Ahogy már megszokhattuk, a Konami idén is jelentkezett a Pro Evo sorozat aktuális PC-s epizódjával. A név körüli kavarás is a szokásos: a PES 6 valójában a hónapokkal ezelőtt megjelent konzolos Winning Eleven 10 tesója. Persze közel sem ugyanolyan játékról van szó, hiszen komolyabb ráncfelvarrás után aggatják a játékra a Pro Evolution Soccer nevet és küldik harcba az európai PC-s piacon a FIFA ellen. De honnan is indult ez az egész?
Futballhistória
Immár negyedik éve kápráztatja el a japán fejlesztőcsapat a PC-s futballkedvelőket – de a sorozat gyökerei ennél valójában sokkal mélyebbre nyúlnak. Az első rész ’94-ben jelent meg, International Superstar Soccer néven, méghozzá Super Nintendóra. Már az akkori konkurensek (Striker, Kick Off és természetesen a jó öreg FIFA) közül is kimagaslott, összetettebb passzrendszerével és változatosabb játékmenetével. ’96-ban jelent meg először a játék Winning Eleven néven, már PlayStation-re, de még mindig csak Japánban; aztán 2000-ben, a PlayStation 2 megjelenése alkalmából az európai és ausztrál kontinensen is kiadták az ISS-t sokak örömére. A következő évben jelent meg először a Pro Evolution Soccer cím a játék dobozán – amiben tulajdonképpen nem volt más, mint egy frissített Winning Eleven 5. Ezután a Konami sorozat két ágra szakadt: a Winning Eleven/Pro Evo Soccer játék egyre nagyobb népszerűségre tett szert, a házi vetélytárs, az ISS pedig egyre inkább a háttérbe szorult. 2003-ban jött az igazi áttörés: Európában már PC-re is megjelent a PES 3, bár ekkor még kevés PC-s hallott róla a FIFA mellett. Úgy tűnik, a Konami politikája jól működik, hiszen három év alatt olyan ismeretségre tett szert a játék, hogy az addig megrendíthetetlen FIFA-val emlegetjük egy lapon, és egyre több billentyűzet-megszállottat kényszerít gamepad beszerzésére (mert valljuk be, ennél a PES-eknél igénytelenebb portolást ritkán látni PC-n).
Pesni, vagy nem Pesni?
A válasz egyértelmű igen – de vajon miben is más a Pro Evo, mint az örök rivális FIFA? A két játékot legjobban talán Beckhamhez és Ronaldinhóhoz tudnám hasonlítani: Beckham csini, kevésbé élvezetes a játéka, viszont vele van a marketing! Ronaldinho csúnyácska, de focizni nagyon tud! A maga ligájában mindkét játék(os) szépen fejlődik és megállja a helyét. Az EA a FIFA 07-tel láthatóan alaposan összeszedte magát (ezt nálunk meg is fűszerezték a magyar kommentárral), de a játékmenet így is monotonná válik és ellaposodik egy idő után, míg a Pro Evo rejtett játéktechnikai megoldásaival egy év után is hihetetlenül jól lehet szórakozni (igaz, sokat kell játszani vele, hogy igazán megismerd). Aki mélyebb fociszimulációra vágyik, annak a PES való, aki gyorsabb, egyszerűbb játékmenetre (és élvezetes magyar kommentárra!), annak a FIFA. Ettől függetlenül a keményvonalas FIFA-rajongóknak is érdemes kipróbálni a konkurenciát!
Végy egy gamepadet, és lődd ki a ficakot!
A játék legnagyobb gyengesége továbbra is a már említett gyenge portolás. Gyakorlatilag nem is nyúltak a játék irányításához, külön programmal lehet beállítani például a PS2-es „kör” gomb helyére a „D” betűt, és így tovább – amit csak a gagyi szóval lehet illetni. Ha jó félórás szenvedés árán sikerült belőni a billentyűzetet és a gamepadet, kezdődhet végre a játék, ami viszont bőven megéri az addigi szenvedést. A készítők a tavalyi rész óta elsősorban (sőt: szinte kizárólag!) a játékmenet további tökéletesítésén fáradoztak, így a taktikai beállítások sokkal fontosabbak, nem beszélve a játékosok adottságairól (magasság, sebesség – esős pályán például egy alacsony termetű, gyors játékossal kihasználhatjuk, hogy a súlypontja alacsonyabban van, jobban gyorsul, könnyebben cselezik). A mesterséges intelligencia is sokat javult, okosan, taktikusan játszik a gép, kihasználva a sztárjátékosokat is; például egy az egy elleni szituációkban Ronaldinhóval rendre elküldött legelészni a partvonalon túlra az ismert gumiláb-csellel. Eddig sem volt egyszerű játék a Pro Evo, és ezután se panaszkodhatunk! Akik most veszik először a kezükbe a játékot, azoknak ajánlom, hogy a legkönnyebb fokozattal kezdjenek, így könnyebben el tudják sajátítani a mozdulatokat, lövéseket.
