A Deep Fried Enterprises boszorkánykonyhájában elkészült ROOT alapjában véve nem bonyolult játék. Nem fogunk fejtörőket megoldani benne, egyszerűen csak meg kell találni a labirintusszerű pályákon a kijáratot, illetve adott esetben az ahhoz tartozó kulcskártyát vagy hozzáférési engedélyt. Szóval leginkább az olyan ősi FPS-ekre hajaz, mint a Doom és a Quake, annyi különbséggel, hogy itt jóval kevesebb ellenfelet kell legyilkolni.
Tron újratöltve
A ROOT egy virtuális valóságban játszódik, tulajdonképpen olyan, mintha a Tron című filmbe léptünk volna át, csak itt nincs fénymotor. Helyette vannak biztonsági programok. Ezek a játék elején lassan cammognak, és a mesterséges intelligenciájuk egy döglött hintalóéval vetekszik. Na, de ahogy haladunk, úgy jelennek meg a veszélyesebb programok, úgymint villámokat szóró pók, agresszív poroltó vagy éppen a nindzsabigyula (szakterminológia, jelentése: bazi nagy figura, ami két suhintással levág).
Ráadásként az ellenség a gyenge felfogóképességét remekül kompenzálja kiváló hallásával és még jobb látásával. Igen távolról kiszúr, s ha elsütjük a fegyverünket, biza a környék összes programja ott terem. És ezek a mocskok hajszálpontosan céloznak. Ráadásul a felszerelésük is egyre jobb: a pisztolyt hamar leváltja a shotgun és a pajzs, ami elég egészségtelen ránk nézve.
Mindez nem elég? No, akkor még egy kis adalék: mi sajnos nem vagyunk golyóállóak. Már akkor is gyorsan programkódba harapunk, ha csak pisztollyal lőnek ránk. Ellenben az ellenfelek minél rondábbak, annál strapabíróbbak, akár testre, akár fejre célzunk – bár utóbbi esetben például a shotit segítségül hívva egy lövéssel végezhetünk egy alap katonával, ám sajnos a magasabb szintű ellenfeleknél már ez sem opció. A pályákon pedig nincs mentés, sem életcsomag, sem visszatöltődő életcsík.
Lopakodás vagy rombolás?
Mint írtam, a legtöbb időt az ajtók és erőterek kiiktatásához szükséges kulcskártyák és hozzáférési engedélyek keresésével fogjuk elütni. Problémát az okozhat, hogy ezeket rendre őrzi valami. Szerencsés esetben egy nekünk háttal álló baka, szerencsétlen helyzetben valami olyasmi, amivel nem szívesen futnánk össze a sötét utcán.
Öröm az ürömben, hogy lehetőségünk van eldönteni, hogyan szerezzük meg a megszerezni valót. Egyrészt mehetünk a Rambo-módszerrel, azaz minden ellenséges programot lelövünk – ezzel véglegesen kiesnek a játékból, viszont drasztikusan megnő annak az esélye is, hogy minket vonnak ki a forgalomból.
A másik megoldás a lopakodás. Erre rengeteg lehetőséget biztosít a program. A bútorokon mi átlátunk, ami nagyban megkönnyíti a dolgunkat, emellett a pályák telis-tele vannak szellőzőjáratokkal, kerülőutakkal, beugrókkal. Ugyanakkor csak nagyon lassan közlekedhetünk, mert ha futni kezdünk, máris ránk zúdul a baj.
A lopakodásban nagy segítségünkre lehet a bunkósbot. Ha ezzel tarkón (de csakis tarkón!) vágunk egy programot, az egy rövid időre összeesik. Ez nem is nehéz feladat, mert ha sikerül a hátukba kerülni, akkor csak a zajra reagálnak, semmi másra. Még akkor sem vesznek észre, ha nekik megyünk.
End of line
A ROOT tehát egy kellemesen egyszerű felépítésű program, ami megidéz egy klasszikus filmet és megannyi régi FPS-t, emellett egyaránt szórakoztató lehet a lopakodás és a lövöldözés szerelmeseinek. Ugyanakkor kicsit kiegyensúlyozatlan. Néha már-már idegesítően nehéz, máskor a gyenge MI miatt nevetségesen egyszerű. Viszont még így is igaz az, hogy ha kihívásra vágysz, akkor ez a te játékod.
