Személy szerint a Subnauticát zseniális játéknak tartom. A fejlesztőcsapat kreativitása példás, ami a világépítést illeti; mely cserébe éppoly lebilincselő, mint maga a történet. Külön díjazom, hogy a játék egyáltalán nem fogja az ember kezét: pár támpontot és kezdőlökést leszámítva rád van bízva a felfedezése, nem ad térképet, magadnak kell kiismerned. Éppen ez adja azt az örömöt és élményt, ami miatt letehetetlen a játék, és ha egyszer beszippant az egyszerre csodálatos és félelmetes vízivilág, akkor nem enged egykönnyen. Magasra tette magának a lécet az Unknown Worlds Entertainment, melyet nehéz, ha nem lehetetlen feladat megugrani.
A név kötelez
A történet a Subnautica eseményei, azaz Ryley Robinson sikeres megmenekülése után két évvel zajlik. Az Alterra Corporation mostanra állandó jelenléttel bír a bolygón, egész pontosan annak egy másik, különös területén, a névadó Sector Zeroban. Hősünk, pontosabban szólva hősnőnk ezúttal Robin Ayou, aki önszántából landol a bolygón, nővére, Sam nyomában. Ám az események csakhamar váratlan fordulatot vesznek, és fény derül arra, hogy nincs is olyan egyedül, mint azt eleinte gondolhatnánk. A sztoriról többet elárulni nem fogok, az Early Access során íróváltáson és alapos átalakításon átesett történet továbbra is a játék egyik erőssége. Ugyan eleinte nagyon szilánkos és hosszú időszakokra magunkra hagy, de ha nem hagyjuk annyiban a dolgot, és kitartóan választ keresünk a megválaszolatlan kérdésekre, a játék jutalmazza állhatatosságunkat. Nem is akárhogy – de ennél többet tényleg nem árulok el.
Ezt is csak azért kellett elmondanom, mert ezúttal nem olyan erősek a játék horrorba hajló elemei. Persze, a bazi nagy dögök még mindig iszonytató hangokat adnak ki, a mélység okozta klausztrofóbia, az emberre telepedő sötétség még mindig jelen van. Ahogy nem sorolhatom a legvidámabb pillanatok közé a polipcápák vagy a túlméretes gyilkos rákhalizé (tudományos nevén chelicerate) támadásait sem. De a zsigeri félelem valahogy mégsem tölt el úgy, mint annak előtte: kevesebb a kifejezetten veszélyes terület, a tátongó sötét mélység valahogy nem is olyan sötét és mély, de nem éreztem magam olyan kiszolgáltatottnak sem. Aztán ott a felszín, ahol mindez hatványozottan igaz: az oxigén helyett a testhőmérsékletünket kell figyelnünk, és csak a néha lecsapó hóviharok elől muszáj behúzódnunk huzamosabb időre. Miután pedig megszerezzük járgányunkat, a felszínen kószáló szőrmókok a nyomunkba sem érhetnek, de gyalog is könnyen ki lehet őket cselezni. Persze itt is akad egy leviatán-osztályú mocsokság, aki minden bizonnyal eltévedt az Arrakis felé menet, de túl sok gondunk nem lesz vele sem.
Jégkorszak
Ugyan a játék terror-faktora eleve jóval alacsonyabb, a felszínen pedig egészen elenyésző, a felfedezés örömét ez egy jottányit sem csorbítja. A Below Zero felépítése a felszínen is ugyanolyan ügyes, mint a víz alatt, és ugyan a térbeliséget itt a közeg miatt nehezebb kihasználni, a számos barlang, víz alatti alagút és rövidítés kellő komplexitást ad. Mindezek felderítése és memorizálása, a tájékozódás is a játék része, és ha nem figyelünk a nyomokra és az iránytűnkre, könnyedén elveszhetünk a szárazon is.
