Egy alternatív 2020-ban járunk, ahol szerencsére a Covid ismeretlen szó, és Amerika aktuális elnöke, Dew Faist, éppen elvesztette a választásokat. A beiktatásra váró új elnök – vagyis te, a játékos – végre fellélegezhet, terve sínre került, de a megválasztás csak az első akadály a hosszú úton, aminek végcélja a mentesség minden korábbi jogi probléma alól. A frissen megválasztott milliárdos üzletember ugyanis számtalan életfogytiglannal büntethető jogsértésért felelős, pénzmosástól a gyilkosságig, és az FBI már vészesen közel került ezek bizonyításához. Végső elkeseredésében politikus feleségével, Ellievel együtt kitalálták, hogy a megoldás az elnökké válás, majd egy olyan alkotmánymódosítás bevezetése, ami szigorúan kizárja, hogy az Egyesült Államok bármely egykori elnökét felelősségre vonják múltbéli bűncselekményei miatt. A terv tökéletes... vagy mégsem? Mennyire lehet nehéz megvezetni a népet, megnyerni pár szenátort, kijátszani az FBI-t, és közben néha az elnöki feladatokat is ellátni?
Vezess, kövess, vagy állj félre az útból
A játék politikai jellegű stratégia, de azért nem nevezném szigorúan politikainak, mert sokkal színesebb és izgalmasabb, mint a valódi bürokrácia útvesztőjében bolyongani. Ebben a hónapokra osztott, interaktív történetben egy, a valóságunkhoz közeli, de sokkal elborultabb világot ismerünk meg, aminek leghatalmasabb alakjaként minden döntésünkkel formáljuk is azt, sokszor előre nem látható irányokba. Az elnök legfontosabb szövetségesei Ellie, az ijesztően ravasz és gátlástalan First Lady, illetve az alelnök, Tony, aki már-már együgyűségbe fordulóan optimista a világ jobb irányba fordításának témájában, de nem mentes a személyes problémáktól. Rajtuk kívül egy egész stáb áll még az elnök úr rendelkezésére, újságíróktól az ügyvédeken át egészen a profi bérgyilkosokig, akiknek szolgáltatásait ki is kell használni a felmerülő problémák legyűréséhez. Hogy kit fogadsz be embereid közé, mekkora fizetségért, és mire használod különféle tehetségeiket, csak rajtad múlik: kormányozhatod az ország hajóját erőszakkal vagy propagandával is, egyedül a tisztesség nem járható út.
A legfontosabb hosszútávú cél persze végigvinni a 28. alkotmánymódosítást, amivel elkerülheted a hosszú börtönbüntetést, de emellett is tengernyi feladat vár még rád elnökséged alatt. Minden hónap elejét eldöntendő kérdések és megválaszolandó kérések áradatával kezded, nemcsak saját stábod, de az amerikai nép részéről is. Rajongói klubod vezetője szeretne közös fotót, kezet fogsz vele a Fehér Ház előtt? Megnövekedett a kiskorú alkoholisták száma, és az elemzők szerint segítene, ha a pia nem számítana tiltott gyümölcsnek – leviszed az alkoholfogyasztás korhatárát 14 évre? Ezek a hol jelentéktelen, hol abszurd kérdések erősen befolyásolják népszerűséged alakulását, az emberek reakciói pedig egy-egy intézkedésre nem annyira kiszámíthatóak, ami óriási probléma, hiszen népszerűségi mutatód az egyik legfontosabb szám, amit folyamatosan magasan kell tartanod...persze, csak a vagyonod után. Szerencsére bőven akad alkalom saját zsebedbe és cégeidbe lapátolni némi kenőpénzt, vagy újdonsült politikai fölényednek köszönhetően megszerezni pár zsíros érdekeltséget, ami korábban kicsúszott kezeid közül. Számíthatsz rá, hogy pofátlanul önérdekű intézkedéseidet ellenfeleid jól kiteregetik egy alkalmas pillanatban – de mi a fontosabb, Amerika véleménye vagy a lóvé?
Hamarosan jelentősebb külföldi államfők is bekopognak a Fehér Ház ajtaján, és olykor képtelenség elkerülni a választást két háborúzó nagyhatalom között, ami azt jelenti, hogy barátaiddal együtt ellenségeid száma is nő. Az elnöki stáb nem hivatalos része egyre bővül, közösségi médiás propagandistáktól a termetes verőemberekig mindenféle alkalmazottra szükséged van. Minden egyes nap valami más kihívást hoz, hol épp trendi DJ-nél akarod elérni, hogy dalt írjon rólad, hol pedig fiatalkori emberölési ügyed egyetlen szemtanújának kéne nyomtalanul eltűnnie. Nem elég, hogy a frissen szektavezérnek állt, drogproblémákkal küzdő alelnök ügyeit kell folyton kibogoznod, stábod tagjai is állandó dráma forrásai. Többen egymást marják (amikor is nem küldheted őket együtt küldetésekre), egyiknek a nagymamája halt meg az évben már harmadszor, a másik pedig az idegösszeomlás szélén áll... Menedzselni őket, hamis útleveleket szerezni külföldi útjaikhoz, megfelelően szétosztani a feladatokat a játék nagy részét teszi ki, de hát nélkülük nem forogna a korrupt bürokrácia olajozott gépezete.
