Előjáték

A helyszín az Antarktisz, ahol egy maroknyi amerikai kutató dolgozik egy elszigetelt állomáson. Nem kevés problémával küszködnek már eleinte is, a rádiókapcsolat a külvilággal megszűntnek látszik, a hőmérséklet pedig valahol mínusz 30-40 fok között jár. Egy nap arra lesznek figyelmesek, hogy egy kutya menekül a tábor felé, nyomában egy helikopterrel, melynek utasai mindent megtesznek, hogy lelőjék, megsemmisítsék az állatot. A látszólag zavarodott üldözők végül meghalnak, mielőtt bármiféle magyarázattal szolgálhatnának, a kutyát pedig befogadják a táborlakók, nem sejtve, hogy a kedves szánhúzó egyáltalán nem az, aminek tűnik. Nem sokkal később a lény mutálódni kezd, megfertőzve az összes ebet a kennelben. Ugyan sikerül elégetni a maradványait, ám mint az később kiderül, az idegen sejtek képesek asszimilálódni bármilyen élőlénnyel, akinek a közelében tartózkodtak. A kutatók rájönnek, melyik bázisról jöhetett a helikopter, ezen a telepen pedig nem másra, mint egy teljesen kihalt és lerombolt központra, a közelében pedig egy lezuhant űrhajó roncsaira bukkannak, nem messze tőle pedig egy gödörre -- nem minden lény pusztult el a becsapódáskor, egyiküknek sikerült kimásznia, ám a hidegben megfagyott. Néhány kíváncsi ember pedig kiolvasztotta…

Itt veszi kezdetét a tizenkét amerikai rémálma. Nem lehet tudni, ki járt a kutya közelében, ki az, akiben már benne lappang az idegen sejt, kiben lehet megbízni és ki fog hamarosan mutálódni. A teljes bizonytalanság és bizalmatlanság, a zord idő és a tökéletes izoláltság következtében néhányan eszüket vesztik, mások pedig vérvizsgálattal próbálják meg kideríteni, ki az, aki még ember közülük. Az élők száma percről-percre csökken, míg végül a megmaradt két túlélő legyőzi a betolakodó lényt. A film utolsó jelenete egy porig rombolt égő bázist mutat, melynek melege ugyan ideig-óráig segít a fagy ellen, ám a havazás nem akar szűnni. A két kutató csupán egy esetleges felmentő seregben bízhat…

Amikor az arcra fagy a mosoly

… mely csapat meg is érkezik, ám egyszerre nyomuk vész és minket küldenek néhány társunkkal a helyszínre, hogy kiderítsük, maradtak-e túlélők és egyáltalán a végére járjunk a rémes eseményeknek. Mindeközben kiderül, hogy nem csupán a Földön túlról érkezettek jelentenek veszélyt; valakinek tervei vannak velük…

Többedmagunkkal vágunk neki tehát a kalandoknak, ám a körülöttünk lévő emberek száma időről-időre megfogyatkozik és csak nagyon ritkán természetes halál következtében. Segítőink mindegyike egy-egy szakértelemben jártas és ugyan az általunk irányított Blake több mindenhez is ért, sokszor szükségünk lesz rájuk egy feladat megoldásában. A katona nyilvánvalóan a fegyverek szakértője, pontosan és ügyesen bánik a puskákkal. Ritkán ütköztem mindent elsöprő szörnyhordával, de jó volt magam mellett tudni. Úton-útfélen találunk ugyan elszórtan elsősegély-csomagokat, de egy orvos nélkülözhetetlen tagja az osztagnak. Nem csak minket tud meggyógyítani, hanem a többieket is, ám ügyeljünk rá, hogy saját magán nem tud segíteni! A sérült, üzemképtelen eszközök mestere a szerelő, számos tönkrement kapcsoló javításához lesz rá szükség.

A kezdeti négy főből kis idő elteltével csak Blake marad életben, de ahogy halad a történet, úgy rendre újabb kísérők csatlakoznak hozzá. Nem bízhatunk mindenkiben (és velünk szemben is sokszor bizalmatlanok), hiszen nem lehet tudni, ki találkozott össze már egy földönkívülivel, kibe költözött bele a lény. Ahogyan a filmben, úgy a játékban is központi fogalom a bizalom. Arra, hogy ezt elnyerjük másoktól, és bebizonyítsuk, hogy tiszták vagyunk, több módszer is adott. Egyrészt egy (rajtunk és társainkon is bármikor elvégezhető) vérteszt kimutatja, fertőzött-e valakinek a vére , másrészt, ha fegyvert adunk az illető kezébe, mindjárt barátságosabban fog viszonyulni hozzánk. Akkor is jobban hisznek nekünk, ha segítünk egy megsebesült cimborán, vagy ha szemtanúi lesznek elszánt küzdelmünknek az ellenséggel.

A közelünkben lévők állapotáról, szükségleteiről a fejük felett megjelenő ikon ad információt. Jelzi, ha az illető kifogyott a lőszerből vagy éppen orvosi ellátásra szorul, esetleg egy javítandó berendezést talált. Figyeljünk ezekre a jelzésekre, főleg a sebesülteket igyekezzünk mielőbb ellátni, hiszen idővel elvéreznek. Velünk ellentétben a hideg nincs rájuk hatással -- a kék csík mutatja, mennyi ideig maradhatunk nyílt terepen. Fontos tényező még a pánik: a megcsonkított tetemek és kiontott belek látványától idővel megőrülnek a velünk tartók, ezért az ilyen helyekre egyedül menjünk (vagy csillapítsuk le az illetőt egy adrenalinlökettel), mert súlyos esetben társunk öngyilkosságba menekül.


