A körökre osztott stratégia műfaja mostanában meglehetősen szűk réteget képes elvarázsolni - jómagam sem tartozom a feltétel nélküli rajongók táborához. Ennek ellenére a Szétzúzott Szövetség szokatlan történetével, érdekes alaphelyzetével és magától értetődő játékstílusával igazán élvezetes játékot kínál. A sci-fi korszak és az azt követő második világháborús dömping lecsengésével újabb hadszíntereket kereső játékfejlesztők a modern kori csaták felé fordultak, ám a vietnami és egyéb távol-keleti helyszínek is csak ideig-óráig hatottak újdonságként. Az újat, szokatlant kereső PopTop csapata most egy érdekes csavarral a világ legerősebb nemzetét önmagával állította szembe.
A Második Polgárháború
Aki figyelemmel kísérte a legutóbbi amcsi elnökválasztás körüli botrányokat, esetleg látta a Farenheit 9/11 című filmet, annak nem is olyan utópisztikus a Shattered Union történetének alapmotívuma. A közeljövőben járunk, amikor David Jefferson Adams gyanús körülmények között történő megválasztásával minden idők legellenszenvesebb elnöke kerül a Fehér Házba. A tiltakozások ellenére a Legfelsőbb Bíróság is bizalmat szavaz az elnöknek, és továbbra sem lát indokot az elmozdítására. A helyzet rövidesen drámai fordulatot vesz egy Washingtonra dobott nukleáris bomba képében, ami elpusztítja a teljes kormányzatot és a vezérkar nagy részét.
Eddig még akár azt is mondhatjuk, hogy terrorfenyegetett világunkban a forgatókönyvírók tulajdonképpen nem rugaszkodtak el túlzottan a valóságtól, ám innentől a realitás feláldoztatik a stratégiai játékokhoz nélkülözhetetlen fordulatok oltárán. Az irányítás nélkül maradt nemzet hat részre szakad (New England Alliance, California Commonwealth, Great Plains Federation, Pacifica, The Confederacy, Republic of Texas), a tagállamok a tartományi kormányzók uralma alá kerülnek, majd - most kezd vadulni a dolog! - az Európai Unió békefenntartó csapatokat küldd a főváros térségébe, végül, hogy az örök rosszfiúk se maradjanak ki a jóból, a Szovjetunió (hát a tavárisok meg honnan kerültek elő?) is úgy dönt, hogy elérkezett az idő Alaszka elfoglalására. Az így kialakult érdekcsoportok küzdenek Amerika maradványain, ahol nem kisebb feladat vár ránk, mint ismét egységbe kovácsolni a nemzetet, megteremteni a békét, és kiűzni a betolakodókat.
A Panzer General öröksége
A játék a’90-es évek nagy klasszikusának nyomdokain halad, és ez nemcsak a körökre osztott játékmódban jelentkezik. Az alapok nagyon hasonlatosak, éppen ezért hamar átlátható az irányítás, de semmiképpen sem kiismerhető a játék. Ez alatt azt értem, hogy míg a kezdőket (a kézikönyv szűkszavúsága ellenére) a meglehetősen szerény tutorial részt letudva hamar magával ragadja a Shattered Union sodró lendülete (ami azért valljuk be, nem a körökre osztott műfaj sajátossága), a program minden csínjának-bínjának kitapasztalásához nem kevés belefektetett játékóra szükségeltetik. Ez különösen a hozzáértőbb, profi játékosok számára jó hír, hiszen ők sem tudják végigrágni magukat a programon egy fél délután alatt.
