A Runic Games egykori alapítója által létrehozott Echtra Games csapata valószínűleg sokakat meglepett, mikor januárban derült égből villámcsapásként bejelentették, hogy még idén megjelenik a Torchlight 3, ami lényegében a 2018-ban leleplezett, eredetileg ingyenes MMO-nak szánt Torchlight Frontiers átalakított és átnevezett kiadása lesz.
Maga a Torchlight-széria a 2010-es évek elején az akció-RPG zsáner egy üde színfoltját jelentette, és mint ilyen, kifejezetten nagy népszerűségnek is örvendett, így abszolút érthető, hogy a fejlesztők miért akartak visszatérni hozzá. A kérdés már csak az, hogy az első két részre jellemző színes, vidám látványvilágból, pörgős játékmenetből és egyedi humorból vajon mennyi maradt meg nyolcévnyi szünet és egy stúdióváltás után?
A gonosz sosem alszik
A Torchlight 3 cselekménye száz évvel a második epizód sztorija után játszódik, és elég erősen épít a fantasy zsánerének bejáratott toposzaira. A történet szerint Novastraia földjét ismét idegen, sötét lények inváziója fenyegeti, ráadásul a veszély ezúttal nem is a civilizált világban, hanem az ősvadon legmélyén üti fel a fejét, ahol vérszomjas szörnyeken és pár szívós telepesen kívül gyakorlatilag senki sem él.
Mindez azonban nem szegi főhőseink kedvét, akik a veszélyre és a távolságra fittyet hányva felkerekednek, hogy rendet vágjanak a nagybetűs Gonosz seregében, egyszer és mindenkorra nyomatékosítva mindenkiben, hogy Novastraia nem kér az Üresség torz lényeiből. És bár a történet maga nem épp a legcsavarosabb vagy a legizgalmasabb, legyünk teljesen őszinték: az A-RPG-ket nem feltétlen a sztorijuk, hanem inkább a rengeteg akció miatt kedveljük. Abból pedig itt sem lesz hiány.
Egyszemélyes hadsereg
Alapjait tekintve a Torchlight 3 nem távolodik el nagyon az elődei által kitaposott úttól, azaz itt is izometrikus nézetből irányíthatjuk hősünket, aki hűséges állata segítségével nyomja le a rátörő ocsmányságok seregét, folyamatosan gyűjtve közben az XP-t és a lootot, hogy az eggyel nagyobb ellenfelek ellen is legyen esélye. A játékmenet ennek megfelelően jó pörgős, üresjárat szinte alig akad benne, és ha egyszer úgy igazából belelendülünk a szörnyek mészárlásába, könnyen azon kaphatjuk magunkat, hogy odakint már hajnalodik, pedig mi csak egy gyors küldetés erejéig ültünk le a Torchlight 3 elé.
A kampánynak összesen négy hőssel ugorhatunk neki, akik mind egymástól eltérő játékstílust képviselnek. A masiniszta fegyverekkel teleaggatott vonatával és kétkezes kalapácsokkal vitézkedik legszívesebben, a mesterlövész precíz lövésekkel szedi áldozatait, miközben képességeivel gyengíti őket, az alkonymágus a fény és a sötétség erőivel egyaránt le tud sújtani a célpontjaira, a robotgólem pedig közelre és távolra egyaránt halálos kardjának és a mellkasába épített gyorstüzelő ágyúnak hála.
A hősök mozdulatai két csoportra vannak bontva, azonban ez még nem minden, ugyanis a játék elején választhatunk ezek mellé egy relikviát (ezekből összesen öt van), ami gyakorlatilag egy harmadik képességfaként funkcionál. Tekintve, hogy mind az öt relikvia kombinálható mind a négy karakterrel, ez a rendszer kicsit elmélyíti és változatosabbá teszi a játékot, de azt azért érdemes leszögezni, hogy a végeredmény így sem olyan összetett, mint például a Path of Exile vagy a Grim Dawn esetében.
A Torchlight 3 ugyanis egy könnyedebb élményt kínál, elsősorban a casual játékosokat célozva meg színes látványvilágával, komolytalanabb sztorijával és kicsit rajzfilmszerű karaktereivel egyaránt. Az egyetlen dolog, amit az ember hiányolhat ezen a fronton, az a humor: az első két részre jellemző poénok ezúttal ugyanis elmaradnak vagy legalábbis nagyon a háttérbe szorulnak, amiért kár, hiszen a korábbi Torchlight-játékoknak többek között pont ezek adták az egyedi báját.
Multi nélkül már semmi sem az igazi?
Noha a Torchlight-széria első két része leginkább az egyjátékos módra volt kihegyezve, a Torchlight 3 már le sem tagadhatná MMO-s gyökereit, bár a fejlesztők azért itt sem feltétlen erőltetik a multit. Igazából csak arról van szó, hogy a falvakba, ahová a küldetések között visszatérünk, immár felbukkannak más játékosok karakterei is, illetve a haverokkal is könnyebb összeállni egy-egy pari erejéig, de nagyjából ennyi. Ha viszont valaki egyáltalán nem szeret multizni, annak jó hír lehet, hogy a játék solo módban is indítható, ekkor pedig garantáltan senki sem fog felbukkanni a kampányunkban.
A másik fontos újítás, hogy ezúttal már egy saját erődünk is lehet, amit a sztori elején szerzünk meg, és onnantól kezdve kedvünkre csinosítgathatunk. Ez lényegében úgy zajlik, hogy a pályán elszórt követ, fát és ércet begyűjtve alapanyaghoz juthatunk, ebből pedig egy sor funkcionális vagy csak díszként szolgáló épületet húzhatunk fel a várban, amiket aztán úgy rendezünk, ahogy csak akarunk.
Ez az egész mechanika azonban elég súlytalannak érződik: van pár épület, amit megérheti kiépíteni a képességei miatt, de javarészt azért elmondható, hogy ez a Sims-szerű vonal nem igazán hiányzott a Torchlight 3-ba. Arról nem is beszélve, hogy a nyersanyagok gyűjtögetése sokszor meg is akasztja az amúgy nagyon tempós játékmenetet, hiszen kinek van kedve fát vágni és követ fejteni, amikor goblinokat meg egyéb ocsmányságokat is mészárolhat helyette?
Nem hardcore. de ez nem is baj
A Torchlight 3 újításai végső soron sajnos nem érződnek túl fajsúlyosnak, azonban az összképbe így se rontanak bele, hiszen ha valakinek esetleg nem jönnek be, könnyedén ignorálhatja őket. A játék alapjai pedig pont ugyanolyan stabilak, mint a 2010-es évek elején is voltak: a látványvilág szép színes, az összecsapások pörögnek, mint a fene, lootból meg annyi van, hogy nem győzzük majd az állatunkat folyton visszazavarni a faluba eladni minden kacatot.
Ugyanakkor azt is fontos leszögezni, hogy ez a játék elsősorban a casual rétegnek, nem pedig az akció-RPG-k veteránjainak szól. Utóbbiak valószínűleg től egyszerűnek érzik majd az Echtra Games alkotását, ha azonban valaki kedveli a színes, vidám és könnyed címeket, akkor a Torchlight 3-mal nem nyúlhat mellé.
