Adott egy maroknyi ember, egy erdős-bokros, cuki kis pulykákkal tarkított rengeteg, sok egérkattintás és egyetlen cél: túlélni. Legalább az első telet, aztán majd csak lesz valahogy – odáig viszont hosszú és rögös út vezet. Rettenetesen nagy újdonságokra persze nem kell számítani, csupán a szokásos problémákra: éhínség, megfagyás, természeti katasztrófák.
A Settlement Survival – a városépítős-túlélős zsánereknek megfelelően – alapvetően egy ártatlan köntösbe burkolt erőforrás-menedzsment játék. Ennélfogva pedig mindent matekozni kell: eleve összesen 40 emberrel (köztük csupán harmincegynehány felnőttel) indul a móka, ami ugye nem olyan sok, ha mindenhova kell a munkáskéz. Kezdetben – a Maslow-piramisnak megfelelően – elsődleges feladatuk derék polgáraink alapvető szükségleteinek biztosítása: lehetőleg ne haljanak étlen-szomjan, legyen hol aludniuk, télen pedig természetesen a fűtésről is gondoskodni kell. Ez elsőre ugye eléggé egyszerűen hangzik, de nem az, hiszen – mint említettem – meglehetősen kevesen vagyunk.
Szerencsére a nyersanyagokból – persze az indulásnál választott nehézségi fokozattól függően – akad azért több-kevesebb a véletlenszerűen generált pályákon. Ráadásul később már vannak kereskedelmi karavánok és külkereskedők, szóval üzletelni is tudunk, nem csupán építeni-gyártani. Arra azért ne nagyon számítsunk, hogy pusztán gyűjtögetésből-favágásból virágzó városunk keletkezik: szisztematikus és rendszerszemlélettel átitatott, tudatos út vezet a virágzó civilizáció felé – vagy éppen a kihalás irányába, ha mondjuk, megfagynak az őslakosok. Ironikus módon a közös latrinából is remek szárított trágya kerül ki fűtőanyagnak (nem vicc!), és persze ott a tűzifa is, amihez viszont már kell minimum egy vízimalom, ahhoz pedig vízpart… Szóval az ellátási láncokkal bőven van macera, főleg, hogy az imént felvázolt dolgok csupán az alapot képezik.
A Settlement Survival lényege a munkáskéz – és csak a boldog munkás fog gyermekkel megörvendeztetni minket. Ahogy azt a Költő énekelte: „mit akarsz a boldogságtól, miért hajszolod úgy?”. Ennek szellemében kiemelten kell, hogy ügyeljünk a megfelelő mosolyszintre, főleg, hogy a kolónia az öregedés és a különféle munkahelyi balesetek miatt is megfogyatkozhat. Amitől a lélek felvidul, az a vallás, a kocsma, a kultúra és a szórakoztatóipar, ebben mondjuk szintén nincs túl sok újdonság. Az egyes mosolyra fakasztó épületeknek általában hatóköre van, így a már megszokott sémák szerint illik például templomokkal megszórni a települést. Később bővül a továbbfejlesztett épületek áldásadó köre, így bontogathatunk is, értékes építőanyagot és munkásokat visszanyerve. Itt tényleg mindenki számít!
És fontos persze az is, hogy milyen technológiákkal rendelkezünk: ezt a kört a szintén jól ismert módon, XP gyűjtésével tudjuk bővíteni. Bőven vannak összefüggések, de ezeket előzékenyen meg is mutatja a játék, így szerencsére nehéz lyukra futni. Ezen a téren is érezni azért, hogy a fejlesztők inkább a könnyedebb szórakozás irányában mozogtak, nem pedig mondjuk, a Civilization 4 (ami egyébként az örök kedvencem) komplexitását kapjuk. De ezzel nincs is baj: korrektül összerakott, aranyos pulykákat is felvonultató játék a Settlement Survival, ami igazán meg tudja kedveltetni magát.
