Érdekes, hogy megannyi klasszikus horror-franchise közül épp A texasi láncfűrészes mészárlás nem kapott soha értelmes játékadaptációt. Bőrpofa szerepelt karakterként itt-ott (a legemlékezetesebb talán a Dead by Daylight-ban való feltűnése), viszont egy kizárólag rá épülő videojáték soha nem készült – egészen idáig. Ez már csak azért is furcsa, mert filmekből sokat kapott, talán többet is, mint kellett volna. Tobe Hooper 1974-es klasszikusa a mai napig a horror műfaj alapköve, de talán épp A texasi láncfűrészes mészárlás az egyik olyan ikonikus széria, amelynek jót tett a remake (A texasi láncfűrészes – 2003) és még az előzménysztori (A texasi láncfűrészes mészárlás: A kezdet – 2006) is működött. Viszont ha jobban belegondolunk, akkor miféle játékot lehetne kihozni egy gyilkos, kannibál családot felvonultató történetből? A Resident Evil 7 megmutatta, hogy egy horror-FPS-t simán, de például az utóbbi évek egyik legfélelmetesebb indie-horrorjátéka, a Stay Out of the House is nem keveset kölcsönzött Bőrpofától és belterjes famíliájától. A Friday the 13th: The Game (ami év végén búcsúzik) mögött álló Gun Interactive úgy döntött, hogy Jason után épp itt az ideje a jó öreg Bőrpofát is leporolni és elhozni egy aszimmetrikus horrorjátékban – de milyen lett a végeredmény?
Valami bűzlik ebben a házban
1973-ban járunk. Maria Flores a texas-i egyetem hallgatója, azonban egy napon eltűnik. A testvére, Ana Flores és barátai (Leland, Sonny, Julie és Connie) indulnak a keresésére, a nyomok pedig a híres – és rendkívül baljós – házhoz vezetnek. Mindegyikőjüket elkapja a kannibál Sawyer-család, majd pedig meg kell lépniük a házból. Csakhogy ehhez természetesen az ott lakóknak is lesz egy-két szava. A Gun minden licenc-jogot megkapott az 1974-es filmhez, azaz a hanghatásoktól kezdve a ház kialakításán át (az utolsó szög is ugyanott van, mint ’74-ben) a karakterekig MINDEN árasztja magából A texasi láncfűrészes mészárlás hangulatot. Természetesen Bőrpofa áll a középpontban (nélküle egy meccset sem lehet elindítani), de a Sawyer-család több tagja is megjelenik. A tébolyult Drayton Sawyer (The Cook), Nubbins Sawyer (The Hitchhiker), a jó öreg és félig már hulla Nagypapa (Grandpa), a lesből támadó Loretta Sawyer (Sissy) és Johnny, aki teljesen új szereplő a szériában. Öt családtag és öt áldozat. Mindezt egy 4v3 felállásban tessék elképzelni. Túlélőként a pincében kezdünk, elsődleges célunk pedig a kijutás – lehetőleg a többiekkel együtt. Egyelőre három map van a játékban (családi ház, vágóhíd, benzinkút), ami rendkívül kevés (még úgy is, ha hozzáveszem ezek éjszakai változatát), szóval nagyon bízom benne, hogy a Gun be fog még hozni néhányat. Már csak azért is, mert ezeket kitanulni nem telik többe 1-2 óránál, és ha az ember tudja, hogy merre lehet legkönnyebben kijutni, akkor elég hamar véget érhet a játék. Persze csak akkor, ha a Sawyer-család nem vadássza le közben.
Merthogy három gyilkos is garázdálkodik a pályán. Ez sokkal nehezebbé és feszültebbé teszi a játékmenetet, mint mondjuk a Dead by Daylight esetében, ahol maximum egy killert kellett kerülgetni. Itt többen vannak és sokkal halálosabbak. Túlélőként tárgyakat kell keresnünk, például lockpicket, amivel feltörhetjük az ajtókat. Minden nagyobb feladat (akár egy fémlemez leszedése a falról) zajjal jár. Ez hasonló rendszerben működik, mint a Dead by Daylight generátor-javítása, azaz ha elszúrjuk a dolgot és túl hangosak vagyunk, akkor a gyilkosok meghallhatnak minket. A megfelelő gombot nyomkodva kell szépen, ügyesen megoldanunk a dolgokat, például kinyitnunk egy szerszámosládát vagy feltörnünk egy zárat. A zajokra amúgy is érdemes figyelni, mert ezek könnyen elárulhatják a helyzetünket, ha pedig megjelenik a Sawyer-család egyik tagja, akkor onnantól kezdetét veszi a futás, meg a sikítás. Óvatosan, megfontoltan kell haladni, ügyelve a zajkeltő eszközökre (a plafonról lógó csontok, kalitkában lévő csirkék és patkányok, satöbbi). Természetesne egyedi perkek itt is a rendelkezésünkre állnak. A különböző karakterekhez különféle perkeket rendelhetünk hozzá: az egyik felfedi a gyilkosok pillanatnyi helyzetét, a másik a zárfeltörésben segít és így tovább. Persze ezek killer oldalról is működnek. Bőrpofa megláthatja, hogy éppen hol vagyunk, Johnny követni tudja a lábnyomainkat és hasonlók. Ha össze-vissza rohangálunk és zajt csapunk, akkor a Nagypapa felébredhet a délutáni szunyókálásából. Őt vérrel lehet táplálni, és minél élénkebb, annál hamarabb tudja pingelni az áldozatokat a térképen. Ehhez vegyük még hozzá, hogy a gyilkosok csapdákat is állíthatnak, extra zárakat szerelhetnek fel a kijárati ajtókra vagy megmérgezhetik a felszedhető tárgyakat. Itt tényleg nincs könnyű dolga a túlélőknek.