Ne lopj! A kormány utálja a konkurenciát
Rajongói klubod vezetőjéről kiderült, hogy hobbiból fókákat szokott agyonverni, így közös képetek, a nép szemében, ahelyett, hogy a kisemberek iránti tiszteleted bizonyítaná, a fókák iránti gyűlöleted jele. A 14 éves alkoholisták száma intézkedéseidnek köszönhetően megnőtt, ahogy támogatottságod is, mivel az emberek összességében értékelték a régimódi szabályok felrúgását illető bátorságodat. Népszerűségi mutatóid menedzselése sok szerencsét, pénzt, és fű alatti manipulációt igényel, de ez semmi ahhoz a sakkjátszmához képest, amit a parlamenti képviselőkkel kell játszanod, hogy megszavazzák azt a híres 28. alkotmánymódosítást. Ha pedig ügyesen taktikázol, négy évvel később, az elveszített választások után megkönnyebbülve vonulhatsz vissza a politikától... De mi van, ha az embereknek tetszett kormányzásod? Nem engedheted, hogy túlságosan jól alakuljanak Amerika ügyei, mert még a végén újra megszavaznak erre a lélekölő pozícióra!
A néppel való kommunikáció egyik legbiztosabb módja a Twitter használata, ahol előre meghatározott mondatokból ollózhatod össze, milyen bölcsességet osztasz meg a közösségi médiában. Jelentős kenőpénzek elfogadása után például nem árt a korrupció elleni harcodról tweetelni, vagy csak random szidni kicsit az ellenfeleidet. Akár a valódi Twitteren, az itt beérkezett válaszok is vad mocskolódástól az elborult baromságokig terjednek, teljesen függetlenül attól, hogy épp mit osztottál meg. Másik fő kommunikációs csatornád, Amerika felé, az elnöki beszéd, amit hasonlóképp raksz össze a pódiumon állva, mely lehet pátoszos vagy agresszív, és annyi ígéretet tehetsz a népnek, amennyit nem szégyellsz. Persze az év végén számon is kérhetnék majd az elmaradt intézkedéseket, de talán, ha elvonod a figyelmüket egy új háborúval, botránnyal, adóemeléssel vagy más trükkel, senkinek sem tűnik fel, hogy minden évben újra megígéred a Guantanamo fogolytábor azonnali bezárását...
Vakok közt a félszemű
A This is the President elképesztő mennyiségű tartalommal bír. Minden hónap a maga bonyolult, egyedi sztorijaival indul, az átívelő szálak komplexek és csavarosak, az egész tulajdonképpen egy komplett, interaktív regény. A karaktereknek, még ha részben karikatúrák is, valódi személyiségük van, politikus társaid és stábod tagjai a hatalmon töltött évek alatt hozzád nőnek. Bár a történet sok ponton rezonál a való világ politikai kihívásaival, a mindent átható, abszurd humor garantálja, hogy még az elkerülhetlen nehéz döntések se érződjenek demoralizálónak. Egyetlen panaszom a játék zenéjére van, ami az első pár óra után borzalmasan monotonná válik, sokszor nem illik az aktuális témához, és ahelyett, hogy hangulati aláfestésként szolgálna az olvasás mellé, néha kifejezetten zavaró. De mivel más fontos hangeffekt amúgy sem akad, a hangot akár ki is lehet kapcsolni.
A játék egyértelmű üzenete az, hogy a politika egy óriási cirkusz, tele bohócokkal. Senki, aki őszintén vágyik egy egész ország feletti hatalomra, nem lehet jóakaratú ember, aki pedig képes is megvalósítani ezt az álmát, az kivétel nélkül korrupt, alattomos, és általában véve egy bűnöző. Amivel én amúgy egyet is értek, de ha te nem, akkor kétlem, hogy élveznéd a This is the President sztoriját. Főleg akkor fog tetszeni ez a játék, ha imádod a stratégiát, érdekel a politika, legalább közepesen, magas szintű az angoltudásod, és szereted az interaktív regény-jellegű, masszív mennyiségű szövegre épülő játékokat. Stílusra a tavaly szintén általam játszott For the People, vagy az idén megjelent Suzerain hasonlít leginkább a játék, így ha ezek bejöttek, esetleg élvezted a House of Cards-sorozatot is, akkor a This is the President jó eséllyel új kedvenced lesz.
