Resident Evil 4: Ultimate HD Edition teszt

Szemfényvesztés

Mivel egy újrakiadásról beszélünk, fel is rúgom a sztenderd (történet/játékélmény/külsőségek) tesztírás menetét, és kezdem azzal, hogy mit is takar a HD. Nos, a grafikát szemügyre véve bizony meg is van az első ellentmondás, mert az ugyan tagadhatatlan, hogy az alap GameCube-os vagy PlayStation 2-es változathoz képest szebb látvány várja a játékosokat, ugyanakkor ez még így is édeskevés, sőt túlzás nélkül állíthatom: a játék ronda. A textúrák -- bár valamelyest élesebbek, ez tény -- továbbra is elnagyoltak és csúnyák, a távolabbi pályarészeken látszik, hogy pusztán jól elhelyezett papírmasé háttérelemek (főleg a fák esetében), a különböző felületek pedig egytől egyig matt hatásúak, amitől zavaróan steril és homogén lesz az egész látvány. Ezen hibákat ugyan próbálták ellensúlyozni némi szemcsés szűrővel, de ha valami nem szép, azon bizony a smink sem segít. Fizikai modellezést szintén nem eszközöltek a készítők (még a mára kötelezőnek számító rag-doll effektust sem), pedig az sokat dobott volna az élményen, ahogy a dinamikus árnyékolás is, melynek hiánya tovább növeli a statikusságot.  

A karakterek sem festenek túl jól, főleg ami az animációkat és a mimikát illeti, Leon például minden egyes alkalommal ugyanazon mozdulatsorral veszi fel a telefont, ami sokadszorra már elég megmosolyogtató. Viszont, ahogy a mondás is tartja, minden rosszban van valami jó, így a részecskeeffektek (főleg az eső) egész jól festenek, az ellenfelek kidolgozására sem lehet panasz (bár sok az ismétlődő modell), és a szürkés-barnás színhasználat, valamint a jól kezelt motion blur sokat hozzátesz az amúgy is remek atmoszférához. Az apró részletekre -- úgymint a varjak, vízben úszkáló férgek stb. -- is odafigyeltek a fejlesztők, ezért mindenképp jár a piros pont. Az első PC-s kiadás agyontömörített, dobozhangú átvezetői után itt már normális minőségű videókat kapunk, viszont sokszor tapasztaltam, hogy a hang és a kép nincs szinkronban, a némán tátogó karakterek látványa pedig eléggé kiábrándító tud lenni. Gépigény terén viszont minden rendben, a lassan hat éves konfigomon simán tartotta a játék a stabil 60 fps-t; párszor ugyan elég rendesen leesett a framerate, de csak ritkán ment a játszhatóság rovására.

Szó mi szó, technológiailag a Resident Evil 4 továbbra is vagy tíz éves lemaradásban van, pedig láthattunk már rá példát, hogy is kell ezt jól csinálni, elég csak a nemrégiben megjelent Assassin’s Creed Liberation HD, vagy a Serious Sam új motorral hajtott első és második részét alapul venni. Sőt, nem is kell ilyen messzire menni, hisz „házon” belül is ott a Revelations alcímű mellékág, mely remekül festett személyi számítógépen. Az audiorész viszont szinte tökéletes, a fegyverek remekül szólnak, a szinkron is rendben van, a zene pedig dinamikusan változik az események alakulásának függvényében, hol gyors és feszültségteremtő, hol lassú, melankolikus és csak halkan szól a háttérben. Egyedül Ashley sipítozása volt zavaró számomra egy idő után, valamint az ellenfelek félmondatai is sokszor ismétlődnek ugyanazon szinkronhanggal. De ez legyen a legkevesebb.   

