Volt már lehetőségünk goblinokkal meggyalázni a Megyét, orkokkal felprédálni Szürkerévet, azonban akinek ez nem elég, most megkapja a magáét: a Witch-King zászlaja alatt ugyanis egy új, nagyon gonosz faj debütál, az angmariak. Bár első blikkre az eddigi összes faj ötvözetei (egyik hűsük, egy hatalmas troll például ugyan arra az ugró támadásra képes, mint Gimli, egységeik között pedig megrontott dúnadánok és farkasok vannak), a látszat csal. Új barátaink igencsak újszerű taktikát igényelnek, csak akkor érdemes velük nekifogni a hódításnak, ha már jól ismerjük az összes többi versenyzőt. Az, hogy elemeiben ugyanis tisztában vagyunk az egységekkel, még nem jelenti azt, hogy az új turmix-népet irányítva képesek vagyunk normálisan taktikázni is. Megújult a saját hősök rendszere, valamint a War of the Ring körökre osztott mód is – azonban, miután ezek nem tartoznak a program legerőteljesebb pontjaihoz, inkább lépjünk is tovább.
Újdonságot nem a grafikától kell várni, a látványvilág most is odacsap rendesen, az új faj stílusában nem lóg ki a többitől, hangulatában ismét megragad valami egyedit. Minden ugyanolyan, mint régen – és ha hozzávesszük, hogy az a régen alig hat hónapja volt, kijelenthetjük, hogy a program még mindig veszettül gyönyörű. Zenék terén sincsenek problémák, a hangeffektek is rendben vannak: egy szó mint száz, külsőre a játék még mindig lenyűgöző.
Felébred a boszorkánykirály
Már most fel figyelmeztetek mindenkit: az új kampány nehéz. Nem kicsit; nagyon. Már az első küldetés során sikerült a készítőknek lehervasztania az arcomról a gyermeki mosolyt – körülbelül 20-30 perc békés mészárolgatás után ugyanis megjelentek a megrontott dúnadánok a pályán, akik úgy meg szerették volna tudni, mégis, mi a fenét képzelek magamról. A káosz aztán később tovább fokozódik: a történet körülbelül ötszáz esztendővel játszódik a filmek előtt, és azt meséli el, hogy a boszorkánykirály térdre kényszeríti Angmart, és megalapozza már ismert hatalmát.
A megszokott multiplayert is sikerült a srácoknak feldobni, hiszen minden eddigi faj kapott valami apróbb, vagy komolyabb változtatást az igazság és az egyensúly nevében. Az alkalmazandó taktikák lényegében nem változnak, azonban az új térképekkel együtt a cucc ismételten képes minden fanatikust magával ragadni jó darabig. Apropó fanatizmus: Tolkien elvakult híveit felszólítjuk, hogy sikoltva fussanak az ellenkező irányba: a megrontott dúnadánokról és vándorokról már tettem említést, de a népét megmenteni kívánó, karizmatikus troll története is sokkoló perceket okoz. Nincs mese, a játék már rég kilépett a Gyűrűk ura skatulyából, hogy saját, kissé elborult, önálló életet éljen. Az, hogy még így is működik, már a készítőknek köszönhető: a program még mindig egy nagyon élvezetes Command & Conquer klón, csak Kane helyett a Witch-King gyarapítja a főgonoszok táborát.