A Shoot Many Robots pontosan azt nyújtja, mint amit elvárunk tőle. Nem egy elgondolkodtató alkotás, mint a Dear Esther, nem eszméletlenül félelmetes, mint az Amnesia, s még csak nem is olyan nehéz, mint a Shank 2 vagy a Super Meat Boy. Sima középkategória, ami annak ellenére, hogy milyen primitív elemekből épül fel, egészen szórakoztató. 

Lőni. Sok. Robot.

Talán a cím már valamelyest sejteti, hogy a játékban robotokat kell lőnünk, méghozzá sokat. Főhősünk P. Walter Tugnat, aki egy tipikus amerikai paraszt. Imádja a fegyvereket, tonnaszámra vedeli a sört, s legszívesebben a folyóba lőné az ország demokratáit. Walter lakókocsijában, elszigetelve éli életét, régóta készül a robotapokalipszisre, s amikor a közeli gyárakból elkezd özönleni a gépsereg, hazafiassága pillanatok alatt előtör belőle, és fegyvert ragadva belevág a gépek nem túl szakszerű szétszerelésébe. Legnagyobb örömünkre őt fogjuk irányítani a játékban. 

A játék tehát egyszerű oldalra gördülős, lövöldözős program, melyet a Demiurge című csapat eszkábált össze. A fejlesztőstúdió számtalan esetben bedolgozott már nagyobb csapatoknak, többek közt részt vettek a Borderlands elkészítésében is, és jelenlegi munkájuk leginkább ennek a játéknak a nyomait hordozza magán. Kis túlzással élve olyan, mintha a Borderlands kétdimenziós változatát látnánk viszont. A programban egy oldalra gördülő képernyőn kell robotokra lőnünk, akadályokon és platformelemeken ugrálnunk, csúsznunk, robbantani, meg mindent, amit ilyenkor kell. Utunk általában egy farmról indul, ami aztán erdőkön, bányákon, lerombolt városokon át vezet egy ipartelepig, amelynek végén persze megtaláljuk a csúnya nagy gépfőnököt, akit aztán örömmel küldünk majd fel a robotmennyországba. Minden küldetésünket a lakókocsinkból indíthatjuk, itt választhatjuk ki, hogy melyik pályán kívánunk randalírozni, valamint itt vértezhetjük fel hősünket a harcra. Legtöbb esetben sima „juss el a pálya végére” típusú szakaszokkal találkozunk, de akadnak olyanok is, ahol egy kisebb területen kell a hullámokban érkező robotsereget megállítanunk.

Csavarlazító

A pályák végigviteléért csillagokat kapunk, teljesítményünket pedig anyacsavarokban méri a játék. Minden lelőtt robotból ilyen csavarok potyognak, s amennyiben képesek vagyunk megállás nélkül pusztítani, úgy egyre nagyobb szorzókkal gyűjthetjük be ezeket, ha viszont elkezd kihűlni a fegyverünk, a bónuszérték máris villámgyorsan lecsökken. Minél több csavarunk van, annál több csillag a jutalmunk a pálya végén, de ami még ennél is fontosabb, hogy ezek a csavarok jelentik a játékban a pénzt, amit különféle felszerelések vásárlására költhetünk. Extra tárgyakból, fegyverekből pedig kismillió darab létezik, és talán nem nagy meglepetés, hogy pont ezek a cuccok válnak a játék legérdekesebb, legvonzóbb részévé. 

Először is van egy elsődleges fegyverünk, ami általában valamilyen automata karabély, sörétes puska, vagy épp egy szögbelövő lesz. Aztán ott a másodlagos pusztító eszközünk, ami már limitált számú munícióval rendelkezik. Ez lehet rakéta-, gnóm-, vagy kiskutyavető, fagyasztópuska, gatling gépágyú, stb., csupa-csupa vicces érdekesség. Emellett személyre szabott nadrágot, övet és fejfedőt is vásárolhatunk magunknak, melyek egytől egyig más-más képességekkel ruházzák fel karakterünket. Van, aminek köszönhetően tovább maradhatunk a levegőben, van olyan, amivel hosszabb ideig csúszhatunk a földön, némelyik megnövelheti a sebzésünket, a védelmünket, valamint az egyes kiegészítők lassíthatják vagy gyorsíthatják hősünket. 