Ami a fegyvereket illeti, nyolcféle eszközzel vehetjük fel a harcot. A legegyszerűbb, közelharcra alkalmas tárgy az elektromos sokkoló, amely csupán megbénítja az áldozatot, de maradandó sérülést nem okoz. A pisztoly a kisebb lények ellen használható, a gépfegyver viszont már komolyabb pusztítást tud véghezvinni. Találunk puskát is, mely távolra pontatlan, de rövid távra nagyon hatékony, míg a messze lévő ellenfelet a távcsöves puskával teríthetjük le. A kétféle lángszóróra nagy szükség lesz, hiszen a szívósabb, nagyobb szörnyek csak ezekkel intézhetők el végleg -- miután lőfegyverrel legyengítettük őket, égessük hamuvá a tetemet. Gránátból négy fajta áll rendelkezésre, ezeket ugyan kézzel is el lehet dobni, a gránátvetővel azonban pontosabb a célzás.

Maga a játék tulajdonképpen egy külső nézetes akció-kaland, nagyobb hangsúllyal az akció részen. Szükség esetén át lehet váltani ugyan belső nézetre is, de mozogni ilyenkor nem tudunk, csak nézelődni. A megoldandó feladatok általában nem bonyolultak, jobbára kulcsokat kell megkeresni, társaink életét megvédelmezni illetve kiadni nekik a megfelelő parancsokat.

Mielőtt belevágnék az értékelésbe, megosztok néhány tanácsot a Dologgal most ismerkedőknek:

• Ha fegyvert adunk valakinek, ne felejtsük el folyamatosan lőszerrel is ellátni, erre egy külön ikon szolgál.


• Nem kell mindig az összes ellenfelet megölni -- az egyik főszörny mellett egyszerűen elsétáltam. Egy másik ellen viszont az elektromosság és a gránátvető segített…


• A kamerák sokszor segítenek egy probléma megoldásában, a számítógépek pedig fontos kódokat rejthetnek.


• Ha van orvos a csapatban, ne használjunk magunkon elsősegélycsomagot feleslegesen, hagyjuk, hogy ő gyógyítson fel.


• Külső helyszíneken kövessük a világító jelzéseket, és ha közel állunk a megfagyáshoz, menjünk zárt helyre.


• A tetemeket mindig kutassuk át, gyakran rejtenek kulcsokat.


• És végül: a megfelelő hangulat eléréséhez sötét szoba szükséges, miközben odakint a hó egyre csak szakad…

Hűvös fogadtatás?

Némiképp vegyesek az érzelmeim a játék iránt. Egyrészt adott a nagyszerű alap, amire építkezik, ám néhány malőr felett nem tudok napirendre térni. Az egyik legnagyobb hiányosság az, hogy míg a film hátborzongató miliőjéhez nagyban hozzájárult a zene, addig a játékból teljesen kihagyták ezt, csupán hangok vannak. Nem lennének túl nagy elvárásaim, nem várok el feltétlenül nagyzenekari kompozíciókat, de néhány jól eltalált betétre azért szükség lett volna. A hangokkal viszont nincs semmi baj (lábunk alatt ropog a hó, a szél folyamatosan süvít, a szörnyek ijesztően vinnyognak), olykor viszont egy bug miatt arra lettem figyelmes, hogy tüzelek ugyan a puskával, de nincs lövéshang. Egyéb technikai problémáim is akadtak, több alkalommal előfordult, hogy már az átvezető videó közben is sebződött a karakterem, holott irányítani még nem tudtam.

Messziről látszik, hogy nem csupán PC-s verzióra készült a játék (PS2-n és Xboxon is megjelent). Menteni például nem lehet akárhol, csak bizonyos helyeken rögzíthetjük szalagra eddigi munkánkat, szabad nézés (free look) pedig csak később került bele egy patch segítségével. A kezelést is meg lehetett volna oldani kényelmesebbre, egy menüsor a készlettel és a csapattagoknak kiadható parancsokkal sokat segített volna az egérhez szokott kezeknek.

A grafikát illetően félig-meddig elégedett vagyok. Figyelembe véve, hogy a motor csak DirectX 8-at támogat, a környezet és a karakterek nem sikerültek rosszul, ráadásul a felbontás igen magasra is állítható, viszont a szörnyek néhol kidolgozatlanok, olykor csak egy vörös-fekete masszának tűnnek.

Az eddig elhangzottak alapján egy igencsak közepesre sikerült túlélős horror sok akcióval vegyített keverékével állhatnánk szemben, ami azonban mégis a játék mellett szól, az a filmhez hasonlatos ijesztő kisugárzás. A metsző fagy, az elhagyatottság érzése, a szűnni nem akaró rémek hada… Tekintve, hogy a játékadaptáció a film sztorijának egyenes folytatása, számos helyen találkozunk a moziból vett utalásokkal: kezünkbe kerül például a felvétel, amit a MacReadyt alakító Kurt Russell a káosz közepén magnetofonra vesz, remélve, hogy valakinek módja lesz később visszahallgatni, de felbukkan a filmbeli kunyhó pincéje is, ahol az űrhajó készül.

Hosszú, sötét és fagyos téli éjszakákon számos alkalommal rettegtem végig a sarki kutatók történetét és a sötét atmoszféra mind a mai napig megborzongat. A film végében benne rejlett egy esetleges folytatás lehetősége, a játék készítői pedig remekül vitték tovább a cselekményt, de a kidolgozásra nem fektettek elég hangsúlyt, ezért sajnos nem vagyok abban biztos, hogy a számítógépes változat hasonló státuszt fog kivívni magának, mint a mozgóképes. Aki csak most ismerkedne a The Thing címével, előbb mindenképpen a filmet tekintse meg, mert stílusában (feketén és sötéten) ragyogó mű -- a játékot pedig tekintsük egy kevésbé jól sikerült második résznek...