Noha egyelőre a zombikat nem fenyegeti a veszély, hogy elveszítenék első helyüket a legkedveltebb emberevő ellenfelek listáján, szerencsére még vannak olyan kreatív (és elborult) fejlesztők, akik igyekeznek az ábécé végén hörgő ocsmányságok helyett más ragadozókkal megkeseríteni a fegyvert markolászó homo sapiensek életét. E csoportot erősíti a Lukewarm Media is, amely a tavalyi Dino D-Dayhez hasonlóan szintén dinoszauruszokkal forgatja fel az online harctereket, és bár a Primal Carnage a téma mellett felemás megvalósításában is a fenti próbálkozásra hajaz, mégsem tudom teljesen lehúzni az új, nyomott áras őslényparkot...
Az emberi tényező
Ennek oka, hogy bár a játék jelenleg csak team deathmatch módot tartalmaz, azt abszolút nem érheti panasz, a dinoszauruszokat és zsoldosokat egymásnak eresztő csapatos hentelés ugyanis igen szórakoztató. A titok a jó kasztokban rejlik: mindkét banda öt-öt karakterrel erősít a dzsungelharcra, akik, ha nem is eredetiek, de cserébe remekül kiegyensúlyozottak.
A zsoldosok esetén a nyers erőt a gránátvetős karabélyt cipelő kommandós, illetve a lángszórós motorfűrésszel (!) szerelt izomagy képviseli, őket választva csak a kiosztott sebzéssel kell törődnünk. A nyomolvasó sörétes puskája közelharcban végzi el, amit a meteor nem tudott, és jelzőrakétákkal vakítja el a dinókat; a pisztolyokkal rambózó vadász hálóvetőjével teszi átmenetileg harcképtelenné az őshüllőket, a kalandor doktornő képében érkező orvlövész pedig távcsöves puskája mellett nyugtatólövedékekkel gyengíti a húsevőket.
Dinó dili
Nem kell persze félteni a dinókat sem, 65 millió éves kelléktáruk ugyanis kellő összjáték esetén több mint hatékony, bár játéktechnikailag zömük erősen hasonlít a Left 4 Dead speciális zombijaihoz. A Tank helyi megfelelője a T-Rex, a Raptorok a zombiopusz Hunterjéhez hasonlóan cincálják szét a földre szegezett embereket, a Carnotaurus a Charger szerepét játszva rohan a zsoldosok közé (és dobálja szanaszét őket), a Dilophosaurus pedig vakító nyálkát köpköd -- igazán eredetinek csak a repülő Pteranodon tekinthető, akivel válluknál megragadva cipelhetjük a felhők fölé a figyelmetlen fegyvereseket, majd engedhetjük el őket.
Mindkét oldal kasztjainak megvan hát a maguk haszna, és egyik sem univerzális karakter – győzni csak akkor lehet, ha a játékosok csoportokban mozognak és kihasználják egymás képességeit, amit tapasztalataim szerint meg is tesznek; rég volt részem publikus szerveren olyan jó csapatjátékban, mint a Primal Carnage körei alatt...
Természetes szelekció
Az élmény azonban (mint a cikk elején pedzegettem) sajnos mégsem tökéletes, hiába ugyanis a sziklaszilárd alapok, ha a technikai megvalósítás jóindulattal is csak középszerű. Bár maga a képi világ kellemes (az arénák mintha csak a Jurassic Parkból érkeztek volna), összességében nem kiemelkedő, a karakteranimációk (mind az emberi, mind a dinóké) különösen darabosak néha. A hangok szintén igen soványak: zene csak a főmenüben csendül fel, a fegyverek hangja pedig sokszor nincs szinkronban azok animációival (így pl. sorozatot hallunk akkor is, ha csak egy golyót lövünk ki).
Az irányítás szintén nem százas, a dinók TPS-nézetben való terelgetése néha igen nehézkes (főleg ha fordulni, köpködni, vagy emberre vetődni kell velük), a zsoldosoknál ugyanakkor az automatikus újratöltés hiánya, és pár fegyver okozhat galibát (pl. nem értem, miért kell két külön egérgomb a vadász pisztolyaihoz).
A legnagyobb gond viszont nem is ezzel, hanem a problémás netkóddal van: jelenleg még a hivatalos szerverekre is csak többszöri próbálkozás után lehet bejutni, ha viszont sikerül, sokszor igen kellemetlen lag nehezíti a csatákat, ami a játék online jellegéből adódóan simán felérhet egy kipusztulással. Mindezek után csak hab a tortán, hogy a fenti ütközeteket jelenleg csupán öt (!) pályán tolhatjuk, hogy a játék az értékelő képernyőn mindig Victory!-t ír ki (függetlenül attól, hogy nyertünk-e vagy sem), és hogy a cikk írásának pillanatában az achievementek sem működnek...
Noha a Lukewarm természetesen a fentebb felsorolt problémák javítását, illetve a tartalom jelentős bővítését ígéri (utóbbi elvileg új pályákat, mindenkire rátámadó növényevő NPC-dinókat és új játékmódokat jelent), jelenleg (dacára a kellemes team deathmatch-élménynek) nem igazán tudom beszerzésre ajánlani a Primal Carnage-t. Bár az alapötlet kitűnő, a megvalósítás egy közepes minőségű mod szintjén áll -- várjuk meg inkább, hogy kiderüljön: ezúttal is pusztulás vár-e a dinókra, vagy sikerül többet kihozni a koncepcióból.
