Az Úr 3600. évében járunk, mikor is az emberi faj a kihalást épphogy elkerülvén úgy dönt, hogy mindenféle gyilkolóeszközt elhajítva a békét választja a háború helyett. Ennek a békés és nyugodt életformának az egyik legfontosabb pontja az "Enenbe való visszavonulás" (innen a cím), ami egyfajta El Caminóként fogható fel. A főhősnőnk (akinek se neve, se semmije) feletti irányítást egy szigetre való megérkezése után vehetjük át, és a célunk egyértelmű: túl kell élni. Meg eljutni Enenbe.
Fedezd fel Forestet!
Az első dolog, ami megragadja az ember tekintetét, az a látványvilág. Nem világverő, de pár percig teljes értékű Crysis-flashem volt, ami önmagában egy igen erős dicséret. A második feltűnő képi megoldás a természet lágy ölének és a futurisztikus kis kamráknak az egyvelege alkotta tökéletes harmónia. Nem semmi első benyomás, de senki se aggódjon, innen csak lefelé tartunk. Korábban említettem, hogy nagyjából mi a célunk, de hogy ez mit jelent, azt ne kérdezzétek. Az Enenbe való eljutás lehet akár egy szellemi megvilágosodás, vagy a hazajutás is. Ennek ellenére, amit véghez kell vinnünk a játékban az… nos, a meditálás. A koncepció érdekes, de a megvalósítás unalmas, érdektelen és erőltetett. Egy nagyon fura vízió, amit Kodzsima Hideo két délutáni szunyókálás között szokott megszülni. A kis dzsungelszigeten – ami az első területünk – három romnál elhelyezett meditációs kamrát kell megtalálnunk, majd nyilván meditálni is azokban. Ezután mehetünk tovább egy havas, illetve a Valley of Giants névre keresztelt területre, ahol lényegében ugyanez vár ránk, miközben ötpercenként kell valamit innia/ennie a karakterednek, illetve egyéb, kisebb meditációs pontnál is kell meditálnod, mert ha lemegy a "spirit", akkor bizony a karakter meghal – ne kérdezzétek, én sem értem.
Az egyetlen dolog, ami menti a dögunalomtól az élményt, az a nyugalom és békesség, ami árad szinte minden pixelből. A zene, ami a háttérben csordogál, tényleg nagyon kellemes és meditatív állapotba tud helyezni. A meditációs pontokon a játék ösztökél arra, hogy végezz légzésgyakorlatokat a főhősnővel együtt, és a dzsungel neszeivel, a kellemes zenével ez tényleg képes elérni a várt hatást. Mondjuk, ha meditálni akarsz, akkor azt miért pont egy játékban tennéd? Nincsenek ellenfelek, csak te, a faágaid, a köveid, és a nyolc másik gyűjthető dolog, amiből craftolhatsz ezt meg azt, de az újdonság varázsa másodpercek alatt elszáll.
Nincs benne elég kraft
Sajnos az Enenben craftolható tárgyak nagyobb része a túlélőjátékok ezerszer látott sablonjait követi. Lehet egész szép kis házikókat fabrikálni, de tudjuk, hogy az emberek nagyon nagy százaléka soha hozzá nem fog nyúlni komolyabban ezekhez az opciókhoz. Emellé pedig van kis kunyhó, tábortűz, kemence, dárda… szóval képzeld ide a The Forestben létrehozható dolgok felét, és nagyjából megkapod azt, ami rendelkezésedre áll. Szépen lassan tudsz kioldani újabb craftolható dolgokat, azáltal, hogy aranyozott aurával rendelkező kamráknál meditálsz (ezek a sztorihoz kapcsolódnak), ami által valamiért hozzáférsz többféle alkotási lehetőséghez. Az meg, hogy botok és kövek kivételével kb. az agyag és egyfajta (zöld) drágakő gyűjtögetése teszi ki az időd nagyját, az szerintem ténylegesen banális. Annyival fűszerezték meg a szitut, hogy némelyik felvehető cuccot nem tudod ám megszerezni csak úgy, kézzel, hanem csak akkor, ha átváltasz a kvantumbizgentyűdre, ami szépen elemeire bontja/töri neked az adott dolgot. Ugyanez az állatokra is igaz. Ahhoz, hogy megszerezd egy állat húsát, a következőt kell tenned: egy tárcsában kiválasztod a fegyvered -> a karaktered átvált rá -> ultragagyi animációk kíséretében valahogy lebököd a leguánt/nyuszit/kígyót/pulykát -> kiválasztod a tárcsában a kvantumhegedűt -> szépen lassan átvált rá -> lebontod az állatot húsra és bőrre -> átváltasz kézre (ismét a tárcsában) -> profit. Feleslegesen túlbonyolított az egész.
Az animációk amúgy is problémásak, főleg mivel ötpercenként végig kell nézned egy 15 másodperces ivási animációt, ami már másodjára sikoltozást váltott ki hangszálaimból. És akkor még pár égbekiáltó probléma: a tutorial-üzenetek imádnak beragadni a képernyő közepére. Ez a fétisük, ezért élnek, de a visszatöltés általában segít. Csak és kizárólag este hét óra után feküdhetsz le aludni. A tutorial szakasz befejezése után az egyik feladatod az, hogy feküdj le aludni, ugye a már említett este hétkor. Igen ám, de mindezt dél körül adta a játék, és mivel nem nagyon tudtam mit csinálni, nézelődtem és vártam egy jó 40 percet in-game, miközben konkrétan minden létező dolgot lecraftoltam... volt már egy csomó kajám, tele volt az inventory is, de az idő mégis ólomlábakon járt.
Dzsungelturha
Én nagyon akartam kedvelni ezt a játékot. És mindezek ellenére volt is, amikor kedveltem: mikor épp nem untam halálra magam. Az első 20-25 perc kifejezetten jól esett, majd egy-egy meditációs szekvencia során is "jól lettem", illetve jó ránézni, mégis valahogy negatív szájízzel álltam fel előle. Ezt pedig egy szóval tudnám megmagyarázni: üresség. A játék úgy ahogy van, üres. Nincs mit csinálni benne, amit meg lehet, az nem elég, hisz konkrétan pár perc alatt le is tudható. MINDENT lecraftolva, kicsit építkezve kimaxolhatod az Enen adta lehetőségeket, a történettel együtt olyan 6-7 óra alatt. És már a második órában érezni fogod, hogy ez így nem megy. Azon szerencsések, akiket viszont ténylegesen elkap (mert ott a potenciál benne, látom, érzem!), azok nagyon bele fognak merülni. De ők sem tovább, mint 4-5 óra, ezt biztosra veszem. Kissé szomorúvá tesz a tény, hogy egy objektívan középszerű indie túlélőjáték, még szubjektíven sem nevezhető többnek, mint egy alsó-középkategóriás meditációs cukorka, aminek a díszes csomagolása ellenére pár perc után már el is megy minden íze.
