A játék fejlesztői változatának megvásárlása után izgatottan pillantottam bele a szép külcsínnel burkolt DVD-tokba, ahol kissé csalódottan vettem tudomásul, hogy kézikönyv helyett csak egy cetli (rajta az alapvető irányítási formulákkal), és öt darab CD foglalt helyet. Mondjuk a cím mai árához képest (3000 Ft) talán nem is kellene többet várnom. No sebaj, azonnal hozzá is láttam a telepítéshez, majd türelmetlenül böktem az indítóikonra. Tudtam, hogy a játék nem mai darab, így nem is vártam túl sokat tőle, mégis olyan élményt nyújtott a számomra, amit egy életen keresztül nem fogok elfelejteni. Ezt az élményt próbálom nektek most átadni.
Az út kezdete
A menüben elérhetjük a szokásos funkciókat: beállítás, új játék, betöltés, kilépés, és az extrákat (erre még később visszatérek). Itt le is szögezném: már a menü kockás kialakítása is nagyon megtetszett - annyira elbűvölt, hogy már meg is adta a kezdőlöketet az utamhoz. Elindultam tehát Riddick (Vin Diesel) történetének rögös útján. Az intró megtekintése után az oktatórész következett, igen meglepő módon, ugyanis, míg vígan utazunk a repülőn a börtön felé, hősünk gondolatain keresztül ismerhetjük meg a játékot. Aztán kezdődjék a móka: leszállunk a dutyi bejárata előtt, ahol már vár minket Hoxie, az intézmény igazgatója, és néhány fegyveres erő, majd bekísérnek minket - gúnyos megjegyzésekkel - a rideg, mindentől elszigetelt épületbe. Itt fogtam meg mind a két kezemmel a padlót, ugyanis ilyen hangulatos és valóságos érzést keltő világot én még nem láttam FPS játékban. Mindenhol érződik a ridegség, a félelem, a rettegés. Megismerhetjük cellatársainkat, akiktől a küldetések teljesítése után információhoz jutunk a helyről, ahová kerültünk. Kiderül, hogy itt is, mint minden börtönben, van egy főkemény legény, akit legyűrve tisztelni fognak minket. Ez tehát az alaphangulat, ami végigkísér minket az egész játék alatt.
A börtön hangulata
A grafikai megvalósítás még mai szemmel nézve is olyan gyönyörű és pazar látványt tár elénk, hogy öröm nézni - mindezt a jól optimalizált grafikus motornak hála gyengébb géppel rendelkezők is élvezhetik. A modellek kidolgozottak, a környezet valósághű és változatos, a karakterek arcjátéka pedig lehengerlő (ugyan nem egy Half-Life 2 szintű mimika, de ebben az atmoszférában, és az akkori technikai lehetőségekhez képest a lehető legjobbra sikeredett). Minden figurának egyéni mozgáskultúrája van, például egyik izmos cellatársunk folyamatosan gyúr, pihen, majd újra edz. míg mások mászkálnak, szemlélve a terepet, beszélgetnek egymással, drogokat és csempészárut árulnak, az őrök járőröznek, a munkások hegesztenek. Egy szóval hangulatos az egész. Mivel börtönben vagyunk, nemcsak járőrökbe botlunk utunk során, hanem a különböző védelmi rendszerekkel is meg fog gyűlni a bajunk. Nem lehet eszeveszetten ugrálni, ütögetni a kedves barátainkat, keménykedni, és fegyverrel, vagy akár csak egy apró borotvával a kezünkben cirkálni, mert bizony hamar a cellánkban ébredünk fel, egy erős áramsokkolás után. Érződik tehát, hogy egy jól megírt MI rendszer dübörög a játék alatt, ami olykor hibázik, de még így is élmény ellene játszani.
