert csaták után, a hadifoglyok felajánlásához köthető. A kezelőfelületen, egy új piramisikon alatt történik meg a rituálé, és a megadott számban felkoncolt áldozatok oldják fel például a Regiments of Renown egységek jobb példányait, vagy épp az egész seregre érvényes bónuszokat, és végül a háromszög csúcsán a nagy kígyóisten is meghívót kap a csatatérre. A gyíkemberek brutális fizikai fölényét adó szaurusz-egységek ennél a hősnél mondhatni blokkolva vannak (dupla fenntartási költség), szóval be kell érnünk a skinkekkel (a kisebb példányok). Nem mondom, hogy a ripperdactylokon (szárnyas őslénygyík) lovagló gyorsreagálású egység, vagy a vörös taréjú gyalogság (Red Crested Skinks) gyenge lenne, de a jobb egységek (Ancient Stegadon és a Batiladon) a paletta legvégén vannak. A Szalamandrákkal legalább a tüzérség (tűzlabdák) ott lesz a szeren, mindenesetre a „Very hard” minősítésű kampány az egyik leghúzósabb kezdést tartogatja a játékban… A szomszéd patkányok egyből bekopogtatnak, és nem viccelnek! A nagy keresztesháború közben pedig Tehenhauinnak Sotek próféciáit is be kell teljesíteni, ide amúgy egy külön küldetésvonal tartozik, sajátos állapotjelzővel a képernyő tetején.
„First make dead-things die, then make all-things die!”
A fenti, jópofa kinyilatkoztatással lép be a történetbe a skaven faj új főhőse, Ikit Claw, aki a technokrata Skryre klánt képviseli. És hogy mire képesek a patkány-MacGayverek? Nos, elég, ha csak annyit mondok, hogy van Doomrocket! Ez a rágcsávók saját termonukleáris ballisztikus rakétája – úgyhogy szép nagyot szól, érdemes azonban álló célpontokra tartogatni, például az ellenfél tüzérségére, mert van némi spét az indítás és a becsapódás között. A szuperfegyverhez pedig nem kell más, mint összegyűjteni a szükséges Warp-üzemanyagot (megnyert csaták, küldetések után osztogatják), aztán egy külön műhelyben (Forbidden Workshop) pikk-pakk összeüti a patkányklán. Ugyanitt lehet egyébként a jó öreg Doomwheelt és a többi Warp-alapú fegyvert felturbózni. A boszorkány-mérnök lordunk utóbbiakból is hozott magával, például a gatling mintájára kialakított ratling forgócsöves gépágyút, aztán vannak hosszú flinták az új mesterlövész-alakulatnak (a páncélt is repesztik), és ott a Doomwheel pengékkel tovább gondolt, kisebb, de annál véresebb nyomtávot húzó harci kereke, a Doom-Flayer, ami tényleg kimaxolja a Blood for the Blood God (vér és gore) DLC határait. A skaven játékmenet alapjaiban egyébként ugyanaz maradt, mint volt, élelemgyűjtés ezerrel, ragály, földalatti életmód – apropó földalatti életmód: ugye gyakran beköltöznek őkelmék az ellenséges városok alá, és aztán ott növekednek… hát, most már nem csak ezt csinálják. A végítélet eszközének nevezett Doomsphere megépítésével lazán a levegőbe röpíthetjük az egész várost…
Lesz „dínóm”-dánom…
A fizetős mellett jött ingyenes anyag is, ebben Tiktaq'to, a Master of Skies büszke címet viselő hős csatlakozott április 17-én a gyíkemberekhez. Ami pedig a 9 eurós expanziót illeti, ennyi pénzért nyilván ajándék, még akkor is, ha a történet nem igazán változott, és eléggé unalmas sokadjára is lejátszani a Nagy Örvény megzabolásához vezető csatákat. Persze, a Doomrocket és az új egységek, hősök miatt azért csak tessék nekilátni!