További sarkalatos pont az irányítás, mert a 2007-es verzió bizony szörnyű volt e téren, még az egérhasználathoz is ilyen-olyan, rajongók által készített emulátorok szükségeltettek. Nos, ez a szegmens szerencsére teljesen rendben van, a gombkiosztás tökéletes, az egérrel való célzás pedig kiváló, bár én kissé lassúnak éreztem még maximumra tekert érzékenység mellett is. Továbbá szokni kell, hogy nem lehet oldalazni, az A és D gombokkal a karakter (ezáltal a kamera) fordul, és mivel ez nincs összehangolva az egérrel való nézelődéssel, bizony lesz pár frusztráló helyzet, de csak míg meg nem szokja az ember, hogy ez itt így működik. A legfontosabb (vagyis a játszhatóság) tehát megvalósult, így végre azok is élvezhetik a játékot, akiket (köztük engem is) annak idején elriasztott a portolás igénytelensége. Igazodva a mai trendekhez kapunk achievementeket is (bár összesen egy tucat van csupán), így a maximalisták is megtalálják a számításaikat. Az újrajátszási faktort nagyban növeli a New Game+ lehetősége (végtelen rakétavetővel megfejelve), valamint a befejezés után kapunk egy plusz kampányt is Ada Wonggal a főszerepben, ami elsőre jól hangzik, de mivel már meglévő pályákat játszhatunk újra az ő szemszögéből, valószínűleg csak a rajongók fognak vele szórakozni. Még egy apróság: a játékban nincs kilépés opció, tehát az Alt+F4 kombinációt kell használni, ha már nem szeretnénk játszani. Végül is így gyorsabb nemde? A kérdésre, miszerint megéri-e beszerezni a programot, a válasz egyértelmű igen. Most pedig lássuk, mi rejtőzik a felszín alatt!

Spanyol vendégszeretet

Raccoon City a földdel egyenlő, az Umbrella Corporation csődbe ment, az egykori rendőr, Leon S. Kennedy pedig heroikus viselkedésének köszönhetően az elnök egyik legfontosabb ügynöke lett. Adja hát magát, hogy mikor az államfő egyetlen lánya, Ashley Graham emberrablás áldozatává válik, ki lesz az a személy, aki a megmentésére siet. Abban logikát keresni, hogy egy ilyen kényes ügyben pusztán egyetlen emberre hárul a feladat, nem érdemes és felesleges is, mert a banális alapkoncepció mögött egy remek sztori bújik meg, amit öröm lesz felgöngyölíteni.  

A nyomok egy El Pueblo nevű spanyol falucskába vezetnek minket, ahol rövid idő alatt megtapasztalhatjuk, hogyan bánnak a helyiek a turistákkal. (Elárulom: senki sem lehetne „Év embere” jelölt.) Zombihad és T-vírus ezúttal nem lesz, viszont ősi, agresszív parazita (amit az írások Las Plagas néven említenek) igen, unatkozni garantáltan nem fogunk. Ezek az élősködők a gazdatestben szépen növekedni kezdenek, módosítják a tudatot, és fizikai mutációval járnak, így csápokból és bizarr ellenfelekből most sem lesz hiány, a különbség annyi, hogy ezúttal nem az agyunkra pályáznak a delikvensek. Hamar kiderül továbbá, hogy ki az úr a házban: Osmund Saddler névre hallgat, a Los Illuminados nevű szekta vezetője, aki vírusvakcinák által toboroz sereget a falusiakból, és feltett célja, hogy világuralomra törjön, természetesen az Egyesült Államokkal kezdve a sort. Sablonos? Talán, de ahogy már említettem, a dolog ennél sokkal árnyaltabb és szerteágazóbb, rengeteg karaktert és fordulatot vonultat fel a Resident Evil 4, a dolog pikantériája pedig, hogy a mozaik legtöbb darabja nincs az orrunk előtt, a háttér-információk, előzmények zömét itt-ott fellelhető feljegyzésből, naplórészletekből tudhatjuk meg, a felfedezés tehát erősen javallott.