Kalandozásaink megpróbáltatásai
Történetünk apró küldetések sorozatából tevődik össze, választási lehetőségeink vannak, mindez csökkenti a linearitást, és így akár újbóli végigjátszásra is sarkalhat. Például a 17-es toronyból kétféleképpen juthatunk ki: vagy szétverünk mindenkit a ringben, vagy drogot szerzünk és elvisznek minket kihallgatásra, ahol aztán mi keményíthetünk be védelmi rendszerek híján. Mikor már azt hisszük vége, kijutunk a börtönből, akkor újabb pofont kapunk a sztori írójától. De sebaj, hiszen Vin Diesel mély és pökhendi megnyilvánulásai folyamatosan éreztetik, hogy ki a legény a gáton, és hogy nincs mitől tartanunk. Egyébként folyamatosan kezünkben van a döntés: vagy lopakodva, csendes vadász módjára, vagy pedig őrült gyilkosként küldjük szebb vidékre az utunkba kerülő ellenséges létformákat. Lopakodni guggolva lehet, ekkor kékbe borul minden előttünk. A közelharc is remekül el lett találva. Ha gyorsak vagyunk, egy kombinációval akár ellenfelünk saját fegyverét önmaga felé fordítva is kivégezhetjük. Nem akarom lelőni a poént, hogy hol, de egy kis horrort is csempésztek a fejlesztők a programban, ami garantáltan mindenkiben felébreszti a para igazán kellemes kis érzését. Csak ennek teljesítése után kapjuk meg az éjjellátó képességünket, ami Riddick fényes szeméből árad. Kalandunk közepén még robotok irányítását is kézbe vehetjük, hogy aztán azzal oszthassuk az áldást (egy kisebb és egy nagyobb mechanikus gép áll rendelkezésünkre).
Gyűjtögessünk, mint őseink
Ismertetőm elején beszéltem extra dolgokról, amit a menüben érhetünk el, ezekhez a pályákon szétszórt cigis dobozok összegyűjtésével juthatunk. Ezekből több tucat található, különböző külső dizájnnal ellátva. Érdemes mindet összeszedni, mert mind a játék, mind a film néhány mozzanatát, koncepcióját szerezhetjük meg velük. Itt említem meg, hogy nem csak ezeket gyűjthetjük be, hanem a mindenfelé szétszórt dollárokat is, amiből felszereléseket vásárolhatunk a raboktól, minijátékokban fogadásokat tehetünk (kockadobás), cigarettát vehetünk. Vicces, mégis igaz, hogy molylepkéket is zsákmányolhatunk magunknak, amiket aztán egyik rabtársunknak beszolgáltatva drogot, információt, és szintén tüdőkárosítót kapunk.
A háttérmuzsikát illetően Gustav Grefberg zseniálisat zenét írt a játékhoz: akciódús jeleneteknél felpörget, szelídebb környezetben elhalkul. A dialógusok, a szinkronhangok (főleg Diesel barátunké) nagyon dicséretesre sikeredtek. Ezenkívül a robbanások, golyók és repeszek hanghatásai is minőségi munkáról árulkodnak.
A feketeleves
Sajnos van egy hatalmas negatívuma is tesztalanyomnak, ez pedig a többjátékos üzemmód teljes hiánya. Már 2004-2005 fordulóján is nagy hiba volt ezt elkövetni, de 2007-ben, a multi virágkorában, még inkább súlyos hiba. Olykor botladozik az MI is, mint korábban említettem (pl. ha ügyesek vagyunk, egy őr mögé sunnyogva, annak nyakába vághatunk egy borotvát, miközben a társa tétlenül nézi...). De mindezektől függetlenül a játék élvezetes, a grafikai megvalósítás gyönyörű, a hanghatások jól eltaláltak, egyszóval egy remek programot köszönhetünk a Starbreeze stúdiónak, amit a többjátékos mód hiánya ellenére bátran ajánlok minden FPS kedvelőnek. Garantálom, hogy olyan élményben lesz része, amit nem fog elfelejteni egy darabig!