A térképszoba
A játék felét a térképszobában töltjük majd: innen irányíthatjuk a nagyobb hadmozdulatokat, dönthetünk a huszonöt régió valamelyikének meghódításáról (szerencsés esetben… úgyhogy talán pontosabb megtámadásról beszélni), illetve a védekezés irányvonalairól. Itt látjuk a már elfoglalt, tehát jövedelmet termelő területeket, és itt vehetünk új egységeket, illetve javíthatjuk a régieket. Amennyiben úgy döntünk, hogy ideje hadba indulnunk (harctéri képernyő), és ezt személyesen kívánjuk vezényelni - ugyanis lehetőség van az egész csatát a számítógépre bízni helyettünk, és csak a főparancsnoki teendőkkel foglalkozni - rengeteg egységfajtával tehetjük meg ezt. Besorolásuk tekintetében a klasszikus gyalogság, könnyű- és nehézpáncélos egységek és mérnökök mellett kérhetünk tüzérségi és légi támogatást, valamint rendelkezünk légelhárító egységekkel is.
Ezeken túl minden frakció egyedi járműveket és fegyvereket is kapott, ám ami ilyenkor a legfontosabb: az egységek kiegyensúlyozása mesteri, bármely oldalon szállunk is harcba, kellő gyakorlattal képesek lehetünk megfordítani egy-egy csata kimenetelét, és okos, átgondolt stratégiával - persze ismét csak a kellő tapasztalat, és némi stratégiai érzék birtokában - bátran szembeszállhatunk jelentős túlerővel is.
Ma már szintén kötelező elem az egységek tapasztalatszerzése: a harcedzett alakulatok zöldfülű társaiknál hatékonyabban és ütőképesebben szállnak harcba, így az ő védelmük kiemelt fontossággal bír. De nem csak az egységek viszik át pályáról pályára tulajdonságaikat; a környezet is magán viseli korábbi tevékenységeink nyomát, így ha valamit felrobbantottunk egy pályán, azt a későbbiekben is lerombolva találjuk. Szintén oda kell figyelnünk az üzemanyag mennyiségére, hiszen egy akármilyen tűzerővel rendelkező, de kiürült tankú harci egység könnyen az ellenség prédájává válhat, amíg a javításra és utántöltésre várakozik.
Fekete-fehér
A Black and White, a Fable, vagy akár a Jedi Academy is remekül példázza, milyen nagy divat lett mostanában a jó és a gonosz tulajdonságok különválasztása, illetve ezzel a kétféle játékstílus éles elkülönítése. A dolog a Shattered Unionban is kiemelt szereppel bír, hiszen politikai megítélésünk tetteink közvetlen következménye. A jelenkor mindent behálózó médiahálózatának köszönhetően minden egyes akciónk, döntésünk azonnal a nagyvilág tudomására jut a híradók kameráinak köszönhetően, így egy agresszív lépés, vagy túlzott erőszakhasználat azonnal negatív visszhangot kelt a közvéleményben, amiből több dolog is következik. A hódítások nyomán lerombolt városok számával arányosan csökken a tekintélyünk, ami hevesebb támadó reakciókat vált ki az ellenségből (ennek mondjuk fordítva kéne működnie, de sebaj), és veszítünk pozitív, képességeinkből (pl. nehezebben épülünk fel egy sérülésből, a lakosság nem áll mellénk „partizánkodni”, nem látunk majd olyan messze stb.). Ugyanakkor megnövekednek a „gonosz” lehetőségeink, például hozzáférünk pusztítóbb fegyverekhez. Kezdetben csak uránium töltényeknek örülhetünk (amik köztudottan nagyobbat sebeznek hagyományos társaiknál), később viszont őrült tábornokként leszünk elkönyvelve, és a fő fegyverünk immár nem az EMP bomba lesz, de a Pentagon egykori keményvonalasainak közreműködésével hozzáférhetünk a taktikai nukleáris csapásmérő fegyverekhez is.
Az ellenség
Minden egyes forduló 24 órának felel meg. A játékmenet viszonylag egyszerű, ugyanakkor (minő furcsaság ennél a stílusnál ezt leírni!) pergő ütemű, köszönhetően a látványos és fordulatos ütközeteknek, amiben nem kis része van a remekül megírt AI-nak is. Ez utóbbi főleg a védekezésben erős (kezdetben sokat tanulhatunk tőle), a támadásban már kevésbé jeleskedik, és néhány egyszerű trükkel is könnyen megetethetjük.
