A Cresta nem mai sorozat, így talán nem is csoda, ha nem találkoztál korábban a nevével. Annak idején a Nichibutsu vállalat készítette az epizódokat a többi nagynevű japán lövöldével párhuzamosan, most pedig egy érdekes kombinációban, a PlatinumGames fejlesztésében és a Hamster kiadásában jelenik meg az új rész, a Sol Cresta.
A játék természetesen nem is hazudtolhatná meg a gyökereit. A Sol ízig-vérig japán lövöldözős játék, benne annak minden nehézségével, szépségével, rafinériájával. Nem szól mindenkinek, de nem ám! A Sol Cresta nem feltétlen akarja a műfajt népszerűsíteni, inkább a régivágású rajongóknak és koca-STG fanoknak kínál egy kis frissítő arcpakolást. Mert a Sol Cresta tényleg csillagport szór a szemedbe, amit csak úgy dörzsölsz majd az első pár futam után. Méretes pixelek pörögnek-forognak a képernyőn. Lassú kezdés után hirtelen fokozódik az akció, százszámra záporoznak a lövedékek, hullanak a roncsok, repülnek a bónuszok, izzik a galagonya. Mint a képeken is látszik a játék retro-esztétikát képvisel, tényleg eszerint lett felépítve a vertikális, képernyő közepére helyezett játéktér. Ha valaki azt mondaná, hogy egy 32 bites konzolon fut a cucc lelke, akkor azt is elhinnénk, furcsa anakronizmusként viszont a képernyő szélén található HUD elemek nagyfelbontásúak. Kicsit ellentmondásos a dolog, de megszokható.
Játékmenet tekintetében a Platinum általában nevéhez méltóan platina minőséget képvisel, és most is kitett magáért Kamija csapata. Az alap mechanika az, hogy három hajó kombinálgatásával lehet vadászgépet reptetni. A hajóelemeket menet közben nyitod meg bónuszokat felszedve, és variálhatsz a sorrendjükön egy dokkoló funkciónak köszönhetően. A szét- és összedokkolás mechanizmusa ráadásul nem csak a fegyverek váltásához kell. Az időközben összegyűjthető bónuszok között különböző 3x3-as rácsformáció alakzatokat nyithatunk meg, kidokkolt (azaz a három gépet szétválasztott) állapotban pedig ezekbe az alakzatokba belépve, mega-giga támadást indíthatunk, formációként eltérőeket. Emellett tonnaszám jönnek a pontot jelentő érmék, amikkel a képernyő jobb oldalán lévő bónusz-osztályokat nyithatjuk meg. A játékmenet mély, és nehezebb fokozaton megköveteli, hogy adott szituációkat felismerve tudatosan használjuk a rendelkezésre álló kereteket. A nehézség nem vészes, Easy módban talán túl könnyű is a játék, normálon fogyasztható formában kezdi a kihívás adagolását, de idővel azért eldurvul. A keményebb fokozatokat meghagyom azoknak, akik a számítógép mellett heresatut is tartanak mazochista önszórakoztatás céljából.
Apropó, a billentyűzetes kezelés is eléggé gyatra, gamepad nélkül PC-n neki se álljatok a játéknak. A jó japán konzolportoknak megfelelően túl sok beállítási lehetőséget sem fogtok találni a menüben. Sad story,兄弟. A másik szomorúság az árazás. Oké, hogy nem teljes áron jön a program, és a Darius újrakiadások árazásától messze tanyázunk, de 40 euróért lehet az alapkiadást megvenni, és 50 euró az a csomag, amiben már a „Dramatic” DLC is benne foglaltatik. Ez gyakorlatilag narratívát ad a lövöldözéshez, a játék hősei dumálnak a pályák alatt, arcok villannak fel, ellenfelek köszönnek be nekünk, szóval kvázi ez tölti fel élettel a cuccot. Nem is értem, hogy miként gondolták ezt a részt kihagyni a core élményről. Kicsit pofátlanságnak érzem a téma leválasztását az alapcsomagról!
A Sol Cresta bizonyára bejön majd, ha kedveled a fifikás shootereket. Nem könnyű, de nem olyan brutális, mint az egy HP-s japán klasszikusok, és van benne modern dinamika, a retró tiszteletének köntösébe forgatva. A Platinum ezúttal sem lőtt mellé!