Okos foci okos játékkal
A játék legnagyobb erőssége, a játékmenet megőrizte erényeit, és ehhez nagy rakat fejlesztés párosult ebben az évben is. A kapus fejlődött talán a legtöbbet: ügyesen, okosan mozog, jól reagál a helyzeteknél és kifutásoknál, de benne van a pakliban a baki is: egyszer Van der Saar az utolsó percben olyan vehemensen dobta ki a labdát, hogy az kicsúszott a kezéből, megajándékozta vele az egyik középpályásomat, aki azonnal küldte is vissza a hálóba, miközben a kapus négykézláb vergődött érte... Cselekből eddig is kellemesen tág volt a repertoár, és ezután sem panaszkodhatunk, a híres játékosok cselei újabbakkal bővültek. A fejlesztők azt is ígérték, hogy a támadásokat sokkal jobban fogják követni a játékosok. Részben ez is megvalósult, néha nagyon jól érkezik a második hullám, néha viszont sehol senki... Viszont remek ötlet, hogy szabálytalanság után lehetőségünk van azonnal elvégezni a szabadrúgást, előnyt kovácsolva abból, hogy az ellenfél még nem állt vissza védekezni. A játékvezető következetesebb, mint az előző részben, nem tördeli annyira a játékot és engedi a keményebb test-test elleni párharcokat. Viszont a partjelzőkkel még mindig nem lehetünk teljesen kibékülve: sokszor fölöslegesen ítélnek lest. A kapura lövések nehezebbek lettek, ha nyakunkon a védő, hajmeresztően mellé-fölé durranthatjuk a labdát – Faragó Ricsi szavaival élve: „bűncselekménynek számít onnan nem eltalálni a kaput!”
Licenc? Ha nincs, csinálunk!
Már megszokhattuk, hogy a Pro Evo-sorozatban alapból több csapathoz nincs licenc (az EA FIFA-kizárólagossága miatt), így sokan álnéven, álmezekkel szerepelnek. Ezúttal is így van, sőt, egyre inkább: a kevés saját néven szereplő csapat közül most már a teljes német bajnokságot is eltüntették, egyedül a Bayern München képviselteti magát, ők is Kahn nélkül. Viszont azok a fontosabb csapatok, amiknek licencük is van - többek között a holland válogatott is végre ide sorolható -, azoknál minden játékos fizimiskája a megszólalásig hasonlít a hús-vér focistákra (aki meg nem, azt megalkothatjuk mi az editorban). Játékmódok terén is kaptunk újításokat: két új mód került be, az egyik az International Challange, ami a világbajnoksághoz hasonló sorozat, a másik a Random Selection, ahol véletlenszerűen összeválogatott játékosokból álló csapatokkal játszhatunk (ez a gyakorlatban nagyon jó móka egymás ellen!). A Master League névre hallgató karrier mód még részletesebb lett - megtartva az eddigi lehetőségeit is -, de a legnagyobb újítás, hogy most már a neten is kipróbálhatod a csapatodat. Online téren sikerült kiküszöbölni az eddigi hibákat, és végre az éteren keresztül is élvezetes, és ami még fontosabb, lagmentes meccseket játszhatunk!
Szép volt fiúk – de ne bízzátok el magatokat!
Grafika terén semmi változás, megmaradt a kissé kopottas megjelenítés – ami egyébként vitatott pont, mert míg a közönség piros pixel-pöttyök masszája, és a gyep kinézete is hagy némi kívánnivalót maga után, addig a sztárjátékosok kidolgozottsága igényes, szép munka (és idén rengeteg új játékost „sminkeltek ki” a grafikusok). A háttérzenék többsége továbbra is elég gyenge, bár a visszajátszásoknál néha egész jó muzsikák szólnak. A szokásos feloldható bónuszok is megtalálhatóak („classic” csapatok, stadionok stb.), és egy rendkívül jópofa extrával gazdagodott a repertoár: három „kosztüm” megszerzésére van lehetőség, amit a mezválasztásnál süthetünk el. Ilyenkor csapatunk minden tagja vagy óriáspingvin-jelmezbe öltözve lép pályára, struccon lovagolva próbál focizni, vagy dinoszauruszok hátán csücsülve figyeli, hogyan rúgják a bőrt hátasaik. Először sokkolt a látvány, utána pedig percekig nem kaptam levegőt a röhögéstől, szóval érdemes megküzdeni ezekért az extrákért...
