Az emlékezetkiesés talán már kissé elcsépelt klisének hangzik, a 2012 óta hódító Rune Factory-sorozat mégis ezt választotta legújabb felvonásának felütéséül. A Rune Factory 5-ben egy rejtélyes kalandort – fiút vagy lányt – alakítunk, aki a történet szerint utazása közben eszméletét veszti, melyből egy segélykiáltás téríti magához. Az ismeretlen környezet ellenére szinte ösztönszerűen indul a bajbajutott hangjának irányába, az erdő fái között szlalomozva, maradék erejéből pedig az utolsó pillanatban sikerül visszavernie egy fiatal leányzóra támadó szörnyet – mielőtt a kimerültségtől újra összeesne. Felébredve hősünk egy puha ágyban fekve, vadonatúj ruhákba öltöztetve találja magát, mint kiderül, Rigbarth városában. A helyiek roppant hálásak hőstettéért, és miután kiderül, hogy nevén kívül semmire sem emlékszik, szállást és munkát ajánlanak neki a helyi rendfenntartó szerv, a SEED soraiban. Új munkakörünkben eleinte az idilli városka és lakói apró-cseprő problémáinak megoldása jelenti a legnagyobb problémát, azonban idővel az egész világot fenyegető eseményekkel is szembe kell néznünk.
Ki vagyok én?
A Rune Factry 5 látvány tekintetében egész korrektül mutat, főleg a sorozat korábbi felvonásaihoz képest. A rajzolt részek és átvezetők egyenesen gyönyörűek, a karakterek kidolgozottsága egész jó, és ugyan a játékmenet már kevésbé lélegzetelállító, és sok helyen a textúrák is gyengécskék, az összkép mindezek ellenére teljesen elfogadható. Teljesítmény terén már kicsit döcögősebb a történet, ugyanis időről időre hajlamos beszaggatni a játék.
A felvázolt helyzetben tehát Rigbarth kvázi polgárőrségének tagjaként tevékenykedünk, remélve, hogy szép lassan visszatérnek emlékeink. A játék igyekszik mindent érthetően elmagyarázni, bár az első részében ránk zúduló információ kicsit soknak érződik. Az útmutatók érthetőségével tehát nincs gond, viszont az adagolásával már annál inkább, ugyanis több alkalommal is azon kaphatjuk magunkat, hogy ide-oda rohangálva próbáljuk megfejteni, hogy akkor most mégis hogyan és hova tovább. Azt mondjuk, csöppet túlzásnak tartottam, mikor a játék elején szó szerint be kellett járni az egész várost, hogy személyesen mutatkozzak be az összes fontosabb NPC-nek. Személy szerint ezt inkább letudtam volna pár kedves üdvözlőlappal.
Egyik kezemben kapa, másikban kard
A Rune Factory 5-ben alapvetően egy hagyományos szerepjátékhoz hasonlóan szörnyekre vadászhatunk – akár átmeneti társként foglyul is ejtve őket –, ládákat nyitogatva kincsekkel tömhetjük meg a zsebünket, új képességeket tanulhatunk, és még méretesebb főellenfelekkel is összecsaphatunk. Erőnket rúnákkal fokozhatjuk és különböző fegyvertípusok közül válogathatunk, valamint gyakorlatilag a lélegzésen kívül szinte minden mozdulatunkkal, még futással és alvással is növelhetjük képességeink szintjét. Ez persze csak a játék egyik arca, ugyanis RPG oldala mellett egyben egy komplett farmszimulátor is, annak minden megszokott elemével. Kedvünk szerint kapálhatunk, ültethetünk és locsolhatunk növényeket, eladhatjuk termésünket, darabokra vághatunk tönköket vagy sziklákat a nyersanyagért, és akár tovább eszközöket is kovácsolhatunk. Ha ez nem lenne elég, még egy hatalmas sárkány hátán is fenntarthatunk egy kis privát veteményest. Az összecsapások közben tehát nagy eséllyel olyan dolgokon fogunk töprengeni, hogy ma már vajon meglocsoltuk-e a retkeket és epreket.
A műfajból adódóan természetesen más megszokott lehetőségek is visszaköszönnek, mint például a bútorkészítés és a háziállatok tartása, de akár a potenciális férj-/feleség-jelöltekkel is elmélyíthetjük kapcsolatunkat. Emellett küldetések teljesítésével SEED pontokat gyűjthetünk, melyeket nemcsak fejlesztésekre költhetünk, hanem akár különböző fesztiválok megrendezésére is. Románcban, földtúrásban, gyűjtögetésben és kardlengetésben sem szenvedünk hiányt a mindennapokban.
A Rune Factory 5 összességében egy aranyos kis farmszimulátor-RPG, ami biztosan megtalálja a maga szűk közönségét. Alapvetően korrekt alkotás, azonban valószínűleg nem sok embert fog hosszútávon lekötni, különösen hamar monotonná váló és kihívásokat nélkülöző harcrendszerével, és esetenként kissé túlbonyolított mechanikáival. Ellenben, ha valaki pont egy ilyen elegyre vágyik, annak megérhet egy próbát.