A kaland során természetesen nem leszünk egyedül, rádión például sokáig tartjuk a kapcsolatot társunkkal, egy Ingrid Hunnigan nevű hölgyeménnyel, akivel Leon még flörtöl is, feszültséget oldandó. Az egyik helyi kutató, Luis Sera is hamar feltűnik a színen, hogy elmagyarázza, mi a fene folyik itt, és tűzerejével is besegít egyszer. Ada Wong sem marad ki a buliból -- van, hogy kihúz minket a csávából, van, hogy keresztbe tesz nekünk, igazi ambivalens figura. Mivel a fő cél Ashley megmentése -- ami relatíve hamar meg is valósul --, időnk nagy részét az ő társaságában fogjuk tölteni, feladatunk megvédeni, ami nem lesz mindig egyszerű. A két protagonista viszonya egy kihagyott ziccer a fejlesztők részéről, mert bár az átvezetők alatt működik a kettejük közti kémia, mihelyst visszakapjuk az irányítást, szinte egy szót sem szólnak egymáshoz, ez pedig nem túl természetes viselkedés. (A leány egyedül akkor nevez perverznek minket, ha megpróbálunk a szoknyája alá kukucskálni, ez mondjuk zseniális, ha engem kérdeztek!) Az opponenseket tekintve is viszonylag sok karaktert kapunk; Saddler nem egy, a vírus által hihetetlenül erőssé vált alattvalóval rendelkezik, úgymint a kisfőnökként funkcionáló Bitores Mendez, Osmund egyik őse, a törpe Ramon Salazar, valamint az egykori jófiú, Jack Krauser. Említés szintjén feltűnik még Albert Wesker, aki mindenki fölött áll, és hátulról irányítja a szálakat.

Ami a helyszíneket illeti, azok három főbb területre oszthatók: van a kezdőfalu, valamint annak közvetlen környéke, majd Salazar óriási, csapdákkal és útvesztőkkel teli kastélya, végül egy sziget, ahol a kutatások és kísérletek folytak. El Pueblo a szokásos vidéki látványt tárja elénk, parasztházak, ólak, templomok várnak ránk minden mennyiségben, pár erdei ösvénnyel fűszerezve, mindez őszi kontextusban, hogy megalapozódjon a hangulat. Monotonná szerencsére nem válik a terület, temető, láp, valamint egy nagyobb tó is vár ránk (a helyi Lock Ness-i szörnnyel természetesen), ami feldobja az egészet. A kastély ellenben már nagyobb változatossággal bír: külső és belső terek, szűk folyosók, tágas termek, csatornarendszer, bánya, sőt az ásatásokat is felfedezhetjük. Ez a territórium teszi ki a játéktér cirka felét, így szükség is volt a változatosságra. A sziget már inkább az indusztriális dizájn felé mozdul el, megspékelve némi sci-fi-vel, hisz a labor termei, berendezései elég futurisztikus hatást keltenek. (Az egyik folyosó például erősen reflektál az első Kaptár film ominózus jelenetére, mikor a lézernyalábok vagdalt húst csinálnak az egyik szereplőből.)

Az ellenfelek sokszínűsége példaértékű, a kezdeti parasztlázadás után gyilokra kelünk hegyi trollokkal, fegyveres szektatagokkal, óriási rovarokkal (melyek sorait a fair play jegyében láthatatlan egyedek is erősítik), regenerálódó förmedvényekkel (újabb játékosoknak ez a Dead Space-ből lehet ismerős), Farkas alteregóival, és persze kifejlett plágákból sem lesz hiány, ha már egyszer az egész mizéria okozói. A bossok groteszk, undorító és egyben félelmetes külsőt kaptak, már egyáltalán nem emlékeztetnek egykori emberi önmagukra (nagy részük értelemszerűen a fentebb említett antagonisták közül kerül ki), kellő kihívást nyújtanak, öröm hidegre tenni őket. Na de hogy is történik ez pontosan? Máris mondom!

Ezt éld túl!

