Dunát bizony nem lehet rekeszteni az első világháborút középpontba helyező játékokkal, ami azért szomorú kicsit, mert maga a téma rengeteg lehetőséget rejt. Oké, Call of Duty vagy Battlefield szintű játékot nem feltétlen lehet rá építeni (bár a DICE azért utóbbival megpróbálkozott a Battlefield 1 képében), de stratégiai és taktikai címekkel annál többel elő lehetne rukkolni.
Szerencsére azért néha feltűnik a piacon egy-egy gyöngyszem, mint jelen cikkünk tárgya, a Strategic Command: World War 1, amit a Fury Software készített el. A 2002-ben indult Strategic Command-szériában nem ez az első rész, ami az első világégést öleli fel, a fejlesztők 2010-ben már elkövettek egy hasonló programot, a Strategic Command World War 1: The Great Wart (ezt azóta átnevezték Strategic Command Classic: WW1-ra), akkor még a Battlefront.com égisze alatt. Bár a kiadó azóta megváltozott (ezt a játékot már a Slitherine Ltd. adta ki), a fejlesztőcsapat és minden más maradt a régiben.
Világháborús sakkjátszma
Ha valaki azt hiszi, hogy a Strategic Command: World War 1 egy olyan játék, amibe csak úgy beleugrik, lezavar pár kört, mondjuk, egy laza fél óra alatt, aztán távozik, akkor annak van egy szomorú hírem: ez nem ilyen program. Bár alapjaiban egy körökre osztott stratégiai játékról van szó, legjobban egy hosszúra nyúlt sakkjátszmához tudnám hasonlítani, amiben két kör között telik el fél óra.
A játékban értelemszerűen két frakció, az antant és a központi hatalmak közül választhatunk, az ezekbe tömörülő országok felett vehetjük át az irányítást. Már ha akarjuk, mert ha, teszem azt, mi csak az Osztrák-Magyar Monarchiával szeretnénk foglalkozni, akkor a Német Császárság és az Oszmán Birodalom kommandírozását rábízhatjuk az MI-re (Belgiumot meg eleve az irányítja), bár úgy vettem észre, sokkal jobb, ha mindent mi menedzselünk.
Már csak azért is, mert itt aztán akad dolgunk bőven. A mainstream stratégiai játékoknál jóval mélyebb rendszernek hála már a kampány elindításánál tucatnyi döntést kell meghoznunk – bár ezek némelyike szintén áttestálható az MI-re.
Hová irányítsuk hajóinkat? Kik legyenek legfőbb parancsnokaink? Hová kerüljenek a frissen kiképzett gyalogosok? És így tovább. Diplomáciai érzékünket is hadba kell vetnünk, ezzel olyan történelmi fordulatokat valósíthatunk meg (vagy éppen lehetetlenítünk el), mint az 1917-es októberi orosz forradalom kitörése vagy Olaszország hadba lépése.
És persze mindeközben csapatainkkal (gyalogsággal, tüzérséggel, lovassággal, hadihajókkal, kezdetleges légierővel, akkor még a haditechnika csúcsának számító ódon tankokkal, léghajókkal) is előrefelé kell nyomulnunk, hogy leigázzuk azt, aki nem hajlandó a szép szóra mellénk állni. Ezt lényegében kétféleképpen tehetjük meg: vagy szépen felszámoljuk az ellenséges erőket, vagy megtámadjuk a kereskedelmi útvonalakat, elvágjuk az erősítést, és az ezekhez hasonló akciókkal végül úgy lerontjuk a morált, hogy az ország kapitulál.
Tevékenységünkért Military Production Pointokat kapunk, ezt aztán kutatásra és fejlesztésre, új egységek vásárlására, döntések meghozására és hasonlókra költhetjük el. Lényegében tehát ez a játékban a pénz, ami legalább olyan fontos, mint a parancsnoki egységek (HQ) jelenléte, akik az összes többi egység hadrafoghatóságáért felelnek. Minél magasabb szintű egy parancsnok, annál jobb az alá tartozó haderő.
Mindezt három kampány alatt valósíthatjuk meg: a történelemi hűséghez ragaszkodóan induló 1914 Call to Arms, az Olaszországot a központi hatalmakhoz rendelő, így alternatív valóságra épülő 1914 Triple Alliance és a szintén alternatív 1917 Fate of Nations folyamán, amikor is a háború 1917-ben kezdődik el, nem sokkal az Amerikai Egyesült Államok hadba lépése előtt.
Nem túl látványos háború
Az bizonyára a képeken is látható, hogy a játék nem túl látványos, ugyanakkor kellemesen stílusos. A felugró üzenetek – amik folyamán sokszor döntést kell hoznunk egy-egy eseménnyel kapcsolatban – jellemzően valódi képekkel lettek illusztrálva, míg egységeinket kis játékfigurákra emlékeztető objektumok jelképezik. A térképet hatszögletű rubrikákra osztották fel, ezeken tili-tologathatjuk csapatainkat.
A hangok terén remekel a program, bár zene sajnos nincs, ami talán feldobná kicsit a háborút, mert megeshet, hogy míg azt figyeljük, hogyan reagál a gép a mi ténykedésünkre, elkalandozik a figyelmünk. Ugyanis az ellenfél sem rendezi el a dolgot egy snitt alatt, néha percekig tétlenül nézhetjük, hogyan rendezi át a csapatait. Ez amúgy jó dolog, mert így már azelőtt felmérhetjük az aktuális helyzetet, hogy újra ránk kerülne a sor, ugyanakkor kellően ingerszegény ahhoz, hogy egy idő után ráunjunk.
A Strategic Command: WWI rendelkezik többjátékos móddal is, méghozzá egy jópofa PBEM++ rendszerrel, ami még tovább erősíti a sakkos jelleget. Mivel a játék lassú lefolyása egy-egy kört akár órákra is elhúzódhat, valójában nem élőben játszunk ellenfeleinkkel, hanem e-mailben kapunk üzenetet, ha az ellenfél lépett. Ennek köszönhetően egy-egy multis meccs napokig is eltarthat simán.
Stratégia a javából
A Strategic Command: World War 1 nem ajánlott mindenkinek, hiszen tényleg nagyon hosszú lehet egy-egy játék. Aki csak gyors szórakozást akar, az messze kerülje el, de aki szereti a lassú, gondolkodós és sok menedzseléssel járó stratégiai programokat, annak bátran ajánlom, nem fog csalódni. A Strategic Command: World War 1 mély, tartalmas és stílusos játék.
