A RunGunJumpGun már címében sem árul zsákbamacskát, ami tudom, furcsán hangozhat egy ilyen érdekes című játéknál. De valójában ez a név piszok jól leírja e programot. Mert a hangsúly három elemen van: futás, fegyver és ugrás. A futásra nem lehetünk befolyással, a fegyvert viszont mindenre használhatjuk: akadálytalanításra és ugrásra. Mert hát kinek kell jettpack, ha van egy minigununk?

Puskával szállni élvezet

A RunGunJumpGun (próbáljátok háromszor gyorsan kimondani egymás után) tulajdonképpen egy ügyességi platformer, de a Super Marióhoz képest sokkal idegőrlőbb. Hősünk, a tökös űrbaka és roncsvadász folyamatosan szalad. Ez ellen nem tudunk mit tenni, mert hát szaladnia kell, különben beéri a képernyő széle és máris teleportál vissza a pálya elejére.

Szóval szalad, de olykor biza akadályok elé kerül. Úgymint fal, tüskék, körfűrész, energiafalak, lézersugárral lövöldöző idegenek, légvédelmi ütegek stb. Szóval ilyen halálos cuccok. Ha ezekhez hozzáér, akkor sajnos kiderül, hogy a tökös űrbaka valójában hímes tojás, és máris teleportál vissza a pálya elejére. De szerencsére az akadályok egy része szétlőhető a minigunnal, a maradéka fölött pedig átrepülhetünk. Szintén a minigunnal. Ugyanis fegyverünk háti rakétaként is üzemel, vagyis ha lefelé lövünk, akkor hősünk felfelé száll. Ha nem lövünk, akkor meg zuhan.

Ez adja a játék ügyeskedési részét. Hősünket meg kell próbálni a levegőben tartani, hogy elkerülje a földön és a mennyezeten is fellelhető halálos akadályokat, közben pedig persze be kell gyűjteni a pontokat érő gyémántokat. Miközben a képernyő sebesen száguld. Na, ez az idegőrlő része. Nincs idő gondolkodni, precízek sem lehetünk, a sikereink a megérzéseinken és a reflexeinken múlnak.

Epilepsziásoknak nem való

A játék tehát idegőrlő, de legalább bővelkedik kihívásban és stílszerű grafikával lett tálalva. A RunGunJumpGun oldalnézetes platformer, mint Super Mario, viszont a grafika leginkább a játéktermi gépek grafikáját idézi meg azokból a boldog ’80-as, ’90-es évekből. Pixelgrafika, sok-sok villódzással, szóval az epilepsziások nagy ívben kerüljék.

A hangra ugyanez jellemző, a készítők mindent megtettek, hogy megidézzék eme régi korokat. Szinte érezhető a midi lüktetése, a szintetizátor búgása.

Az irányítás is roppant egyszerű, tulajdonképpen két gombbal boldogulhat az ember. A bal shifttel lefelé lő a minigun, a jobbal előre. Ennyi. Nem egy nagy „was ist das”, de higgyétek el, ez a két gomb is bőven elég kihívást tud biztosítani. Azért a gomb beragadás jelzőt kapcsoljátok ki a Windowsban, mert nincs annál frusztrálóbb, mint amikor hősünk megfejeli a körfűrészt, mert előugrik az operációs rendszer aggódó üzenete.

Verdikt

A RunGunJumpGunt azoknak ajánlanám elsősorban, akiknek sok türelmük van és szeretik a kihívásokat. Ez a játék ugyanis nem egyszerű, ugyanakkor roppant szórakoztató tud lenni. De tényleg türelem kell hozzá, illetve sok gyakorlás. Ha ez a kettő megvan, a minigunnal szinte átrepülhetünk a pályákon, bezsebelve minden gyémántot, ezzel felfelé lépkedve az online ranglistán, mindezt 120 szinten át. Ha hiányzik, nos, akkor csak a gépet kíméljétek.