Egy ideje megy már a Nintendonál a felújítási hullám, avagy a kiotóiak legfontosabb játékai sorra bukkannak fel, minimálisan megváltoztatva vagy kimondottan újszerű köntösben, a Wii U-ra megjelent címek pedig kimondottan sokszor jutnak át az egyre népszerűbb Switchre. Így tehát nem meglepő, hogy a nagy születésnapi zsúr során bejelentett katalógus a 3D All-Stars után a 2013-as, lassan 8 éves 3D Worlddel bővül, ami azonban még egy extra játékmódot, lényegében bővítést is kapott a Bowser’s Fury képében. A kérdés az, hogy ennyi idő után egy klasszikus platformer mennyire lehet szórakoztató? Nos, miután pont Mario az, aki mindig tartott egy igen magasra helyezett minőségi szintet, így azon kevesek közé tartozott, akik a 3D-be váltást is kevéske áldozattal vették, talán nem meglepő, ha azt mondom, hogy a fejlesztőkre jellemző zsenialitás ezúttal sem vész el, de még csak nem is alakul át.
Már megint Bowser...
A sztori természetesen nem nagy szám, hiszen két fontosabb csavar van benne: először is most nem a hercegnő lett elrabolva, amit a második csavar is megerősít, elvégre Mario és barátai (Luigi, Toad és Peach) megrökönyödve veszik észre azt a földből kinyúló csövet, amin keresztül egy tündérszerű lény, egy sprixie menekülne a vízvezeték-szerelő nyújtotta biztonságba, hiszen világát betámadta a szokás szerint tomboló Bowser és serege. Ahogyan mindig, ezúttal is Mariora (vagy a többiek közül valakire, sőt kooperatív módban akár többen is elindulhatunk a pályák teljesítésére) hárul a feladat, hogy a nyolc (és a négy extrán megnyitható) világ számos helyszínén végighaladva minden egyes kastély főellenfelét lezúzza. Természetesen ennek van egy jól kitalált módja, hiszen a pályákon csillagokat gyűjtünk be, a speciális lehetőségek és főellenfelek pedig ezekkel nyithatók, avagy minél jobban gyűjtögetünk, annál hamarabb haladhatunk előre.
Maga a játékmenet egyébként végig friss és izgalmas. A pályák kialakítása zseniális. Szinte minden esetben, ha új helyszínre jutunk el, akár egy világon belül, az valamiben más, mint az előző. Van, ahol inkább gyűjtögetni kell, máshol a harc a lényeg és különböző ellenfelekkel gyűlik meg a bajunk, megint máshol pedig kifejezetten a gyorsaság a fontos, így átrohanunk a gyorsítókkal és védettséget biztosító eszközökkel a teljes területen, mintha csak Sonic került volna a gépbe. De ha a Nintendo zsenialitását kell valamilyen módon bemutatni, akkor az a speciálisabb pályákkal lehetséges, amiknél aztán az árnyékok közötti ugrabugrától az úszkálásig van minden. De amúgy is, a japán játékfejlesztők értenek ahhoz, hogyan dobják fel mindig a hangulatot, ami lehet egy szimpla ugrálós, platformerezős rész, vagy éppen egy olyan terület, aminél magát a helyszínt forgatva kell A pontból B-be jutni, ezzel egy kicsit megint más irányba terelve a lehetőségeket. Ilyenből pedig van bőven. Noha a Super Mario 3D World világainak összes pályája rengetegnek tűnik, szinte még így is kevésnek érződik, annyira jó érzékkel sikerült összerakni, unatkozni pedig soha nem fogunk a teljesítésük közben.
Bár sok minden ismerős lehet a korábbi játékokból, azért van itt minden, így egy pillanatra sem válik unalmassá a platformozás. Hóban, jégben, fagyban, szélben, vízben, hegyeken vagy sivatagban kalandozhatunk, de akár szellemkastélyokat is bejárhatunk, vagy egész hadigépezeteket tehetünk tönkre. És vannak újítások (mármint 2013-as újítások), avagy felvehetünk macskagöncöt, ezzel magasabb pontokra jutva, lekarmolva az ellenfeleket, illetve cseresznyét begyűjtve akár kétszer-háromszor is klónozhatjuk magunkat, aminek persze egy-egy fejtörőnél/feladványnál is hasznát vesszük. És akkor még az ágyúfejről nem is beszéltünk, de az tuti kirobbanó siker lesz. Sőt, ha valaki nagyon ügyetlenkedne, az a pálya legvégéig teljes sérthetetlenséget kap, innentől pedig már csak a szakadékokra és az életek számára kell figyelni. Aztán ott vannak az izgalmas bossok is, akik a világok végén, vagy akár két világ között várnak, de őket tényleg fedezd fel magad, mert megéri.
Rage kill
Ha pedig igazi újdonság, akkor az új kiadáshoz csapott játékmódot, a nagyobbacska DLC-nek megfelelő Bowser’s Fury-t kell elővennünk. Ebben Bowser teljesen bekattan, Godzillává változva terrorizálja a népet, miközben valami sötét anyag fog körbe mindent. Mario feladata pont az, hogy a felkutatható macska-érmék és ezáltal a fény segítségével megtisztítsa a szigetvilágot, ami egyébként egyfajta sandbox terepként várja a kutakodást és felfedezést, bár vannak részei, amik csak idővel érhetők el. Időnként felbukkan Bowser-godzi is, aki tombol és pusztít, ilyenkor el kell kerülni. De van segítségünk: méghozzá maga a gyermeke, aki mellénk szegődve kábé mindenkit elintéz, ha elég időt hagyunk neki. Aztán már csak magunkra kell kapnunk a macskagúnyát, hogy óriás-Mario-cicaként zúzzuk le a gyíkot. Fejedelmi.
Nem mondom, hogy a Bowser’s Fury akkora nagy ötlet és utánozhatatlan vagy kihagyhatatlan játék, részben a Sunshine nyomán, de így, a 3D World mellé pont megteszi, kellően szórakoztató és változatos, kihívásait tekintve néha kimondottan ötletes. Mégis, a legfőbb attrakció maga a Wii U-ról jött játék, ami immáron Switchen is elérhető, avagy akinek eddig kimaradt az életéből, az most, a Super Mario 3D World + Bowser’s Fury képében szinte kötelező jelleggel pótolhatja. Ez a Mario-epizód ott van a legjobbak között, zsenialitását pedig mi sem bizonyítja jobban, mint a tény, hogy pályái ma, 2021-ben is a platformer műfaj legemlékezetesebb és legötletesebb feladatait hozzák. Kihagyhatatlan ajánlat, tessék lecsapni rá!