Multiplayer területén skirmish játékmódokat biztosít a program, ami határozottan élvezetes, feltéve, hogy nem valami különösen megfontolt partnerrel hoz minket össze a sors, aki minden lépésére másfél óra elmélkedéssel készül (mint az az emlékezetes fószer a Legyen Ön is Milliomosban, akitől még Vágó is szó szerint „tökön akarta szúrni magát”). Játszhatunk LAN-on és a neten keresztül is, korlátozott lehetőséggel rendelkezőknek pedig ott a Hot Seat mód, amivel egymás hátsója alól ránthatjuk ki a széket - magyarul egy gépen, felváltva lépegetve játszhatunk. De mint mondtam csak skirmish módban, és csak a taktikai térképen (szóval csak fanatikusoknak).
Megmaradt nevezetességek
Számos híres helyszín, nevezetes épület szerepel a játékban, mint a Szabadság-szobor, a Golden Gate híd, vagy a Hollywood felirat… sőt, nemcsak szerepel, de le is rombolható mindegyikük. Hogy ezt látványosan vihessük véghez, arról a játék korrekt grafikus motorja gondoskodik. Ez ugyan nem biztosít Rome-szintű látványvilágot (látszik hogy nem ez volt az elsődleges csapásirány a fejlesztés során), de azért a terep és az egységek modellezése a körökre osztott stratégiai játékok messze leglátványosabbikává teszi a Shattered Uniont. Még kevesebb jelentősége van a hangoknak és zenéknek, ennek ellenére egyik sem tartozik a bűn rossz kategóriába, mindkét területen átlagosan teljesít a játék.
Kis kitérő: engem még RTS-ekben is zavar a méretarány figyelmen kívül hagyása, ami itt halmozottan jelentkezik. Nem elég ugyanis, hogy egy nehézbombázó pont ugyanakkora - vagy esetenként kisebb -, mint egy dzsip vagy egy kommandós, itt ráadásul komplett hadosztályokat kell elképzelnünk egy-egy egység helyébe. Ettől egyfajta táblás társasjáték-hangulatot sugároz a játék, ami viszont nem feltétlenül baj, különösen ha valaki szereti őket.
Írta: Julius
A Második Polgárháború
Aki figyelemmel kísérte a legutóbbi amcsi elnökválasztás körüli botrányokat, esetleg látta a Farenheit 9/11 című filmet, annak nem is olyan utópisztikus a Shattered Union történetének alapmotívuma. A közeljövőben járunk, amikor David Jefferson Adams gyanús körülmények között történő megválasztásával minden idők legellenszenvesebb elnöke kerül a Fehér Házba. A tiltakozások ellenére a Legfelsőbb Bíróság is bizalmat szavaz az elnöknek, és továbbra sem lát indokot az elmozdítására. A helyzet rövidesen drámai fordulatot vesz egy Washingtonra dobott nukleáris bomba képében, ami elpusztítja a teljes kormányzatot és a vezérkar nagy részét.
Eddig még akár azt is mondhatjuk, hogy terrorfenyegetett világunkban a forgatókönyvírók tulajdonképpen nem rugaszkodtak el túlzottan a valóságtól, ám innentől a realitás feláldoztatik a stratégiai játékokhoz nélkülözhetetlen fordulatok oltárán. Az irányítás nélkül maradt nemzet hat részre szakad (New England Alliance, California Commonwealth, Great Plains Federation, Pacifica, The Confederacy, Republic of Texas), a tagállamok a tartományi kormányzók uralma alá kerülnek, majd - most kezd vadulni a dolog! - az Európai Unió békefenntartó csapatokat küldd a főváros térségébe, végül, hogy az örök rosszfiúk se maradjanak ki a jóból, a Szovjetunió (hát a tavárisok meg honnan kerültek elő?) is úgy dönt, hogy elérkezett az idő Alaszka elfoglalására. Az így kialakult érdekcsoportok küzdenek Amerika maradványain, ahol nem kisebb feladat vár ránk, mint ismét egységbe kovácsolni a nemzetet, megteremteni a békét, és kiűzni a betolakodókat.
