A szórakoztatóipar örökzöld témája a világűr, hiszen ki ne szeretne ismeretlen égitesteket felfedezni, vagy ha nem is az úttörő szerepébe bújni, de legalább vakmerő fenegyereke lenni a csillagközi eseményeknek? Egy űrhajó pilótafülkéjéből bolygók között vakmerően harcolni, vagy egyszerűen fuvarozni a különböző értékeket idegen helyekre elég csábító, az évek során pedig számtalan olyan játék jelent meg, ami erre a felütésre alapoz – tavaly decemberben még egy taggal bővült eme népes felhozatal a Star Nomad 2 képében. A folytatás a nem túl szép emlékű első rész nyomdokaiban jár, de amíg az inkább egy arcade-jellegű móka volt, addig ez már pár fokkal komolyabb próbálkozás, ugyanakkor pont emiatt eléggé rétegjáték, és egyáltalán nem való mindenkinek.
Űrszekerek
A program a nagyon távoli jövőbe visz, amikor egy katasztrofális esemény túlélői messze a Földtől új otthonra lelnek, ahol aztán sokasodnak és gyarapodnak, újabb és újabb planétákat hódítva meg, sosem látott technológiai fejlődés közepette. Az aranykor azonban, mint ahogy az talán könnyen kitalálható, nem tart örökké: az emberiség három frakcióra szakad (plusz bekavarnak még a kalózok is), akik szüntelenül háborúban állnak egymással a nyersanyagokért, a hatalomért és az ideológiájuk védelméért. Ebbe a világba ugrunk fejest egy senkiként, kinek nevére egyedül az apró hajója írható, a feladatunk pedig nemes egyszerűséggel annyi, hogy boldoguljunk a méretes, több tucat bolygót számláló rendszerben, mindezt bármiféle konkrét történet nélkül.
Hatalmi harcok
A Starsector, illetve a VoidExpanse mintájára készült, felülnézetes formában elénk táruló Star Nomad 2 legjobb tulajdonsága, hogy egy valóban dinamikus világban szórakozhatunk, ahol a különböző események változatos lehetőségeket nyitnak meg előttünk. Beszállhatunk egy helyi összecsapásba, hogy megbillentsük egy kicsit a hatalmi egyensúlyt, vagy nagy profit reményében fuvarokat vállalhatunk a háború által megtépázott bolygókra. De véletlenszerű küldetésekbe is belefuthatunk, ha elég sokat utazunk, illetve felfogadható szárnysegédekkel portyázhatunk, rosszfiúként. Ilyen, és ehhez hasonló feladatok várnak ránk százával, amikkel nemcsak pénzt szerezhetünk, de hírnevet és tapasztalatot is – előbbi a frakciókkal való kapcsolatot segíti, míg utóbbi a fejlesztésekben jön jól, hogy jobb pajzsokat vagy fegyvereket szerelhessünk fel a hajónkra.
See You Space Cowboy...
A számtalan kínálkozó lehetőség ellenére azonban nehéz az élet űrkalandorként, a Star Nomad 2 ugyanis egy meglehetősen lassú játék, amihez sok türelem kell – na meg tolerancia a spártai és csúnya tálalással szemben. Egy rövid bemutatkozó videó és a karakterünk alapszintű elkészítése után rögtön a mélyvízbe (mélyűrbe?) kerülünk, és innentől kezdve teljes mértékben magunkra vagyunk utalva. Minimális segítséggel kell kitapasztalni mindent, így viszonylag sok idő telik el, mielőtt a játék kibontaná a szárnyait, és még többet kell tekerni azért, hogy ne egy parányi porszemnek érezzük magunkat a széles galaxisban.
A Star Nomad 2 annyi szórakozást ad vissza, amennyi munkát hajlandó vagy belefektetni, mert bizony munka a bolygóközi kommunikáció folyamatos figyelése, a vég nélküli, sokszor unalmas fuvarozás és az egyébként nem igazán izgalmas küzdelmek óvatos megválogatása. Ha azonban mindez nem zavar, vagy éppen pont arra vágysz, hogy sallangok nélkül, saját magadnak taposd ki az ösvényt, és szeretnél elmerülni egy élő kis mikrokozmosz ügyeiben, akkor a Star Nomad 2 jó választás lehet.