Tobe Hooper is büszke lenne
Persze együtt maradva nagyobb az esély a túlélésre és az elmenekülésre, de az általam játszott meccsek zömében mindenki ment a maga dolgára, és csak akkor futottunk össze, ha éppen ugyanabban a szobában akadt dolgunk. Ezért mindenképp érdemes haverokkal együtt, kooperatívban játszani (a crossplay támogatott!), hiszen a folyamatos kommunikáció nagyban megkönnyítheti a dolgokat. A Gun nagyon ötletesen oldotta meg, hogy folyamatosan mozgásban legyenek az áldozatok: szép lassan mindegyik elvérzik. Bizony, az életerő itt folyamatosan fogy. Gyógyszeres flaskákkal és egyebekkel feljebb lehet tornázni, ami rákényszerít arra, hogy benézzünk minden szobába és használható tárgyakat keressünk – a széria rajongói pedig itt fognak mennybe menni. Elképesztően szépen modellezték le a Sawyer-család házát, tényleg minden ugyanott van, mint a filmekben! Az egészet pedig jelentősen kibővítették: oszladozó hullák lógnak a pincében, egy csontváz fekszik a zongorán, és ez még csak a családi ház! A kertben is rengeteg helyre be lehet nézni, akadnak sufnik, kisebb épületek. Az élményt pedig az audio-részleg koronázza meg. Az hagyján, hogy iszonyatosan félelmetes egy-egy hanghatás (például mikor halljuk, amint Bőrpofa valahol a közelben őrjöng és berregteti a láncfűrészt), de a zene dinamikusan igazodik a helyzethez, a csúcspontot pedig akkor éri el, amikor mi vagyunk az utolsó életben maradt áldozatok a térképen. Emellett a karakterek kommunikálnak is egymással. Mármint nem a voice chat-en, hanem a szereplők maguk. Ha összetalálkoznak szólnak egymáshoz, de magukban is beszélnek. Ezek rettentő módon meg tudják dobni a hangulatot, ami alapból is piszkosul FESZÜLT.
Igen, ez a legjobb szó rá. A The Texas Chain Saw Massacre egy rendkívül feszült élményt szállít. Mikor osonunk a borzalmakkal teli házban és reménykedünk, hogy nem jön szembe a Sawyer-család egyik tagja, az egy olyan pillanat, ahol mindenki tenyere elkezd izzadni. Én szabályosan féltem egy-egy résznél. Akkor van a legnagyobb para, amikor már egy karnyújtásnyira vagy a szabadságtól, de még az utadban áll egy lezárt ajtó vagy nem akarod hátrahagyni a társaidat. Konkrétan megesett velem, hogy utolsó túlélőként (Final Boy?) rohantam kifelé a mezőre, mind a három gyilkos a nyomomban loholt, a staminám már szinte teljesen elfogyott és épp sikerült rájuk csuknom a kertkaput, majd meglépnem – itt rendesen levert a víz. Egyébként ha kijutunk, akkor Bőrpofa a film végén látható eszelős őrjöngésbe kezd a láncfűrészét lóbálva, ami nagyon menő referencia. Gyorsan hozzátenném még, hogy a látványvilág mellett a karakterek kidolgozása is remek lett, illetve mindenkihez jár többféle outfit – Bőrpofának ez a Pretty Lady és az Old Woman kosztüm, de a láncfűrésze is módosítható.
Ami sokak számára fura lehet, hogy a The Texas Chain Saw Massacre nem rág mindent a szánkba. Tutorial-videókban magyarázza el a dolgokat, majd bedob a mélyvízbe. Éles játék közben kell kitapasztalnunk a megfelelő tárgyak használatát, a QTE-részeket és persze kiismerni a térképeket. Ettől függetlenül persze nem állítom, hogy csak veterán Dead by Daylight-játékosoknak tudnám ajánlani. Bárki nyugodtan rámehet, aki kedveli A texasi láncfűrészes mészárlás filmeket és szeretne egy nagyon feszült, igazán brutális multiplayer-horrorjátékot. A térképek száma jelenleg nagyon kevés, PC-n a framerate is képes beesni, de ezeket leszámítva a The Texas Chain Saw Massacre egy rendkívül jó aszimmetrikus horrorjáték lett. A hangulata – és ahogy bánik a forrásanyaggal – példaértékű, szóval innentől már csak az a kérdés, hogy vajon képes lesz-e kitermelni a maga masszív játékosbázisát, vagy ez is a Friday the 13th: The Game sorsára jut és jövőre már a kutya sem játszik vele. Én nagyon bízom benne, hogy képes lesz befutni, hiszen a műfaj következő generációját képviseli és teszi mindezt rettentő szórakoztató módon. Találkozunk Texasban!
