15 év után végre révbe ért Daniel Benmergui, 2008-ban, böngészős játékként bemutatkozott ötlete, a Storyteller, ami számos elismerést követően 2018-ban az Annapurna Interactive csapatának szárnyai alá került, hogy végre elnyerje végleges formáját. A játék kezdeti pixeles képsorai rengeteget változtak az évek alatt, de az alapkoncepció megmaradt, mellyel most végre magunk is mesélővé válhatunk – már ha kitaláljuk, hogy pontosan miről is szólnak a rövid történetek.
A puska, a király és a komornyik
A Storyteller egy vaskos könyvet csap fel előttünk, melynek oldalai azonban teljesen üresek, és ránk vár a feladat, hogy magával ragadó történetekkel töltsük meg, persze némi megkötéssel. A fejezetekre bontott kötetbe ugyanis címeket már belepingáltak, így ezeknek megfelelő sztorikat kell összeállítanunk rövid, pár kockás képregényekből. Ez elsőre talán egyszerűnek hangzik – és alapvetően az is –, azonban könnyűnek nem feltétlen könnyű, ugyanis mindig csak fix helyzetek és szereplők állnak hozzá a rendelkezésünkre, ráadásul a cselekmény fokozatosan egyre több elemmel bővül, egyre bonyolultabbá válik. A kezdeti házasság és halál mellé ugyanis idővel bejön többek között a méreg, az amnézia, a varázstükör, persze más mesebeli finomságok mellett, ahogy a szereplők sora is vérfarkasokkal, boszorkányokkal és szellemekkel bővül.
A történetek jeleneteit könnyedén mozgathatjuk, a szereplőket pedig matricaként ragaszthatjuk rájuk, hogy aztán szépen bepattanjanak a helyükre. A karakterek alapjáraton is teljesen máshogy viszonyulnak egymáshoz és a jelenetekhez, azonban különböző eseményekkel, előzményekkel ezeken könnyedén változtathatunk. A csalfa párját tettenért leányzó például tétlenkedés helyett már ördögi tervvel a fejében nyúl a méreggel teli üvegcse felé, a varázstükör pedig rögtön a boszorkányt kiáltja ki világ szépének, ha Hófehérkét egy korábbi képkockán csúf békává változtatta.A megoldás tehát mindig ott van az orrunk előtt, csak rá kell jönnünk a megfelelő sorrendre és felépítésre.
Ebben sajnos a címen kívül más segítséget tényleg nem kapunk, ugyanis nincs semmiféle súgó vagy érmékért kérhető utalás. Ugyan az elnevezések többnyire elég konkrétak, pl. adott karakter mérget iszik, megházasodik, meghal, vagy mondjuk, a helyszínre alapozva egyszer minden szereplő a trónra ül, de ettől függetlenül a sikerért járó aranykoronáért nem feltétlen könnyű a játéknak is megfelelő sztorit összeollózni, főleg, hogy időnként plusz pontért egy extra küldetés is társul a történethez, ami tovább szűkíti a lehetőségeket. A témához igazodva a játék egyébként mesekönyveket idéző grafikai stílussal és karakterekkel tárul elénk, amit lehetetlen nem imádni.
Amíg a halál el nem választ
A Storyteller célja gyakorlatilag minden elénk állított mesés feladvány teljesítése, és ezzel az értük járó összes aprócska korona összegyűjtése, melyért cserébe a könyv végén hivatalosan is mesemondóvá koronáznak. A feladatok esetenként több módon is megoldhatók, és nyilván ügyességfüggő, de alapvetően néhány óra alatt végigmesélhető az egész kötet, elsőre bármennyire is vaskosnak tűnik.
Mindent összevetve a Storyteller egy roppant ötletes, mesés, mókás és aranyos kis virtuális könyv, aminek lapjait mi magunk tölthetjük meg, még ha nem is kifejezetten saját kútfőből, hanem a témát/cselekményt tekintve előre meghatározott történetekkel. A koncepció zseniális, a grafikai stílus tökéletes hozzá, és a megvalósítás is kellemes, bár azért okoz némi hiányérzetet. Több feladvány még bőven elférne a könyvecskében, "vészhelyzetre" nem ártana legalább egy kis kapaszkodó a játékosoknak, ahogy az egyszerű alapötletet is tovább lehetett volna még gondolni plusz mechanikák, funkciók és lehetőségek beépítésével. Persze jelen állapotában is egy igazán varázslatos kis fejtörő-gyűjtemény, amit bárkinek bátran ajánlunk, és ki tudja, hátha később még kibővül pár oldallal.