Játékmenet terén a Resident Evil 4 vízválasztó a sorozatban, hisz az eddigi hagyományokkal szakítva már TPS nézetből történik a túlélés, és a borzongást is feláldozták az akció oltárán. Ettől persze még megmaradt pár horrorelem a játékban, mint például az elég depresszív hangulat, a boss-harcok előtti hosszú, feszültséggel teli expozíció, és egyes helyszínek is képesek a frászt hozni az emberre. Ettől eltekintve viszont ez már egy akcióorientált játék, ahol előbb lövünk, aztán kérdezünk, majd megint lövünk. Ezt kiszolgálandó szép kis arzenál áll a rendelkezésünkre, sőt, a megszerezhető flinták zöme fejleszthető, és különféle kiegészítőket is ráaggathatunk szeretett mordályainkra. Ha nagyon be akarom kategorizálni a szerszámokat, akkor a maroklőfegyver (kis és nagy kaliber), géppisztoly, gépkarabély, sörétes puska csoportokat lehet megkülönböztetni, ezeken belül fogunk egyre jobbakat kapni (bocsánat: zsíros összegért megvásárolni) a játék során, melyeknek egyes tulajdonságai (sebzés, tárméret, pontosság) több lépcsőben fejleszthetők, és rakhatunk rájuk például teleszkópot vagy támasztékot. A lőfegyverek mellett vannak különféle gránátok, valamint egy vállról indítható rakéta is repertoárunk része lehet (persze csak ha megfizetjük), amit érdemes a combosabb ellenfelekre tartogatni.

Felmerülhet a kérdés, hogy mégis hol a fenébe fér el ennyi cucc? Természetesen bőröndbe, ami ugyan vizuálisan nincs jelen, de egy gombnyomással elővarázsolható. Ebben tárolhatjuk egyébként a fegyverek mellett a különféle gyógynövényeket (melyeket kombinálva ilyen-olyan főzetet kapunk), és túlélőhorror lévén a töltény is külön rekeszt foglal, mert így hamarabb fogy el a hely. Szűkölködni mondjuk nem nagyon kell (maximum anyagilag), mert ügyesen helyezve a dolgokat mindig marad elég hasznosítható tér, plusz időről időre vásárolhatunk nagyobb poggyászt is. Apropó vásárlás! Viszonylag hamar feltűnik a játékban egy titokzatos árus, aki cukrosbácsi módjára feltárja előttünk ballonkabátját, és mehet a biznisz. Az adás-vétel mellett itt végezhetjük el a fejlesztéseket is, szóval gyakran látott vendég lesz az illető. Aranyat az eladáson túl szerezhetünk elhullott ellenfelektől, széttörhető ládákból/hordókból, különféle bútorokba kukkantva, és ami a legjövedelmezőbb: kincseken való túladással. Ezek nagy része nincs épp szem előtt, viszont vásárolható kincses térkép, hogy legyen némi esélyünk meggazdagodni. Pontosítok: rövid időre pénzhez jutni, mert a fegyverek és a fejlesztések is piszkosul drágák, pillanatok alatt el lehet verni a nehezen megszerzett vagyont. Most, hogy a játék „üzleti” részét töviről-hegyire átrágtam, áttérek a már említett harcrendszerre, végtére is az a Resident Evil 4 gerince.

Ezen a téren látszólag sok újat nem tud mutatni a program, de a motorháztető alá nézve már más a helyzet. Több olyan elem is bekerült a gépezetbe, ami feldobja a receptet -- hogy jó vagy rossz értelemben azt mindenki döntse el maga. Az első és legfontosabb különbség más, hasonló jellegű játékokhoz képest, hogy célzás közben nincs mozgás. Bizony, a jobb egérgombot lenyomva Leon szépen lecövekel, és amíg fel nem engedjük, így is marad. Ez sokak számára lesz furcsa vagy idegesítő, de végső soron ez adja a játék sava-borsát. Mindig jól kell helyezkedni, ügyesen célozni, figyelve a fontossági sorrendre, hisz először mindig a legnagyobb veszélyt jelentő ellenfelet javallott eliminálni. További nehezítés, hogy nincsenek gyorsbillentyűk, ha el akarunk dobni egy gránátot, életet szeretnénk tölteni, vagy csak fegyvert óhajtunk váltani, bizony turkálni kell. És ez így van rendjén, egy túlélőhorrorban ne legyenek varázsütésre előkerülő dolgok! A kés szintén fontos részét képezi a felszerelésünknek, mert az ellent egy jól irányzott rúgással leterítve meg is lehet bökni. Mivel a lőszer viszonylag hamar fogy, ajánlott is ezt a módszert alkalmazni, amikor csak lehet.

