A beszédes nevet választó lengyel fejlesztők (Noobz From Poland) még 2020-ban, a Total Tank Simulatorral tették fel magukat a térképre. A 2. világháborús, valós idejű stratégiai játékkal, melynek kapcsán kijelenthetnénk, hogy egy nem hétköznapi alkotással van dolgunk, ha csak az olyan mellékzöngéket néznénk, mint a brutális fizika, vagy az igencsak intenzív összecsapások. Mindezek mellett azonban akadt még egy remek tulajdonsága, méghozzá az, hogy bármelyik egység felett át tudtuk venni a közvetlen irányítást. A Total Tank termékvonalnak egyébként Signum Temporis címmel lett volna egy 4x ága is, azonban ez még mindig nem készült el, szemben a körökre osztott Generalsszal, amit az alant olvasható sorokban tárgyalunk ki részletesebben.
A beszédes neveknél maradva, a Total Tank (továbbiakban TT) Generals három legendás tábornok köré szőtte a hadjáratait, azaz Rommel, Zsukov és Patton munkásságát követhetjük nyomon, némi filmhíradós körítéssel. Az eligazításokat pótló narrációk egyébként meglepően hangulatosak, sőt olyan apróságokat is megtudhatunk belőlük, minthogy Patton 1912-ben, a stockholmi olimpián rajthoz áll öttusában, és nem is szerepelt rosszul (ötödik lett). Zsukovról szintén előkerülnek érdekes részletek, például hogy a Mészáros becenéven is emlegetett marsall az első világháborúban kétszer is megkapta a Szent György-keresztet. Ugyanakkor szomorú, hogy ezek az alakok csupán a tematikát adják a küldetésekhez, és nincs mögöttük fejleszthető elem. Amúgy Rommelnél a francia hadjárat és az Afrika Korps került be a fontosabb állomások közé, míg Pattonnál Észak-Afrika, Szicília és Nyugat-Európa.
A képeket elnézegetve gondolom mindenki sejti már, hogy lengyelek a műfaj nagy klasszikusáról, a Panzer Generalról húztak le egy újabb rókabőrt, ami nem egy nagy tragédia, hiszen megtették ezt már mások is, példának okáért a Strategic Mind, vagy a Unity Command-széria. Más kérdés, hogy a horvát Tomislav Uzelac a Unity-ben egy zseniális utánpótlás rendszerrel bolondította meg a repceptet, a Strategic Mind esetében pedig nemcsak az egységek felszereléseinél brillíroztak az oroszok, de sikerült bedrótozniuk az Unreal Engine-t is. Utóbbiban tehát összejött az a bravúr, hogy egy hexás stratégia jól is nézzen ki. A látvánnyal egyébként itt sincs különösebb gond, talán a talaj lehetne egy kicsivel szebb, és az egységeknek is van némi műanyag érzetük. Egyébiránt, ha jobban megnézzük, akkor az volt a koncepció, hogy egy terepasztalon zajlanak az ütközetek, abba pedig gond nélkül beleférnek a jelzés nélküli, steril felszerelések.
No, de lássuk, miből élünk! A küldetések a TT Generals-ban is bevásárlássál kezdődnek, a megmaradt haderő pedig folyamatosan továbbvihető a következő pályákra. Az első komolyabb kritika, hogy minden nációnál csak egy-két veretesebb példány létezik a verbuválható fegyvernemekből, tehát van egyféle felderítő jármű, egyféle páncéltörő löveg, egyféle aknavető, és ezekkel kell végigtolni az egészet. Annyi a ”trükk”, hogy a páncélosoknál a könnyű- és közepes harckocsik mellé később feloldhatunk egy-egy továbbfejlesztett változatot és egy nehéztankot, vagy például az aknavető és a 75 milis üteg mellé egy önjáró löveget.
A körökre osztott játékmenet két helyen üt el a zsánertől. Az egyik, hogy nem a megszokott lőtávokkal dolgozunk, a tankok például két, míg a páncéltörő ütegek már három hexről is tüzelhetnek, a tüzérség pedig akár a pálya széléről is elér szinte minden célpontot. A másik komolyabb eltérés, hogy itt egy-egy mezőt három egység is elfoglalhat, és az így összeálló triót egyben is tudjuk mozgatni, vagy épp rohamra küldeni. A dolog szépséghibája, hogy a közös mezőn külön-külön is célba vehetők a társulat tagjai, tehát a veszélyesebb elemek könnyedén kimazsolázhatók. Ami a küldetéseket illeti, a 3x6 misszió ugyanarra az egyetlen sémára épül, azaz meghatározott időn belül el kell foglalni minden kiemelt hexet. Némiképp javít az egyhangúságon, hogy a helyszínek között akad azért néhány kifejezetten izgalmas terep.
A három kampány között gyakorlatilag az az egyetlen komolyabb különbség, hogy a germánoknál vannak a legjobb tankok, a ruszkiknál a legolcsóbb az emberélet, az amcsiknál pedig húzós a légierő. Apropó légierő: a göbziket itt a külön pontértékből behívható légicsapások és ejtőernyős különítmények képviselik. Ami a játékélményt illeti, a harcok intenzitásával nincs gond, az eltérő lőtávokon alapuló rendszer is jól muzsikál, de a fapados utánpótlásrendszer eléggé kiábrándító. Ez utóbbi alatt azt értem, hogy bármely, a harcoktól egy hexre eltávolodó egység teljesen feltöltheti magát mindössze egyetlen kör alatt – méghozzá ingyen, a morált is beleértve. Az egységek szintlépéseihez kitalált fejlődési fa pedig nem rossz, csak épp köszönőviszonyban sincs a Panzer Corps hőseivel és perkjeivel, pláne, hogy a ”lejárt” egységeket sem eladni, sem lecserélni nem lehet. Összegezve a dolgokat, a játék erősen a vótmá’ jobb kategóriába esik, de ha valaki Panzer General-rajongó, annak az első steames leárazáson azért még így is ajánlott behúzni.
