Amikor először hallottam a Zombie Studios többjátékos módra kihegyezett shooterének címét, meglepődtem, mert nem hittem volna, hogy a Medal of Honor: Warfighternél elő lehet állni ötlettelenebb elnevezéssel. Nos, az amerikai fejlesztőknek ez is sikerült, ami csak azért gond, mert a játékosok többsége nem valószínű, hogy hallott erről a semmiből előrobbanó lövöldéről, ami ráadásul igen semmitmondó címet is kapott, hogy még azokat is elijessze, akik épp nagyon unatkoznak és kíváncsiak a programra. Sajnálatos mindez, mert a Special Forces: Team X egyáltalán nem olyan rossz játék, sőt, egy kifejezetten korrekt TPS-ről van szó, ami még eredeti megoldásokkal is elő tud rukkolni. Ugyanakkor csodát nem várhatunk, hisz mégis csak egy 11 eurót kóstáló, kizárólag digitális úton terjesztett alkotásról van szó, melyet inkább a lelkesedés fűt, mintsem a szakértelem.
X-akták
A Team X a világ legegyszerűbb receptje szerint készült: végy két, különböző színű csapatot (igen, pirosakat és kékeket), dobd be őket egy raktárakból és kikötőkből álló, átlagos környezetbe, és hagyd, hogy szitává lőjék egymást az ezeréves aréna-shooterek szabályai szerint. Van azonban egy kis bibi: a Special Forces nem FPS, hanem harmadik személyű lövölde, egészen pontosan egy Gears of War másolat, a kevésbé igényes fajtából. Az irányítás az első gombnyomástól az utolsó kattintásig az Epic akciójátékát idézi, mi több, a fedezékeknek is a GoW-ban megismert hangsúlyos szerep jut. A Team X-ben nyílt terepen lövöldözni kész öngyilkosság, és eleve a pályatervezés is a fedezékrendszer használatát erőlteti. Minden felület, objektum vagy úton felejtett targonca potenciális védelmi állás, mi pedig a szóközre tapadva ugorhatunk mögéjük, hogy meglepetésszerű sorozatokkal operáljunk.
Bár ebben a koncepcióban annyi eredetiség sincs, mint amennyire egy homokszínű baseballsapka divatosnak mondható, el kell ismerni, hogy a dolog ennek ellenére működik. A Special Forces: Team X egy addiktív shooter, kellően bő játékmód felhozatallal és egy tapasztalati pontokon alapuló fejlődési rendszerrel. Bár tény, hogy nincs túl sokféle feloldható fegyver vagy ruhadarab, mégis jó érzés egyre macsósabbá tenni a karakterünk kinézetét, a különböző, fegyverekhez megszerezhető kiegészítőkről (hangtompító, lézerirányzék stb.) már nem is beszélve. Sőt, kioldhatunk aktív és passzív képességeket is, úgymint ideiglenesen gyorsabb mozgás, vagy az ellenséges aknák automatikus felfedése, illetve szerezhetünk idomított dobermannokat, melyek rárontanak a közelünkben lévő ellenfelekre és szétcincálják őket -- ez utóbbi funkció nagyon szórakoztató, szívesen viszontlátnánk egy Call of Dutyban is.
„Most important thing: win!”
Mindehhez a mókához csúnyácska, de egyedi grafika és közepes hanganyag dukál, nulla zenével -- sajnos sok helyen látszik a játékon, hogy a fejlesztőknek meg kellett húzni azt a bizonyos nadrágszíjat. Ugyanakkor a Zombie Studios megpróbálta a legtöbbet kihozni a játékból. Bár a Team X nem szép, legalább stílusos, ugyanis a műfajtól szokatlan cel-shading grafikai eljárásnak hála úgy néz ki, mint egy mozgó képregény. Bár már ez is érdekes tulajdonsága a játéknak, nem emiatt lesz emlékezetes, hanem azért, mert nincsenek benne a klasszikus értelemben vett pályák. Helyettük minden térkép három modulból áll, melyeket a meccsek előtt kell sorra megszavaznunk. A két szélső modul hatféle, a középső háromféle lehet – tessék, a házi feladat kiszámolni, hogy ez alapján pontosan hányféle variáció lehetséges! Remek ötlet ez, melynek köszönhetően minden játék új élmény, és nagyon nehéz memorizálni, melyik összeállítás esetén hol vannak a legjobb mesterlövész- vagy rajtaütés-pontok. Ugyanakkor sajnálatos, hogy emiatt a környezet mindig egyhangú lesz, azaz gyakorlatilag egyetlen területen játszunk, csak mindig egy kicsit megvariálva. Ha lenne még négy-öt különböző terep (dzsungel, belváros, irodaház) akkor máris sokkal jobb lenne a játék. De nincs, és ez lerontja az összképet, de rendesen.
Ajánlható?
Jó kérdés, hogy ajánlható vétel-e a Special Forces: Team X, és ha igen, akkor kiknek. Az a baj, hogy bár nem rossz a játék, sajnos kevés igazán vonzó tulajdonsága akad. Az összemixelhető pályák jópofák, szívesen látnánk ilyet egy kidolgozottabb AAA-kategóriás programban, de tesztünk alanyában nem sikerült kiaknázni a rendszerben rejlő lehetőségeket. A játékmenet szinte semmilyen újdonságot nem tartogat, és a tálalás sem egészen olyan, amilyenre 2013-ban vágyunk. Most elő lehet hozakodni a 11 eurós árral, de ez sem releváns érv, mert a multiplayer shooterek piaca régóta telített, és nem véletlen, hogy az olcsó fejlesztések kerülik ezt a stílust, mint a tüzet. Mi sem jósolunk nagy anyagi sikert ennek a programnak.