Taktikát igénylő ellenfél kevés van, zömükbe elég megfelelő mennyiségű ólmot pumpálni, és a fifikásabb egyedeket is csak jó helyen kell kényeztetni, idővel be fogják adni a derekukat. Nem úgy, mint a főellenfelek, akik közt akadnak szívósabb fajták, a velük való harc nem egyszer kezdett a frusztráció irányába tendálni nálam -- persze könnyen lehet, hogy ez az én bénaságomnak volt betudható. A mesterséges intelligencia viszont soha nem fogja megnehezíteni az életünket, merthogy nem is igen van, de ezt azért nem rovom fel negatívumként, mert egy agymosott földművestől nem várom el, hogy sütnivalóval rendelkezzen. A harc hevében nem árt majd néha Ashley-re is figyelni, könnyen előfordulhat ugyanis, hogy egy lelkesebb úriember a hóna alá csapja és elsétál vele, akkor pedig vége a mókának. Sőt, ha nem vigyázunk, véletlenül le is lőhetjük a drágát -- még jó, hogy általában igyekszik mögöttünk maradni, és ha arra utasítjuk, meg is áll egy adott helyen, vagy épp bebújik valamilyen rejtekhelyre (valamint az ő életét is visszatölthetjük). 

A darálás mellett szép számmal akadnak logikai feladványok is, de ezek nagy része nem igényel túl nagy agytornát, a legtöbb puzzle könnyűszerrel megoldható némi józan paraszti ésszel és egy kis szövegértéssel. Ennek azért örültem különösen, mert a túl nehéz fejtörők már megakasztották volna a -- legtöbbször -- feszes tempót, amit a játék diktál. A felfedezésnek is jut hely, egyrészt a már említett kincsek, másrészt az itt-ott eldugott utánpótlás miatt, ezek ugyanis életmentők lehetnek, főleg a játék vége felé haladva, ahol már nem lesznek ritkák az unfair helyzetek. Két alkalommal jármű mögé is pattanhatunk, egyszer egy csónak, a végjátékban pedig egy jet-ski segíti az előrehaladást, így téve még változatosabbá az amúgy sem monoton játékot.

Verdikt

Darálás, felfedezés, gondolkodás, tárgymenedzselés, taktika, túlélés. Sokféle játékelem, melyek mégis koherens egésszé állnak össze a Resident Evil 4-ben, így téve nagyszerűvé, addiktívvá, izgalmassá a programot. Amit eddig csak a konzolosok tudtak élvezni, most végre mi, PC-sek is megkaptuk, s bár az ár nem túl baráti, az élmény amit ad felejthetetlen, ergo teljes mértékben kompenzálja az érte kiadott pénzt. Játéktörténeti jelentősége megkérdőjelezhetetlen, kvázi archetípusnak tekinthető a műfaján belül, hisz e nélkül az olyan népszerű játékok, mind a Dead Space vagy az Alan Wake nagy valószínűséggel nem is léteznének, de legalábbis nem a mostani formájukban. Minden ízében mestermű, s bár maga a HD kiadás hagy némi kívánnivalót maga után (szigorúan technikai értelemben), így is bőven az instant buy kategóriába sorolandó, sokkal inkább, mint a széria soron következő részei. Valami hasonlót várunk a hetedik résztől is, kedves Capcom!