Ahhoz, hogy a légmélyebben vagy a legtávolabb fekvő helyeket is elérhessük, elengedhetetlen lesz egy-egy kulcsfontosságú területen fekvő támaszpont megépítése, de csak rajtunk áll, hogy mennyire veszünk el a bázisépítésben. Akár egyetlen szoba is elég lehet kiindulópontnak, de komplett kastélyokat is felhúzhatunk hűtővel, kávéfőzővel, zenegéppel, akváriummal, veteményessel és persze panorámás kilátással a legközelebbi látványosságra. Mely utóbbiból akad bőven, a Below Zero világa az elődjéhez hasonlóan ámulatba ejtő, a kéziszkennerrel pedig többet is megtudhatunk a furcsa flóráról, és ha elég bátrak vagyunk, akkor a faunáról is. Ha pedig jobban elmélyedünk benne, rájöhetünk, hogy a világ felépítése logikus, szinte minden okkal van ott, ahol és úgy, ahogy. Ez pedig tovább mélyíti a játékot, persze csak rajtunk múlik, hogy mennyire akarunk megismerkedni vele.
És éppen ez a Subnautica és a Below Zero egyik legnagyobb szépsége is: a szabadság. A szabadság, amit a játékosnak ad a világának felfedezésében és a végigjátszásban, éppen csak annyi támpontot biztosítva, hogy ne érezze magát azonnal elveszettnek. Aztán, ha már megismerkedett a rendszereivel, teljességgel elengedi a kezét és rábízza a folytatást, melyben egy aranyszabály érvényes: ha bizonytalan vagy, merülj mélyebbre. Ezúttal hozzátehetném azt is, hogy motorozz messzebbre, de a felszín szerepe kis túlzással másodlagos, az igazi titkok továbbra is a mélységben rejlenek.
Ismerős vizeken
A Below Zero számos ponton újít, de a bevált alapokon nem változtat. A Subnautica-veteránoknak ismerős lesz a szamárlétra, amit meg kell mászni. De hogy ne legyen unalmas, egyik-másik alkotóelemet kicserélték, vagy máshol lesz fellelhető és egy sor kényelmi megoldással is megismerkedhetünk. Legjobb barátunk és mobil vízalatti bázisunk, a Seatruck, melyet a különböző moduloknak hála mozgó, vízalatti otthonná varázsolhatunk: a fabrikátortól kezdve az akváriumon át a P.R.A.W.N. dokkolóegységig mindennel felszerelhetjük, ami a túléléshez és a felderítéshez szükséges. Vállalkozó kedvű játékosok lakhatnak itt is, egyedül akkumulátorainak feltöltése, és az alrendszerek fejlesztése miatt lesz szükség egy független energiaellátással rendelkező, állandó „benzinkútra”, minden mást magunkkal hurcolhatunk, afféle óceáni vándornomádként tengetve napjainkat.
Mindeközben persze figyelnünk kell arra, hogy nehogy megfulladjunk, megfagyjunk, éhen- vagy szomjan pusztuljunk. De éppen csak annyira, hogy inkább azt érezzük, hogy valódi expedícióra indulunk, amire kellő alapossággal fel kell készülni. Ez is hozzájárul ahhoz a diadalittas érzéshez mellyel hazatérhetünk, rakterünkben a legújabb megszerzett ásványokkal, hogy megerősíthessük bárkánkat és lépegetőnket az újabb mélységek meghódítására.
Búvártanfolyam
Ezt a fantasztikus, hozzáértéssel és szeretettel készült világot, amit az Unknown Worlds letett az asztalra, mindenkinek csak ajánlani lehet, és csak ismételni tudom siklara szavait a Subnauticáról írott tesztjéből: a teljes élmény megtapasztalása érdekében mindenkit bátorítok a Survival mode választására, annak ellenére, hogy eddig azt hittem, ki nem állhatom a túlélőműfajt. Ja, és külön pluszpont jár a magyar fordításért, mert bár egyes bejegyzések még angolul szólnak, a következő foltokban remélhetőleg pótolják a hiányosságokat (az a fránya görög "Pí" bizony "Fí", ejnye-bejnye és irgum-burgum).
Persze, nem egyforma a Subnautica és a Below Zero, merőben eltérő a hangulatuk, és utóbbiban alacsonyabb a szívroham kockázata is, de ezt nem nevezném feltétlenül negatívumnak. Inkább csak más, éppen annyira, hogy ne legyen unalmas az élmény, amellett, hogy továbbra is zseniális marad, még ha összességében kicsit veszített is az újdonság varázsából.