Viszont mielőtt ezeket a kincseket megvásárolhatnánk magunknak, még fel is kell oldanunk őket. Arra hamar rájövünk, hogy mindegyik tárgynak van egy szintkorlátja is (igen, a karakterünk szintet is lép), de ami érdekesebb, hogy ezek a tárgyak a lelőtt robotokból potyognak ki, illetve olyan ritka és színes ládákból szedegethetjük fel őket, mint amilyeneket például a Borderlandsben is láttunk. A felvehető extrák tekintetében hihetetlenül elszabadult a készítők fantáziája, a pillangószárnyaktól kezdve a bébi kengyelen át a robotsisakig számtalan érdekes kiegészítőt magunkra aggaszthatunk, melyek segítségével teljesen egyedire farigcsálhatjuk fenegyerekünket. 

Parasztlázadás

Persze a tárgyak gyűjtögetésének, karakterünk pátyolgatásának, az idióta ruhák magunkra aggatásának nem sok értelme lenne, ha a játék nem rendelkezne többjátékos móddal, ahol mindezeket büszkén mutogathatjuk a többieknek. Szerencsére a készítők gondoltak erre, s egy négyfős kooperatív játékmódot is tettek a programba, amelyben bárki villámgyorsan összecsatlakozhat három másik őrülttel, és már indulhat is a hard és az insane fokozatok beizzítása. Ezeken a nehézségi szinteken persze már nem árt, ha legalább 30-as, 40-es szintű mordályokkal jelenünk meg, valamint jó ötlet a nagyfiúk árnyékában maradni, ugyanis alacsonyabb szintűként pillanatok alatt padlót foghatunk, aztán csak reménykedhetünk, hogy társaink visszajönnek értünk egy újraélesztés céljából. Apropó életerő! Természetesen az is van, amit persze sörivással tarthatunk ideális magasságban. 

Amellett, hogy a fent említett 4-fős multiplayer mód felettébb szórakoztató, még roppant hasznos is, hiszen rengeteg tapasztalati pontot és értékes fegyvert is begyűjthetünk itt, amelyekkel aztán visszatérhetünk az egyszemélyes pályákra is. Apró hibája a multinak, hogy meccs közben már nem lehet becsatlakozni a játékba (illetve be lehet, csak meg kell várnunk, mire végeznek a teljes szakasszal), valamint hogy a PC-s változat a Facebook fiókunkkal is be akar bejelentkezni, ami kicsit szemtelenségnek tűnt. 

Egyszeregy

A Shoot Many Robots sajnos nem tökéletes alkotás, akadnak apró, idegesítő hibái és hiányosságai is. Ezek közül a legbosszantóbb az, hogy a pályák nem túl változatosak, valamint a robotfelhozatal sem nevezhető sokszínűnek. Mindössze három-négyféle tájon küzdünk majd, robotból pedig maximum 8 típussal találkozhatunk, s ebben a számban már benne vannak a főgépek is. Ezen felül kicsit furcsálltuk, hogy felettébb könnyűre sikeredtek a bossharcok, valamint picit zavaró az is, hogy hiába adott az egérrel történő célzás, a karakterünk így is csak fix irányokba tud lőni. Bár az irányítás billentyűzettel és egérrel jóval kényelmesebb, mint például a Shank 2 esetében, azért ennek ellenére nem ártott volna, ha adott a lehetőségünk a kontrolleres irányításra -- ez ugyanis a jelenlegi verzióban nem lehetséges. 

Ezektől az apróságoktól eltekintve a Shoot Many Robots kifejezetten szórakoztató program, a 10 eurós kezdőárat simán megéri, ha pedig pár hónap múlva leakciózzák, feltétlen szerezzétek be magatoknak! Láttunk már szebbet, játszottunk már érdekesebbel, de a készítőinek nincs oka a szégyenkezésre, hiszen egy abszolút korrekt iparosmunkával találkozhattok, ha beneveztek erre a játékra.