A Panzer General öröksége
A játék a’90-es évek nagy klasszikusának nyomdokain halad, és ez nemcsak a körökre osztott játékmódban jelentkezik. Az alapok nagyon hasonlatosak, éppen ezért hamar átlátható az irányítás, de semmiképpen sem kiismerhető a játék. Ez alatt azt értem, hogy míg a kezdőket (a kézikönyv szűkszavúsága ellenére) a meglehetősen szerény tutorial részt letudva hamar magával ragadja a Shattered Union sodró lendülete (ami azért valljuk be, nem a körökre osztott műfaj sajátossága), a program minden csínjának-bínjának kitapasztalásához nem kevés belefektetett játékóra szükségeltetik. Ez különösen a hozzáértőbb, profi játékosok számára jó hír, hiszen ők sem tudják végigrágni magukat a programon egy fél délután alatt.
A térképszoba
A játék felét a térképszobában töltjük majd: innen irányíthatjuk a nagyobb hadmozdulatokat, dönthetünk a huszonöt régió valamelyikének meghódításáról (szerencsés esetben… úgyhogy talán pontosabb megtámadásról beszélni), illetve a védekezés irányvonalairól. Itt látjuk a már elfoglalt, tehát jövedelmet termelő területeket, és itt vehetünk új egységeket, illetve javíthatjuk a régieket. Amennyiben úgy döntünk, hogy ideje hadba indulnunk (harctéri képernyő), és ezt személyesen kívánjuk vezényelni - ugyanis lehetőség van az egész csatát a számítógépre bízni helyettünk, és csak a főparancsnoki teendőkkel foglalkozni - rengeteg egységfajtával tehetjük meg ezt. Besorolásuk tekintetében a klasszikus gyalogság, könnyű- és nehézpáncélos egységek és mérnökök mellett kérhetünk tüzérségi és légi támogatást, valamint rendelkezünk légelhárító egységekkel is.
Ezeken túl minden frakció egyedi járműveket és fegyvereket is kapott, ám ami ilyenkor a legfontosabb: az egységek kiegyensúlyozása mesteri, bármely oldalon szállunk is harcba, kellő gyakorlattal képesek lehetünk megfordítani egy-egy csata kimenetelét, és okos, átgondolt stratégiával - persze ismét csak a kellő tapasztalat, és némi stratégiai érzék birtokában - bátran szembeszállhatunk jelentős túlerővel is.
Ma már szintén kötelező elem az egységek tapasztalatszerzése: a harcedzett alakulatok zöldfülű társaiknál hatékonyabban és ütőképesebben szállnak harcba, így az ő védelmük kiemelt fontossággal bír. De nem csak az egységek viszik át pályáról pályára tulajdonságaikat; a környezet is magán viseli korábbi tevékenységeink nyomát, így ha valamit felrobbantottunk egy pályán, azt a későbbiekben is lerombolva találjuk. Szintén oda kell figyelnünk az üzemanyag mennyiségére, hiszen egy akármilyen tűzerővel rendelkező, de kiürült tankú harci egység könnyen az ellenség prédájává válhat, amíg a javításra és utántöltésre várakozik.
