Az eredeti Scribblenauts még 2009-ben jelent Nintendo DS-re, és a maga idejében egy kifejezetten zseniális ötvözete volt a logikai- és kalandjátékoknak, ahol a problémamegoldás teljes egészében a felhasználó fantáziáján és szóismeretén múlott, hiszen a ránk váró feladatok és akadályok megoldásához olyan eszközöket kellett használni, amik a saját fejünkből pattantak ki. Adott volt egy probléma – például felmászni egy épület tetejére –, nekünk pedig egy jegyzetfüzetbe kellett beírni a szavakat, amik segíthetnek megoldani a helyzetet: létra, helikopter, trambulin. A szót bepötyögve a választott tárgy megjelent a képernyőn, a Maxwell névre hallgató főhősünk pedig használni tudta: felmászott, felrepült vagy felugrott az épület tetejére.
A program nagyjából 22 000 szót és kifejezést ismert, és kellően ötletes kihívásokkal szolgált ahhoz, hogy a játékosok azonnal beleszeressenek, és jó pár folytatás készüljön hozzá. 2013-ban például kijött a Scribblenauts Unmasked: A DC Comics Adventure, amiben nemcsak szavak, de 2000-nél is több DC szuperhős és szuperbűnöző kapott helyet, és őket (illetve a képességeiket) használhattuk arra, hogy felülkerekedjünk az elénk gördülő akadályokon. A Scribblenauts-játékok ugyan nem voltak tökéletesek, de személy szerint hosszú és szórakoztató órákat töltöttem velük, így amikor Chocho megkérdezte, hogy van-e kedvem egy Scribblenauts Showdown teszthez, akkor szinte gondolkodás nélkül rávágtam, hogy igen.
RÁCSODÁLKOZÁS
Töredelmesen bevallom, hogy korábban még csak nem is hallottam erről a játékról, és meg kellett volna tennem magamnak azt a szívességet, hogy rákeresek a Google-ben, így nem a letöltés után derül ki, hogy már nyoma sincs a korábban megkedvelt jópofa játékmenetnek: a helyét egy partijáték vette át, ráadásul még csak nem is a jobbik fajtából. A fejlesztést már nem az eredeti ötletet megálmodó 5th Cell készítette, hanem a Shiver Entertainment, akik a rajzfilmszerű dizájnon kívül sok mindent nem tartottak meg az eredeti koncepcióból. Ugyan most is megvan a noteszünk, amiből lényegében bármi elővarázsolható, de ennek a játékmenetre már szinte semmi hatása nincs, csupán a programot alkotó minijátékok egy részénél lehet bevetni (pl. kiválaszthatjuk milyen teremtmény legyen a hátasunk), és a használata szimpla bohóckodás, aminek semmilyen hatása nincs a konkrét játékmenetre.
A Showdown amúgy egy minijáték-gyűjtemény, ahol választhatjuk a kissé unalmas gép elleni versengést, vagy leülhetünk ketten, hárman vagy négyen a képernyő előtt, hogy egymás ellen mérjük össze az erőnket, ami a társaságnak köszönhetően akár még szórakoztató is lehet. Sajnos a játék önmagában nem feltétlenül biztosítja ezt, ugyanis az elérhető nagyjából 25 minijáték mellőz mindenféle eredetiséget, ráadásul a színvonal is elég alacsony, hiszen sokszor olyan érzésem volt, mintha 30 éves Commodore 64 programok (versenyfutás akadályokkal, égből hulló tárgyak gyűjtögetése, kiszolgálás étteremben stb.) feljavított verzióival, vagy olyan mobiljátékok koppintásával lenne dolgom, mint például a szeretve gyűlölt Flappy Bird.
Az új Scribblenauts játszható kétfős minijáték maratonként a Versus módban, négyfős társasjátékként a Showdown! opciót elindítva, illetve adott a Sandbox lehetőség, ami egy lényegében értelmetlen mászkálós rész, ahol szintén bohóckodhatunk ketten, ha éppen ehhez lenne kedvünk – viszont véleményem szerint erre még tíz év alatt is meglehetősen kevés az esély.
MINEK?
A Scribblenauts Showdownnak a nevét és a vizuális stílusát leszámítva lényegében semmi köze nincs a rétegjátéknak számító, de mégis egyedi eredeti Scribblenautshoz, önmagában pedig csak egy béna partijáték, ami érdekes ötletek nélkül, fájóan egyszerű minijátékokkal igyekszik szórakoztatni a felhasználóit, meglehetősen kevés sikerrel. A játék nem rossz, lényegében működik, bugok nincsenek, de ugyanakkor hangulat sincs, és csak akkor szórakoztat, ha van kivel megosztani – emlékezetes élmények persze így sem várnak senkire.
Bennem nagyjából egyórányi játék után merült fel a kérdés, hogy a kiadó Warner Bros. Interactive Entertainmentnek vajon mi szüksége lehetett erre, aztán azon kezdtem töprengeni, vajon ki fog ezért fizetni 12 000 forintot? Aztán persze eszembe jutott, hogy én is gondolkodás nélkül mondtam igent a tesztelésre, szóval biztos lesznek, akik szintén vakon nyomnak majd rá a vétel gombra...