Összességében a PES 6-ban a pozitívumok dominálnak, a negatívumokat meg már megszokhattunk (és a legfőbb hiányosságokra viszonylag hamar van orvosság mindenféle superpatch-ek és grafikai frissítések formájában). Mindezektől függetlenül jövőre valami komolyabbat kell villantaniuk a japán fejlesztőknek, mert a FIFA nagyon igyekszik a játékmenet terén is, nem beszélve a nextgen grafikáról, amivel jövőre talán már a PC-s verziókat is megáldják...
Futballhistória
Immár negyedik éve kápráztatja el a japán fejlesztőcsapat a PC-s futballkedvelőket – de a sorozat gyökerei ennél valójában sokkal mélyebbre nyúlnak. Az első rész ’94-ben jelent meg, International Superstar Soccer néven, méghozzá Super Nintendóra. Már az akkori konkurensek (Striker, Kick Off és természetesen a jó öreg FIFA) közül is kimagaslott, összetettebb passzrendszerével és változatosabb játékmenetével. ’96-ban jelent meg először a játék Winning Eleven néven, már PlayStation-re, de még mindig csak Japánban; aztán 2000-ben, a PlayStation 2 megjelenése alkalmából az európai és ausztrál kontinensen is kiadták az ISS-t sokak örömére. A következő évben jelent meg először a Pro Evolution Soccer cím a játék dobozán – amiben tulajdonképpen nem volt más, mint egy frissített Winning Eleven 5. Ezután a Konami sorozat két ágra szakadt: a Winning Eleven/Pro Evo Soccer játék egyre nagyobb népszerűségre tett szert, a házi vetélytárs, az ISS pedig egyre inkább a háttérbe szorult. 2003-ban jött az igazi áttörés: Európában már PC-re is megjelent a PES 3, bár ekkor még kevés PC-s hallott róla a FIFA mellett. Úgy tűnik, a Konami politikája jól működik, hiszen három év alatt olyan ismeretségre tett szert a játék, hogy az addig megrendíthetetlen FIFA-val emlegetjük egy lapon, és egyre több billentyűzet-megszállottat kényszerít gamepad beszerzésére (mert valljuk be, ennél a PES-eknél igénytelenebb portolást ritkán látni PC-n).
Pesni, vagy nem Pesni?
A válasz egyértelmű igen – de vajon miben is más a Pro Evo, mint az örök rivális FIFA? A két játékot legjobban talán Beckhamhez és Ronaldinhóhoz tudnám hasonlítani: Beckham csini, kevésbé élvezetes a játéka, viszont vele van a marketing! Ronaldinho csúnyácska, de focizni nagyon tud! A maga ligájában mindkét játék(os) szépen fejlődik és megállja a helyét. Az EA a FIFA 07-tel láthatóan alaposan összeszedte magát (ezt nálunk meg is fűszerezték a magyar kommentárral), de a játékmenet így is monotonná válik és ellaposodik egy idő után, míg a Pro Evo rejtett játéktechnikai megoldásaival egy év után is hihetetlenül jól lehet szórakozni (igaz, sokat kell játszani vele, hogy igazán megismerd). Aki mélyebb fociszimulációra vágyik, annak a PES való, aki gyorsabb, egyszerűbb játékmenetre (és élvezetes magyar kommentárra!), annak a FIFA. Ettől függetlenül a keményvonalas FIFA-rajongóknak is érdemes kipróbálni a konkurenciát!
Végy egy gamepadet, és lődd ki a ficakot!
A játék legnagyobb gyengesége továbbra is a már említett gyenge portolás. Gyakorlatilag nem is nyúltak a játék irányításához, külön programmal lehet beállítani például a PS2-es „kör” gomb helyére a „D” betűt, és így tovább – amit csak a gagyi szóval lehet illetni. Ha jó félórás szenvedés árán sikerült belőni a billentyűzetet és a gamepadet, kezdődhet végre a játék, ami viszont bőven megéri az addigi szenvedést. A készítők a tavalyi rész óta elsősorban (sőt: szinte kizárólag!) a játékmenet további tökéletesítésén fáradoztak, így a taktikai beállítások sokkal fontosabbak, nem beszélve a játékosok adottságairól (magasság, sebesség – esős pályán például egy alacsony termetű, gyors játékossal kihasználhatjuk, hogy a súlypontja alacsonyabban van, jobban gyorsul, könnyebben cselezik). A mesterséges intelligencia is sokat javult, okosan, taktikusan játszik a gép, kihasználva a sztárjátékosokat is; például egy az egy elleni szituációkban Ronaldinhóval rendre elküldött legelészni a partvonalon túlra az ismert gumiláb-csellel. Eddig sem volt egyszerű játék a Pro Evo, és ezután se panaszkodhatunk! Akik most veszik először a kezükbe a játékot, azoknak ajánlom, hogy a legkönnyebb fokozattal kezdjenek, így könnyebben el tudják sajátítani a mozdulatokat, lövéseket.