Fekete-fehér
A Black and White, a Fable, vagy akár a Jedi Academy is remekül példázza, milyen nagy divat lett mostanában a jó és a gonosz tulajdonságok különválasztása, illetve ezzel a kétféle játékstílus éles elkülönítése. A dolog a Shattered Unionban is kiemelt szereppel bír, hiszen politikai megítélésünk tetteink közvetlen következménye. A jelenkor mindent behálózó médiahálózatának köszönhetően minden egyes akciónk, döntésünk azonnal a nagyvilág tudomására jut a híradók kameráinak köszönhetően, így egy agresszív lépés, vagy túlzott erőszakhasználat azonnal negatív visszhangot kelt a közvéleményben, amiből több dolog is következik. A hódítások nyomán lerombolt városok számával arányosan csökken a tekintélyünk, ami hevesebb támadó reakciókat vált ki az ellenségből (ennek mondjuk fordítva kéne működnie, de sebaj), és veszítünk pozitív, képességeinkből (pl. nehezebben épülünk fel egy sérülésből, a lakosság nem áll mellénk „partizánkodni”, nem látunk majd olyan messze stb.). Ugyanakkor megnövekednek a „gonosz” lehetőségeink, például hozzáférünk pusztítóbb fegyverekhez. Kezdetben csak uránium töltényeknek örülhetünk (amik köztudottan nagyobbat sebeznek hagyományos társaiknál), később viszont őrült tábornokként leszünk elkönyvelve, és a fő fegyverünk immár nem az EMP bomba lesz, de a Pentagon egykori keményvonalasainak közreműködésével hozzáférhetünk a taktikai nukleáris csapásmérő fegyverekhez is.
Az ellenség
Minden egyes forduló 24 órának felel meg. A játékmenet viszonylag egyszerű, ugyanakkor (minő furcsaság ennél a stílusnál ezt leírni!) pergő ütemű, köszönhetően a látványos és fordulatos ütközeteknek, amiben nem kis része van a remekül megírt AI-nak is. Ez utóbbi főleg a védekezésben erős (kezdetben sokat tanulhatunk tőle), a támadásban már kevésbé jeleskedik, és néhány egyszerű trükkel is könnyen megetethetjük.
Multiplayer területén skirmish játékmódokat biztosít a program, ami határozottan élvezetes, feltéve, hogy nem valami különösen megfontolt partnerrel hoz minket össze a sors, aki minden lépésére másfél óra elmélkedéssel készül (mint az az emlékezetes fószer a Legyen Ön is Milliomosban, akitől még Vágó is szó szerint „tökön akarta szúrni magát”). Játszhatunk LAN-on és a neten keresztül is, korlátozott lehetőséggel rendelkezőknek pedig ott a Hot Seat mód, amivel egymás hátsója alól ránthatjuk ki a széket - magyarul egy gépen, felváltva lépegetve játszhatunk. De mint mondtam csak skirmish módban, és csak a taktikai térképen (szóval csak fanatikusoknak).
Megmaradt nevezetességek
Számos híres helyszín, nevezetes épület szerepel a játékban, mint a Szabadság-szobor, a Golden Gate híd, vagy a Hollywood felirat… sőt, nemcsak szerepel, de le is rombolható mindegyikük. Hogy ezt látványosan vihessük véghez, arról a játék korrekt grafikus motorja gondoskodik. Ez ugyan nem biztosít Rome-szintű látványvilágot (látszik hogy nem ez volt az elsődleges csapásirány a fejlesztés során), de azért a terep és az egységek modellezése a körökre osztott stratégiai játékok messze leglátványosabbikává teszi a Shattered Uniont. Még kevesebb jelentősége van a hangoknak és zenéknek, ennek ellenére egyik sem tartozik a bűn rossz kategóriába, mindkét területen átlagosan teljesít a játék.
Kis kitérő: engem még RTS-ekben is zavar a méretarány figyelmen kívül hagyása, ami itt halmozottan jelentkezik. Nem elég ugyanis, hogy egy nehézbombázó pont ugyanakkora - vagy esetenként kisebb -, mint egy dzsip vagy egy kommandós, itt ráadásul komplett hadosztályokat kell elképzelnünk egy-egy egység helyébe. Ettől egyfajta táblás társasjáték-hangulatot sugároz a játék, ami viszont nem feltétlenül baj, különösen ha valaki szereti őket.
Írta: Julius