Okos foci okos játékkal
A játék legnagyobb erőssége, a játékmenet megőrizte erényeit, és ehhez nagy rakat fejlesztés párosult ebben az évben is. A kapus fejlődött talán a legtöbbet: ügyesen, okosan mozog, jól reagál a helyzeteknél és kifutásoknál, de benne van a pakliban a baki is: egyszer Van der Saar az utolsó percben olyan vehemensen dobta ki a labdát, hogy az kicsúszott a kezéből, megajándékozta vele az egyik középpályásomat, aki azonnal küldte is vissza a hálóba, miközben a kapus négykézláb vergődött érte... Cselekből eddig is kellemesen tág volt a repertoár, és ezután sem panaszkodhatunk, a híres játékosok cselei újabbakkal bővültek. A fejlesztők azt is ígérték, hogy a támadásokat sokkal jobban fogják követni a játékosok. Részben ez is megvalósult, néha nagyon jól érkezik a második hullám, néha viszont sehol senki... Viszont remek ötlet, hogy szabálytalanság után lehetőségünk van azonnal elvégezni a szabadrúgást, előnyt kovácsolva abból, hogy az ellenfél még nem állt vissza védekezni. A játékvezető következetesebb, mint az előző részben, nem tördeli annyira a játékot és engedi a keményebb test-test elleni párharcokat. Viszont a partjelzőkkel még mindig nem lehetünk teljesen kibékülve: sokszor fölöslegesen ítélnek lest. A kapura lövések nehezebbek lettek, ha nyakunkon a védő, hajmeresztően mellé-fölé durranthatjuk a labdát – Faragó Ricsi szavaival élve: „bűncselekménynek számít onnan nem eltalálni a kaput!”
Licenc? Ha nincs, csinálunk!
Már megszokhattuk, hogy a Pro Evo-sorozatban alapból több csapathoz nincs licenc (az EA FIFA-kizárólagossága miatt), így sokan álnéven, álmezekkel szerepelnek. Ezúttal is így van, sőt, egyre inkább: a kevés saját néven szereplő csapat közül most már a teljes német bajnokságot is eltüntették, egyedül a Bayern München képviselteti magát, ők is Kahn nélkül. Viszont azok a fontosabb csapatok, amiknek licencük is van - többek között a holland válogatott is végre ide sorolható -, azoknál minden játékos fizimiskája a megszólalásig hasonlít a hús-vér focistákra (aki meg nem, azt megalkothatjuk mi az editorban). Játékmódok terén is kaptunk újításokat: két új mód került be, az egyik az International Challange, ami a világbajnoksághoz hasonló sorozat, a másik a Random Selection, ahol véletlenszerűen összeválogatott játékosokból álló csapatokkal játszhatunk (ez a gyakorlatban nagyon jó móka egymás ellen!). A Master League névre hallgató karrier mód még részletesebb lett - megtartva az eddigi lehetőségeit is -, de a legnagyobb újítás, hogy most már a neten is kipróbálhatod a csapatodat. Online téren sikerült kiküszöbölni az eddigi hibákat, és végre az éteren keresztül is élvezetes, és ami még fontosabb, lagmentes meccseket játszhatunk!
Szép volt fiúk – de ne bízzátok el magatokat!
Grafika terén semmi változás, megmaradt a kissé kopottas megjelenítés – ami egyébként vitatott pont, mert míg a közönség piros pixel-pöttyök masszája, és a gyep kinézete is hagy némi kívánnivalót maga után, addig a sztárjátékosok kidolgozottsága igényes, szép munka (és idén rengeteg új játékost „sminkeltek ki” a grafikusok). A háttérzenék többsége továbbra is elég gyenge, bár a visszajátszásoknál néha egész jó muzsikák szólnak. A szokásos feloldható bónuszok is megtalálhatóak („classic” csapatok, stadionok stb.), és egy rendkívül jópofa extrával gazdagodott a repertoár: három „kosztüm” megszerzésére van lehetőség, amit a mezválasztásnál süthetünk el. Ilyenkor csapatunk minden tagja vagy óriáspingvin-jelmezbe öltözve lép pályára, struccon lovagolva próbál focizni, vagy dinoszauruszok hátán csücsülve figyeli, hogyan rúgják a bőrt hátasaik. Először sokkolt a látvány, utána pedig percekig nem kaptam levegőt a röhögéstől, szóval érdemes megküzdeni ezekért az extrákért...
Összességében a PES 6-ban a pozitívumok dominálnak, a negatívumokat meg már megszokhattunk (és a legfőbb hiányosságokra viszonylag hamar van orvosság mindenféle superpatch-ek és grafikai frissítések formájában). Mindezektől függetlenül jövőre valami komolyabbat kell villantaniuk a japán fejlesztőknek, mert a FIFA nagyon igyekszik a játékmenet terén is, nem beszélve a nextgen grafikáról, amivel jövőre talán már a PC-s verziókat is megáldják...
